A gróf üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a Királyi Országos Tébolyda színjátszói előadják Quentin Tarantino betanításában

1.

A templomtéren a hintó megáll,
a kocsis felnéz a templomtoronyra,
– kemény, hideg nézése van a kocsisnak,
a környező házakban hallják,
hogyan koppan az óralapon –,
aztán lepattan a bakról,
kicsapja a hintó ajtaját,
s kizuhan véráztatta nyakfodrában
a gróf még meleg teste.

Ahogy a kamera távolodik,
rikoltozó varjúraj vágja ketté a képet.
Tizenegy óra ötvenkilenc,
egyre töpörödő házak,
egybefolyó erdőségek,
apró, pihegő felhők,
aztán elsötétül minden.

A távolban harang kondul.

Végefőcím.

2.

Legyőzheti-e a vadászkopót
simogató világoskék ruhás,
szőke grófkisasszonyról készült
meisseni porcelán letört feje
a giccset?

A forradalom rendezhetetlen:
örökké ugyanaz a körbetopogás.