dunszt.sk

kultmag

Hét nap alatt forgattak filmet Japánban

„Hét nap alatt készítettük el a filmet, este hattól reggel hatig megállás nélkül forgattunk. Pokol volt. Mindig fáradtak voltunk. A szereplők és a stáb pedig mindig piszkált, mert az agyam minden nap hajnali kettőkör teljesen kimerült” – mondta Junta Yamaguchi első nagyjátékfilmjéről, a Beyond the Infinite Two Minutes-ról, amelyet szinte teljes egészében egy igazi kiotói kávézóban forgattak, így a nyitvatartási idő alatt nem haladhattak a filmezési munkálatokkal.

De a Beyond the Infinite Two Minutes nem egy átlagos független film. Egy kellemesen innovatív időutazási vonalon halad, amely felteszi a kérdést: mi van akkor, ha a Zoom-hívások világában a számítógépünkről visszanéző arc önmagunk jövőbeli verziója? Ez egyben a nagamawashi film legújabb példája is. Ez a mikroműfaj jelenleg a költségvetés nélküli japán mozit helyezi a térképre a One Cut of the Dead – a 2017-es, nemzetközi kultusszá vált horror-vígjáték – sikere után.

A látszólag egyetlen sorozatfelvételben forgatott Beyond the Infinite Two Minutes 3 millió JPY-ért, vagyis valamivel húszezer euró fölötti költségvetésből készült. Katót, egy amatőr zenészt követi nyomon, aki felfedezi, hogy az élő közvetítés a számítógépén valójában egy önmaga közeljövőbeli változata a lakása alatti kávézóból. Kato és barátai lehozzák az „időtévét” a kávézóba, hogy szembenézzenek a streamet sugárzó monitorral, és zűrzavar támad, ami miatt megsokszorozódik az időörvény.

Yamaguchi kiotói otthonából beszélt a filmről épp egy Zoom-híváson át. Azt mondja, hogy mint szinte mindenki, aki részt vesz a Beyond the Infinite Two Minutes-ban, ő is tagja a Europe Kikakunak, egy kiotói színházi csoportnak, és a kávézó az egyik törzshelyük. A pénzügyi megszorítások miatt Yamaguchi volt a film operatőre, vágója és rendezője.

A korlátozott technológiai beállítás kreatív és pénzügyi szempont volt: Yamaguchi egy apró kamerát használt. „Közel lehet menni a szereplőkhöz – akár öt centiméterre – és nagyon jó képet készíteni” – mondja. A kamerát egy okostelefon hátuljára rögzítették, amelyet kézi monitorként használtak, így Yamaguchi nézhette a felvételt, miközben követte a színészeket.

A Beyond the Infinite Two Minutes premierjére Tollywoodban, egy 46 férőhelyes tokiói mikromoziban került sor, amely sci-fire és animációra specializálódott (“szó szerint akkora, mint a nappalim” – mondta Adam Torel, a film brit forgalmazóinak igagatója), és a járvány kellős közepén érkezett meg: a társadalmi távolságtartási intézkedések miatt már csak 12 férőhely volt. A rendkívüli állapot Japánban azonban a film javát szolgálta.

Azóta a Beyond the Infinite Two Minutes világszerte elterjedt: Sitgesben, Brüsszelben és Montrealban számos díjat és jelölést kapott. „A Studio Ghibli most a riválisunk – mondja Yamaguchi. – Azt hittem, hogy ez egy niche, szórakoztató film, de világszerte elterjedt. Soha nem számítottam erre.”

Az eredeti cikk itt olvasható.

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket