Etruszk szobordarab

Képtelenség dönteni a néhány tucat,
a számtalan és a rengeteg között,
inkább választom a sokat.
Halomban áll a némaság.
Sohasem jutok ahhoz a fényhez
amely a napszítta alabástromban
egybegyűlt.

Az etruszk szobor előtt némultam el,
mert vonzó alakját megidézte annak,
akit a képzeletem teremtett.
Elegendőnek bizonyult
a tárlóba zárt faragvány,
a vízmostának tűnő combtődarab.
A hangból szőtt ruhát,
mely kontúrt ad nekik
menten levetette mindegyik szó.
A széthullt gúnya
ott hevert köröttem a csarnokban,
mentesen minden értelemtől,
formátlanul,
a vergődés nyirkával átitatva.