Nem minden karakternek kell tragikus háttértörténet

A Reszkessetek, betörők! című karácsonyi klasszikusból jól ismert betőrök összetett motiváció nélküli, haszonleső bűnözők, akik alakja mögé senki nem sejt vagy kíván többet. A három évtizeddel később megjelenő átdolgozás – mely Home Sweet Home Alone címen került a Disney+ platformra – készítői azonban másképp vélekedtek. A betörők itt ugyanis küszködő szülők, akik egyszerűen vissza akarnak szerezni egy felbecsülhetetlen értékű babát, amit elloptak tőlük, hogy ne menjenek tönkre anyagilag, és ne kényszerüljenek eladni családi házukat.

Tisztázatlan, az új változatban miért nem lehettek a betörők egyszerűen csak betörők, az viszont biztos, hogy az utóbbi néhány évben rögzült tendenciát követik a döntéssel. Tavaly nyáron a Cruella esetében hozták a nézők tudomására, hogy egy kegyetlen állatbántalmazó karaktere mögé is feltétlen trauma szükséges. A Netflix Ratched című sorozata a Száll a kakukk fészkére történetéből jól ismert Ratched nővér eredettörténetére világít rá – aki a sorozat szerint gyermekbántalmazás áldozatául esett.  

Nyilvánvaló, hogy a stúdiók miért készítenek előzményfilmeket és feldolgozásokat: egyszerű módja annak, hogy pénzt szerezzenek népszerű szellemi tulajdonból, és kiaknázzák a meglévő rajongótáborokban rejlő anyagi lehetőségeket. A háttértörténetek iránti megszállottság azonban azt jelenti, hogy bárhová néz az ember, az írók mélységet adnak azoknak a karaktereknek, akiknek tényleg, de tényleg nincs szükségük mélységre. Ha a Home Sweet Home Alone című filmet nézzük, örülnünk kell, ha egy kétségbeesett anyából lett betörő lába lángra lobbant, és zokogva fekszik a hóban?

Az akadémikusok azzal érvelnek, hogy a hosszú formátumú televíziós tartalom növekedése a pszichológiailag gazdagabb karakterek kereséséhez vezetett, és ezáltal a társadalom vitathatatlanul jobban megérti, hogy a trauma milyen módon okozhat traumát. Nincs is abban semmi kivetnivaló, hogy a jó és rossz karakterek egyaránt összetettek. Viszont annak köszönhetően, hogy minden film él a tragikus háttértörténettel – túlhasználttá és lustává vált ez a fogás.

Arról nem beszélve, hogy – bár a betörés ténye semmiképp nem helyes – érthető motivációval a hátuk mögött, a karakterekbe komolyabb betekintést nyerve, nehéz vidáman nevetni az elszenvedett bántalmazáson – elveszíti az eredeti Reszkessetek, betörők! egyszerűségét és humorát.

Az eredeti cikk itt olvasható.