Maggie Gyllenhaal, aki rögtön első rendezésével Oscar-közelbe kerülhet

A Velencei Filmfesztiválon mutatták be Maggie Gyllenhaal első olyan filmjét, melyet rendezőként is jegyez. A The Lost Daughter Elena Ferrante azonos című (magyar kiadásban Nő a sötétben) regényének adaptációja; a film az A-kategóriás szemlén nagy sikert aratott, hamarosan pedig a nagyközönség is meggyőződhet a minőségéről, hiszen december legvégén felkerül a Netflixre. A történet középpontjában egyébként egy középkorú nő áll, akinek szembe kell néznie saját, korábban a gyerekeivel kapcsolatban meghozott döntéseivel.

A sors furcsa fintora, hogy az addig főként színésznőként és forgatókönyvíróként ismert Gyllenhaal azután fordult a rendezés felé, miután egy rendezőt játszott az HBO Fülledt utcák című sorozatában. A The Lost Daughter jogait magától Ferrantétől kérte el (bár pontosan nem tudhatjuk, kit rejt az Elena Ferrante írói álnév), aki egy feltételt szabott: mindenképpen Gyllenhaalnak kell rendeznie a filmet. Az olasz szerző a The Guardianen megjelent esszéjében azt mondta például:

„Soha nem mondanám egy női rendezőnek, hogy ez az én könyvem, az én nézőpontom, ha adaptálni akarod, ehhez kell tartanod magad. „

Maggie Gyllenhaal kiemelkedőnek tartja Ferrante művét, nem véletlen esett erre a választása.

„Ez egy elképesztő könyv. Mikor befejeztem, az volt a zsigeri reakcióm, hogy a főhős, Leda egy borzasztó ember. De ahogy újra és újra visszatértek a gondolataim a szöveghez, rájöttem, hogy hihetetlenül tudok kapcsolódni hozzá. És ekkor elkezdtem továbbgondolni a helyzetet. Vajon velem is gond van? Vagy arról van szó, hogy ez egy kollektív tapasztalat, ami egyszerűen nincs kibeszélve?”

A filmről egyébként már írtunk kritikát, mely az alábbiakban olvasható.