Caravaggio festménye időtlen
Michelangelo Merisi da Caravaggiónak már életében számtalan követője volt. Végtére is ő volt a legszélesebb körben tisztelt festő Rómában, mielőtt gyilkosságért száműzték volna a városból. Saját halála után munkája a homály fátyla mögé húzódott, és talán el is tűnt volna, ha nem lett volna annyi utánzója. Az úgynevezett Caravaggisti vagy tenebrosi magukévá tették a művész erősen kontrasztos hiperrealizmusát. Közéjük tartozott például a holland mester, Rembrandt, akinek a barokk egyik legkiemelkedőbb alkotását köszönhetjük. Caravaggio tanítványai közül néhányan annyira jók voltak, hogy olyan minőségű másolatokat készítettek munkáiról, melyek még a szakértőket is megtéveszthetik. És néha a szakértőkkel azt is elhitethetik, hogy egy Caravaggio festmény valójában egy másoló alkotása.
Ebben a szituációban találta magát Caravaggio Krisztus elfogatása című festménye, amely Jézus letartóztatásának és Péter árulásának újszövetségi történetét ábrázolja. Ciriaco Mattei római nemes megbízásából 1602-ben a festmény eltűnt, és 1993-ig úgy hitték, hogy örökre elveszett, amikor is egy írországi jezsuita ház falán függve váratlanul rábukkantak. A jezsuiták azt hitték, hogy Gerard van Honthorst holland művész munkája – egy festőé, aki az olasz Gherardo delli Notti („Éjszakák Gerardja”) becenevet kapta, miután Rómában tett látogatása inspirálta Caravaggio drámaian megvilágított stílusának átvételére.
„Caravaggio hozzáállása a vallásos művészethez sokkoló és ellentmondásos volt a maga idejében” – jegyzi meg egy videó, melyben a festmény valódi jelentőségét vizsgálják. „Munkáját cenzúrázták, elutasították és kritizálták, de egy teljesen újfajta keresztény művészethez vezet.” Festményeinek erőszakos dinamizmusához „csak viharos életmódja párosult”. A harmincnyolc éves korában elhunyt művész kilencven festményt és rajzott hagyott az utókorra, és ezek mindegyike nyers őszinteséggel számol be a művészről – egyértelműen otthagyta saját lényének nyomát az alkotásokon. „Caravaggio technikája éppoly spontán volt, mint indulatai” – jegyzi meg a Nemzeti Galéria. „Minimális előkészületekkel, egyenesen a vászonra festett.”
A Krisztus elfogatása is egy ilyen kép. Úgy tűnik, a szó szoros értelmében belefestette magát: „Csak a hold világítja meg a jelenetet. Bár a jobb szélső férfi lámpást tart, a valóságban ez nem hatékony fényforrás. Caravaggio annak a férfinak a vonásaiban ábrázolta magát, 31 évesen” – mondta a festménynek otthont adó Ír Nemzeti Galéria.
Caravaggio arca és jellegzetesen gyors technikája gyakran feltűnik munkáiban, de olyan keveset tudtak róla olyan sokáig, hogy úgy tűnt, a tudósok nehezen tudták megkülönböztetni az eredetit a másolattól. Csak a Krisztus elfogatása esetében tizenkét másolatról tudni, melyek közül némelyeket magának a festőnek tulajdonítanak.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!