A Mátrix: Feltámadások rendezői látják és láttatják a jövőt

A sci-fi a jövőről spekulálva bírálja a jelent. Aztán évekkel később a korai követők visszatekintenek, és elemzik a jóslatokat, jól tudva, hogy a sci-fi határozza meg a világ tervezetét, amelyben élnek. Utópikus vagy disztópikus, a jövő mindig önmagára vetül. Ritkán azonban a sci-fi alkotói újra meglátogatják az előzetesen felépített világokat, miután a várt események beindultak. Ebben Lana és Lilly Wachowski, a Mátrix rendezői egyediek.

Amikor 1999-ben megjelent a Mátrix, egy gyönyörűen megvalósított cyberpunk történet volt. Fogta a korai internetes évek reményteli energiáját, és elképzelte, mi történhet, ha az emberiség kapcsolatra és gondolkodó gépekre való támaszkodása a pusztulás közelébe vezetne. Komor jóslat volt, de egy a sci-fi történetek hosszú sorában, amelyek megjövendölték a közeljövőt.

Amit Wachowskiék megjósoltak a Mátrixban – egy olyan világot, ahol a mesterséges intelligencia akkumulátorokká változtatja az embereket, és szimulációt futtat le, hogy engedelmesek maradjanak –, az nem teljesen valósult meg, de erre utaló jelek mindenhol megtalálhatók. Senki sem él egy szimulációban, de a Szilícium-völgy nem tud betelni a metaverzummal. A tudósok olyan felületeken dolgoznak, amelyek sok év múlva virtuális élményeket küldhetnek az agyunknak. Az AI nem teremti meg a valóságunkat (valószínűleg), de autóinkban, tévéinkben és fogkeféinkben jelen van.

A világot jelenleg irányító műszaki zsenik a Mátrixban nőttek fel, és most azon fáradoznak, hogy a szimulációt valósággá tegyék. Úgy tűnik, sokan megfeledkeztek a vele járó veszélyekről, és figyelmen kívül hagyták a lényeget, amire Wachowskiék próbáltak rávilágítani.

Ez az érzés a Mátrix: Feltámadások című filmben erősen jelen van. Szinte olyan, mintha Lana Wachowski látta volna, hogy saját ötletei közül a legrosszabb kezd formát ölteni, és riadót akar kongatni. A San Franciscóban játszódó film mintegy 60 évvel az eredeti trilógia befejező részében történt események után játszódik. Neo (Keanu Reeves) és Trinity (Carrie-Anne Moss) visszakerült a Mátrixba, elfelejtve megmentőként töltött napjaikat. Thomas Anderson ma már sikeres videojáték-tervező a Deus Ex Machina nevű stúdióban. Ő a felelős a Mátrix néven ismert játéktrilógiáért, amely kísértetiesen hasonlít Wachowskiék első három filmjének eseményeire.

Legalábbis ezen dolgozik, amíg be nem hívják a főnöke (Jonathan Groff) irodájába, és el nem mondják, hogy a Warner Bros., a stúdiójának anyavállalata szeretné elkészíteni a trilógia folytatását, „bármi áron”. (Wachowskiék egyébként éveket töltöttek azzal, hogy visszautasították az igazi Warner Bros.-t a franchise folytatásával kapcsolatban.)

A továbbiakban egy metanarratívát tekinthetünk meg a Mátrixban szereplő Mátrix-játékok és a Mátrix-filmek hatásáról a néző világában. Wachowski egy egész montázst szentel az eredeti trilógia üzenetének, hogy nyomatékosítsa azt. Ami pedig más filmekben talán giccses és elcsépelt lenne, az itt egyszerre nosztalgikus és friss.

Az eredeti cikk itt olvasható.