Kacsuka éppen eldurrantja

György Norbert2021. december 27.

Amikor a Gizgazella néni azt mondta, hogy akut fókabetegségben szenvedek, nagyon megörültem, mert arra gondoltam, hogy valaki végre pontosan látja az én lelki problémáimból fakadó viszontagságokat, hogy valaki végre komolyan foglalkozik azzal, ami egy Kolbászrúgó immanens lényege, és egyáltalán, valaki végre komolyan veszi a Kolbászrúgót az ő saját, tulajdonképpeni mivoltában, tehát par excellence. Viszont amikor a Gizgazella néni elmagyarázta, hogy a fókabetegség nem egy pszichológiai értelemben vett diagnózis, hanem egyszerű metafora, akkor kicsit elszomorodtam, mert ennél azért bonyolultabb személyiségnek tartottam magam.

Képzeljünk el egy fókát, mondja a Gizgazella néni, aztán képzeljük el a Kolbászrúgót, hunyjuk be a szemünket, koncentráljunk erősen, és nézzük meg, milyen azonosságokat, illetve különbségeket találunk, például, egy elárvult oroszlánfóka, és egy Kolbászrúgó között. Tudvalévő, hogy fókák bőre alatt összefüggő zsírréteg található, és ebben igencsak hasonlítanak a Kolbászrúgóra, akinek a bőre alatt ugyanúgy megtalálható egy összefüggő zsírréteg, mert a Kolbászrúgó nem csak rúgja a kolbászt, de meg is eszi azt, méghozzá jóízűen és nagy étvággyal. Továbbá az is tény, hogy a fókák a szárazföldön esetlenül mozognak, és ha alaposabban megfigyeljük a Kolbászrúgó szárazföldön történő tevékenységét, akkor hamar arra a következtetésre jutunk, hogy ezen szempont alapján sem állapítható meg lényeges különbség. És senkit ne tévesszen meg az a faktum, hogy a Kolbászrúgó alkalmanként futballkapusként funkcionál a helyi diákcsapatban, sőt, viszonylag nagy biztonsággal kijelenthető, hogy ez egyenes következménye az ő szárazföldön történő esetlen mozgásának, magyarán, ezért nem lett belőle, például, irányító középpályás vagy befejező csatár. Ami a különbségeket illeti, mármint a fókák és a Kolbászrúgó között, azokat most nem fogjuk részletezni, mondja a Gizgazella néni, mert történetünk szempontjából nem relevánsak, és mindenekelőtt azért nem, mert a fóka egy állat, ami elsősorban a vízben érzi otthon magát, a Kolbászrúgó viszont egy ember, így az állatokkal kapcsolatos metaforák kizárólag így értelmezendők, és ha egy mód van rá, akkor a Kolbászrúgó is értelmezze így.

Én, a Kolbászrúgó ekkor arra a következtetésre jutottam, mondta a Kolbászrúgó, hogy a Gizgazella néni valójában azt az egyszerű tényt szerette volna közölni velem, hogy kövér és lusta vagyok, mi több, szerencsétlen, mint egy partra vetett fóka, sőt, ha következetes akarok lenni, akkor inkább azt mondta, hogy kövér és lusta vagyok, mint egy disznaj, csakhogy a Gizgazella néni nekem ilyet soha nem mondana, mert ő mindig cizelláltan fogalmaz, és ezért hozakodott elő ezzel a fókás fedősztorival, hogy ne gázoljon bele a lelki világomba. Később olyat is mondott még, hogy nem tudja eldönteni, vajon mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, ami itt azt jelentette, hogy nem tudja eldönteni, vajon a kövérségem a lustaságom következménye, vagy fordítva, tehát a kövérségemből eredeztethető a lustaságom, de én, a Kolbászrúgó ekkor már nagyon is jól értettem a célzást, és azt is megértettem, hogy a Gizgazella néni kicsit baszogatni akar a testi és a lelki adottságaim miatt, amit szóvá is tettem a Gizgazella néninek, és sértődötten távoztam a Szeszkazánházból.

Persze ezt a Szeszkazánházból való sértődött távozásom nem vettem annyira véresen és komolyan, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert hamar be kellett látnom, hogy a Gizgazella néninek részben igaza volt, különösen e két dologban, hogy kövér és lusta vagyok, és ez így kimondva nem túl szívderítő, de azt is el kell mondanom, hogy ez csak az érem egyik oldala. Mert a Gizgazella néninek az ő fene nagy műveltségével azt is tudnia kéne, hogy az én lustaságom elsősorban nem a cselekvésre irányuló akarás hiánya, hanem sokkal inkább egy, az ínyencekre jellemző nemes lustaság, amely lustaság bűnébe olykor a legnagyobb gondolkodók és művészek is beleesnek. És szintúgy a kövérségemmel kapcsolatban sem lehet csupán a falánksággal és a különböző civilizációs betegségekkel példálózni, hanem azt a kedves maciságot is látni kell, amire igenis hogy buknak a lányok, mert biztonságban érzik magukat mellettem, például, és mert olyan jó hozzám bújni, és ezt nem én, a Kolbászrúgó találtam ki az én hatalmas nagy eszemmel, de a Juli vagy a zabi kishúgom is valami ilyesmiről beszélt, ha emlékezetem nem csal. És ha valakinek, akkor nekik elhiszem, amit mondanak.