Louisa Clement különös disztópiát teremt a milánói galériában

Egy német művész, Louisa Clement első saját kiállítását, melynek a Counterpain címet adta, egy milánói galériában valósította meg. A terem szokatlan, nyugtalanító disztópiára emlékeztető hangulatot kapott a fényképeknek, videóknak és kiállított műtárgyaknak köszönhetően. Az egyik alkotás – Representative címmel – például egy mű klón, mely egyaránt ábrázolja a művész testét és személyiségét. A személyiség kifejezés mögött viszont összetett munkafolyamat bújik meg.

Az avatart egy algoritmikus szimuláció segítségével teremtették meg, melyet a Vera Dember vezetése alatt dolgozó csapat hozott létre. Ezzel szemben az alak egy guminőket gyártó személlyel kötött együttműködés hozott létre, aki a megkapott információkból egy ultra-realisztikus, életnagyságú babát készített, melynek alapját egy vezetékekkel ellátott, alumíniumból legyártott váz alkotja – ezzel lehetővé téve a mozgást. A nyugtalanító alkotás művészi rálátást ad az emberi test standardizációjára és hibridizációjára.  

A kiállítás azt a furcsa (és látszólag elkerülhetetlen) jövőt hivatott ábrázolni, melyben a „transz-humanizmus”, valamint a „mű” és „valós” közötti határok elmosódása, majd eltűnése mindennapi jelenség lesz. Body Fallacy című fotósorozata az imént leírt folyamat során létrehozott figuráról készült meztelen képeket sorakoztatja fel különféle szögekből – és jobban megnézve világossá válik, hogy aggasztóan nehéz megkülönböztetni az alakot egy élő emberi testtől. Gliedermensch és Disruption című munkáiban manökenek mint az elembertelenedést előre sejtő szimbólumok jelennek meg, amelyekben ezt az élettelenséget a csábítás kísérteties aspektusa ellensúlyozza.

Ezekkel a különféle művészi kísérletekkel Clement mind az identitás, mind a gondolat áruvá tételére fókuszál, de bár sejteti, művei mégsem rezignáltak.  A művész saját alkotásait úgy látja, mint radikális kísérleteket arra, hogy felhívja a figyelmet az emberi viselkedés apró, érzékeny, sérülékeny részeire. Ezeket állítja szembe a tengernyi adattal, mely megpróbál pénzzé alakítani őket.

„Az én és a másik bináris fogalmával kapcsolatos egzisztenciális kérdések visszhangoznak abban, ahogy Kelemen a digitális kor dichotómiáját – hiányt és jelenlétet, online és offline, integrációt és elszigeteltséget – tárja fel, amely formálja létünket, és kritikusan alakítja át az egyéniség és a tudat paradigmáit” – mondta a galéria a kiállításról.

Az eredeti cikk itt olvasható.