Albrecht Dürer mint lelkes turista

1506. január 6-án Albrecht Dürer levelet írt Velencéből barátjának Nürnbergbe. A művész egy ideje már a városban tartózkodott, és sok Velencébe látogatóhoz hasonlóan temérdek időt töltött vásárlással. Barátja megkérte, hogy vegyen neki néhány ékszert, „néhány gyöngyöt és drágakövet”, a művész pedig valami megfelelőt keresett. Azonban arról panaszkodott, hogy vagy elég jót nem talált, vagy olyat, ami megérte volna az elköltött pénzt. A levelekből kiderül, hogy Dürer hozzánk hasonló problémákkal küszködött az útján.

Utazásainak legkülönlegesebb aspektusa – mely a londoni Nemzeti Galéria közelgő kiállításának témája –, hogy rengeteg információ maradt fenn arról, amit látott, gondolt és érzett. A 15. és 16. században sokan kóboroltak, köztük nagy művészek is. Sajnos azonban általában keveset vagy semmit sem tudunk arról, amit láttak és tettek. Dürer esetében más a helyzet. Van egy köteg velencei tartózkodásáról írt levél, valamint egy napló, amelyet az 1520–21-es németországi utazása során vezetett (két példányban maradt fenn). Ennek eredményeként nemcsak olvasni tudunk élményeiről, hanem hallani is hangját, mely pletykás, mulatságos, magabiztos, kicsit hiú.

A kortárs velencei művészvilágról szóló beszámolója érdekfeszítő, bár az utókor szempontjából kár, hogy ilyen kevés nevet említ. „Sok jó barátom van az olaszok között – mondta Dürer barátjának –, akik óva intenek, hogy ne egyek és ne igyak a festőikkel, mert sokan közülük az ellenségeim.” De kik lehettek ezek a művészek, akik arzént szórhattak volna bele az ételbe? Carpaccio? Giorgione? Az olvasó csak szeretné tudni.

Az egyetlen riválisaként Giovanni Bellinit említi, akivel nagyon szívélyes viszonyban volt („mindenki azt mondja, milyen derék ember, úgyhogy igazán barátságos vagyok vele”). Bellini meglátogatta, megrendelt egy képet, és kész volt „jól megfizetni”. Beszélgetésük egyetlen fennmaradt kivonata a festőtechnikáról szólt, ahogyan azt a két nagyszerű festő egymás találkozásától várni lehetett. Bellini tudni akarta, vajon Dürer használt-e speciális ecsetet a hajszálak finom festésére, mint ő.

Dürer – meglepő módon – lelkes turistának bizonyult, aki feljegyzéseiben és leveleiben a megtekintett művészi alkotásokat lelkesen véleményezte is. Mindenevő kíváncsisága a természeti világra is kiterjedt. 1520. decemberében Dürer hat napig utazott, hogy megnézze a Zeeland partjainál egy bálna maradványait. Ám amikor megérkezett, felfedezte, hogy „a Fortuna” – jelen esetben a balszerencséje – elmosta.

Természetesen Dürer gyakran készített képeket a látottakról, amelyek egy része a Nemzeti Galériában lesz látható. 1521 tavaszán Gentben Dürer elment az állatkertbe, meglátta az ott élő oroszlánokat, és négy rajzot készített. Bár korábban is ábrázolt már oroszlánokat, valószínűleg ezek voltak az első élőlények, amelyeket látott. Ebben az esetben a képek sokkal beszédesebbek, mint az általa feljegyzett szűkszavú megjegyzés: „Ezután megláttam az oroszlánokat, és rajzoltam egyet az ezüsthegyessel.”

Az eredeti cikk itt olvasható.