„Sok roma nem járt iskolába, mégis több nyelven beszél”

Patyiv desz, patyiv chudesz. Martina Horňáková romológus a tiszteletől, az érzésekről és az igazságosságról, de a roma nyelv virtuális világáról is.

Bár édesanyja oldaláról roma gyökerekkel rendelkezik, otthon különböző okok miatt nem beszéltek cigányul. Az iskolában volt néhány roma osztálytársa, de ők is szlovákul beszéltek. Szüleitől azonban értékes ajándékot kapott – annak tudatában nevelték, hogy a romák világa egy karnyújtásnyira van, és ha többet szeretne megtudni róla, élhet a lehetőséggel. Martina Horňáková nyelvész utat talált a roma nyelvhez, megtanulta és vizsgálni kezdte. Erőfeszítéseinek eredménye az eddgi példa nélküli roma–szlovák frazeológiai szótár. A múlt évben elnyerte érte a Roma Spirit díjat.

Hogy talált rá a roma nyelvre? Mi segített a leginkább megismerni ezt a nyelvet?

Nővéremmel együtt olyan környezetben nőttünk fel, ahol a roma nyelvet nem használták aktívan. Anyánk azonban dolgozott vele, a Romathan színház számára fordított színházi előadásokat, roma folyóiratokban publikált, később iskolákat is alapított, ahol a roma nyelvet tanították. A színházban kezdtem ezt a nyelvet magamba szívni, ahová néha magával cipelt minket. Talán tízéves voltam, mikor a Miként született a hegedű – Sar ulyilya lavuta című darabban egy kis szerepet is kaptam. Szlovákul és cigányul is el kellett mondanom egy replikát a szófogadatlan babáról. A roma változat így hangzott: Aja popkica bibachtalyi! Ez volt az első roma mondatom.

Volt érzéke a nyelvekhez?

Az iskolában mindig is jobban érdekeltek a nyelvek, mint a matematika, a fizika vagy a kémia, már akkor eldöntöttem, hogy ebbe az irányba indulok el. Úgy gondolom, hogy hatással volt rám nagyapám is, aki még a múlt rendszerben saját erőből tanult meg angolul, és később a nőveremet és engem is megtanított erre a nyelvre. Anyám ismerőse volt a cseh romológus és indológus, Milena Hübschmannová, tudtunk arról, hogy Prágában létezik egy olyan szak, ahol a roma nyelv tanulható. Már a középiskolában különösen vonzónak találtam Indiát és a hozzá kapcsolódó dolgokat, rengeteg időt töltöttem egy kassai teázóban, csodáltam a hangulatát, és egyáltalán, India egész kultúráját és nyelvét. Lenyűgöző volt, hogy milyen közel van hozzá a roma nyelv. Szerettem volna többet megtudni arról, hogy ez a két nyelv hogyan kapcsolódik egymáshoz. Egyetemre romológia és indológia szakra jelentkeztem, utóbbin a hindi nyelvre specializálódva, ami tulajdonképpen a modern indiai nyelv. Elhatároztam, hogy ennek a két nyelvnek a rokonságát fogom kutatni, összehasonlítom őket, és meghatározom egyes roma szavak gyökerét. Fokozatosan megértettem, hogy ez nem csupán arról szól, hogy megtanuljam ezt a két nyelvet. A nyelvtudósnak jóval nagyobb, általános áttekintéssel kell rendelkeznie, és el kell igazodnia a reáliák között, ismernie kell a történelmet, a régi nyelveket, mint amilyen például a szanszkrit. Eleinte nagyon megterhelő volt. Sok év tanulás és munka után azonban már látom a mélyebb összefüggéseket.

Milyen meglepetések érték Önt ezekkel az összefüggésekkel kapcsolatban?

Hogy mennyi rokon vonás van a nyelvekben. Az indiai örökség fellelhető a roma nyelv minden nyelvi rétegében. Az alapszókincs indiai. Érdekes például, hogy a hindi nyelv mennyi mindenben hasonlít a romához, még ha fiatalabb nyelvről is van szó. Mindkettő ugyanabból a nyelvből fejlődött ki, azonban a tudósok szerint a romák körülbelül ezer évvel ezelőtt elhagyták India területét, miközben az újind nyelvek épp csak hogy kialakulóban voltak abban az időben. Eredetét tekintve tehát a roma nyelv ősibb. A roma és az indiai nyelvek rokonságát viszonylag későn fedezték fel a nyelvészek. Csupán a 18. században, épp a nyelvészetnek köszönhetően, jöttek rá, hogy a romák Indiából származnak. Talán ez még mindig nem közismert tény. Emlékszem egy találkozóra, ami ezt alátámasztja: Helena nagynéném és Ivan nagybácsim egy roma gyerek folklórcsoportot vezetnek, a Kesaj tchavet. A pandémia előtt sokat utaztak velük Franciaországban. Lehetősegem volt egy ilyen útra elkísérni őket, a színfalak mögött segítettem. Az egyik fellépés alkalmával egy francia kisvárosban odajött hozzánk egy fiatal indiai nő. Azt kérdezte, hogy együttesünkben milyen nyelven énekelnek a gyerekek, mert érti, de nem ismeri. Megmondtam neki, hogy roma nyelven. Nagyon meglepődött, mivel egyáltalán nem sejtette, hogy a roma az újind nyelv.

Kérem, mondjon pár hasonló szót…

Az emberi test részeinek megnevezése hindiül és cigányul nagyon hasonlóan hangzik sok esetben, vagy épp teljesen azonos, például a roma bal – haj, kan – fül, nakh – orr vagy jakh – szem, de a számokat is mondhatnánk, például a jekh, duj, trin, star – egy, kettő, három, négy. Ellenkezőleg, néhány szó nincs meg a cigány nyelvben, például hiányzik a birtokol ige. Nyelvtani viszonnyal fejezik ki, ahol a tulajdonos tárgyesetben szerepel, azt követi a kopulatív ige, hin alakban, és a tulajdonképpeni tárgy alanyaesetben jelenik meg. Például azt a mondatot, hogy Szép autóm van, cigányul úgy mondanánk, hogy Man hin sukar motorisz, amit úgy fordíthanánk le, hogy Engem van szép autó. A hindiben is hasonlóan működik, de több más nyelvben is. A teljesség kedvéért azonban hozzá kell tenni, hogy a szlovák nyelv hatására néhány roma, ha azt szeretné kifejezni, hogy valamit meg kellene tenni, akkor ebben az értelemben használják azt az újonnan megteremtett igét, a majinelt, melynek alapját a birtokol jelentésű szlovák mať képezi. Mindez szépen illusztrálja azt a folyamatot, ahogy a nyelv egyszerűsödik és elveszti eredeti kifejezőeszközeit.

Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy összeállít egy frazeológiai szótárt?

A nyelv tanulmányozásának hála érdeklődni kezdtem a frazeológia iránt is, észrevettem az érdekes szókapcsolatokat, majd lejegyeztem őket. A prágai romológián nagy súlyt fektetnek arra, hogy a diákok megtanulják aktívan használni a nyelvet, hogy tudomásuk legyen a különböző roma dialektusokról. A legapróbb részletekig átvesznek mindent, és a tanulmányok részét képezi a roma nyelven történő konverzáció is, ahol bizonyítani kell, hogy aktívan ismerjük a nyelvet. És ami nagyon fontos, az oktatást összekapcsolják a valósággal, olyan emberekkel találkozunk, akiknek roma az anyanyelve, akik minden nap annak segítségével kommunikálnak. A tanulmányok ideje alatt nagy hangsúlyt fektetnek a terepmunkára, a terepen végzett kutatásra is, mely főleg Szlovákiában zajlik. Én talán előnyben is voltam a diáktársaimmal szemben, mivel olyan emberek közreműködésével találkozhattam a roma nyelvvel, akikkel közeli viszonyt ápoltam. Úgyhogy végül mégiscsak az anyám tanított romára. Rendszeresen gyakoroltunk, beszélgettünk.

Bármilyen kutatási helyszínt választhatott?

Megvolt erre a lehetőségem, ezért beszélgettem főleg a családommal, az anyámmal, a nagynénéimmel, majd az anyám által alapított kassai magángimnázium körüli emberekkel. Ott külön tantárgy volt a roma nyelv. Később pedig megalapították az általános iskolát is, ahol ráadásul rövid ideig én is tanárként dolgoztam. Leginkább a Luník IX-en lakó gyerekek járnak oda [a Luník IX Kassa főleg romák által lakott része – a ford.], kapcsolatba léptem velük, de a tanárokkal, a nevelőkkel, a szakácsokkal, a takarítókkal is. Mindenkit alaposan kifaggattam.

És mi a helyzet a kelet-szlovákiai településekkel?

A tanárok és a diákok a terepmunka során a kelet-szlovákiai településekre is járnak. Van aki ugyanoda jár vissza folyamatosan, mások különböző területeket érintő, széleskörű kutatást folytatnak. Ezt a gyakorlatot még Milena Hübschmannová vezette be, ő maga is a terepen, egyszerű emberektől tanulta meg a roma nyelvet. Nekem arra is lehetőségem volt, hogy a Kesaj Tchave együttesben megismert gyerekek családjait meglátogassam, például Rókus és Tátraalja településre is eljutottam.

A roma nyelv milyen rétegeit lehet megkülönböztetni napjainkban?

Miként már említettem, a roma nyelv stilisztikailag egyelőre még nem rétegződött különösképpen, de már kimutathatóak bizonyos eltérések. Hosszú ideig csupán beszélt nyelvként működött. Írásos formában csak néhány évtizede jelent meg nálunk. Hogy ma létezik irodalmi nyelv, az annak a hosszú ideig tartó folyamatnak az eredménye, mely 1971-ben kezdődött, mikor a nyelvi bizottság Milena Hübschmannová vezetése alatt kidolgozta a roma nyelv helyesírási szabályait. Szlovákiában a hivatalos, kodifikált helyesírás alapját az észak-közép dialektus kelet-szlovákiai variánsai jelentik.

Mi segítene abban, hogy a romák asszimilációja mellett az anyanyelvük is fejlődjön?

Főleg Kelet-Szlovákiában a roma sok gyerek számára az anyanyelvet jelenti, mikor iskolába kerülnek, nem beszélnek rendesen szlovákul. Az ilyen gyerekek számára különösen fontos, hogy legyen az iskolában olyan személy, tanár vagy asszisztens, aki beszéli a roma nyelvet, hogy ne érezzék magukat teljesen elveszve ott. De különösen hasznos volna, ha az ilyen gyerekeknek lehetőségük volna fejleszteni a nyelvüket az iskolában. A többnyelvű gyerekek körében végzett kutatások az egész világon azt mutatják, hogy ha a gyerekeknek lehetőségük van fejleszteni anyanyelvüket, mely nyelven tulajdonképpen gondolkodnak, akkor később biztos alapjuk lesz más nyelveket is megtanulni. Viszont ha hiányzik ez az alap, nincs mire építsen egy ilyen kis ember. A roma nyelvnek nincs intézményes támogatása, nincs hely, ahol fejlődjön, művelődjön, még mindig főleg családon belül használt kommunikációs eszköz.

Mit tesz vele a többi nyelv és a közösségi hálók?

A kontaktnyelvek és a közösségi hálók hatása óriási. A roma nyelv magába szívja az idegen hatásokat, és folyamatosan veszíti el az eredeti szókincsét és nyelvtani szerkezeteit. Az új kölcsönszavak az ezer évig fennmaradt alapszavakat is kiszorítják, például az „élet”-et jelentő eredeti roma dzsivipent néhány helyen már felváltotta a szlovák eredetű zsivotosz [a szlovák život (élet) hatására – a ford.]. Vagy nézzük a többjelentésű sunel szót, melynek értelme: érezni – orral vagy szívvel, de azt is jelenti, hogy hallani, ezt érezni jelentésben felváltotta a citinel vagy a csujinel [a szlovák cítiť (érezni) és čuch (szaglás) hatására – a ford.]. A változás az utóbbi időben láthatóan gyorsul.

Miként gyűjtötte a roma frázisokat?

A frazémák kutatása általában hosszadalmas. Ha most megkérdezném Önt, hogy milyen hasonlatokat, szólásokat vagy közmondásokat ismer, hirtelen nem sok jutna az eszébe, szüksége van kontextusra. Az iskolában vagy a médiában dolgozó emberekkel könnyebb, gyorsabban eszükbe jut valami, hiszen a nyelvvel dolgoznak, elemzik, fordítják, találkoztak már különböző roma nyelvű szövegekkel, roma irodalommal. Az emberek arra emlékeznek a leginkább, hogy milyen közmondásokat használtak a családjukban, miután felvázolunk egy konkrét helyzetet. Néhányszor a találkozások olyan helyzetet teremtettek, melyekre rögtön reagálhattam, ilyenkor könnyebben jött létre használható anyag. Megkérdeztem például, hogy mit mondanak, mikor felmérgesíti őket a gyerekük, vagy hogy hogyan nyugtatják meg őket, mikor izgatottak, hogy mondják, ha valaki nagyon okos, ha ügyes, vagy ha valamit ironikusan gondolnak, miként mondják, ha valakinek nagy az orra, kicsi a lába, nagy a keze stb. Néha nagyon vicces helyzetekbe keveredtünk, hiszen a hasonlatok vidám dolgok. Például ha az ember meglepődik, azt mondják, hogy olyan a szeme, mint a hagyma, minthogy kidülled – o jakha szar puruma. Ez eléggé elterjedt kifejezés.

Már korábban is lejegyeztek hasonló állandó szókapcsolatokat?

Létezik pár anyag, például a kitűnő roma–cseh és cseh–roma szótár, melyen Hübschmannová dolgozott. Viszonylag gazdag frazeológiai tartalom található benne, de nem közvetlenül a frazeológia a tárgya. Elsőként a szóképek szólítottak meg, ezért kezdtem el gyűjteni őket. Leginkább roma szerzők elbeszéléseiben találtam rájuk. Az irodalmi szövegekben található frazémákkal foglalkozott a szakdolgozatom is. A témát összekapcsoltam egy terepen elvégzett kérdőíves kutatással, szerettem volna megtudni, hogy az emberek ismerik és használják-e ezeket a kifejezéseket.

Miből indult ki a kutatás során?

A roma irodalomból, elbeszélésekből, melyek két nyelven jelentek meg, szlovákul és cigányul, de leginkább csehül és cigányul, miközben az eredeti nyelv természetesen a roma volt. A talált kifejezéseket kipróbáltam a gyakorlatban, azt vizsgáltam, hogy az emberek vajon ismerik-e, és hogy valóban használják-e a mindennapi érintkezés során. Később a kutatásom kibővítettem, Kassa után Kelet-Szlovákia más területeire is kiterjesztettem. Kapcsolatba léptem különböző helyeken élő emberekkel. Ennek köszönhetően sikerült végül összeállítani a szótárt. Ha tudtam volna, hogy mennyi munkával jár, nem tudom, hogy belekezdtem-e volna. De örülök, hogy a végére jártam.

A frazémák kutatása mit mondd el nekünk a roma nyelvről?

Hogy valóban gazdag. Az állandósult szókapcsolatok lehetnek képek, de nem okvetlenül azok, a legtöbben azonban humor és rejtett értelem lapul. Visszatükrözik a konzervált nézeteket, általánosító véleményeket is, röviden mindent, amit a roma nyelv használói fontosnak tartottak, és amiről azt gondolták, fontos, hogy a nyelv megőrizze. Viszonylag nehéz volt bebizonyítani ezeknek a szókapcsolatoknak az állandóságát, néhány kifejezéssel kapcsolatban nem tudtam alátámasztani, hogy széles körben elterjedtek. Folytatni kell a kutatást a jövőben, van lehetősége más kutatóknak is. Remélem, hogy kapcsolódnak majd a mostanihoz.

Milyen jellegzetességeik vannak a roma frazémáknak?

Jellegzetességként említeném mindenképpen azokat a szókapcsolatokat, melyek a romák és nem romák közti különbségekről beszélnek. Ez a felosztás, a mi és a mások közti különbségtétel már a szókészlet szintjén is jellegzetes. Például a Rom/rom szó – roma, nem csupán a nemzethez való tartozást fejezi ki, hanem a férjet, férfit is, ahogy a Romnyi/romnyi szó nőt és feleséget is jelent. A nem roma emberek jelölésére, mint ismert, a gadzse szót használják – gadzso hím- és gadzsi nőnemben, de a nem roma férfit máshogy is megnevezik, mégpedig a goro szóval, a nőt pedig a gorival, ezek azonban nem annyira elterjedtek. Mindemellett létezik egy kifejezés a roma fiúra vagy fiúgyerekre is, a cshavo, a nem roma fiúra/fiúgyerekre is, mégpedig a raklo. Ezeknek női megfelelői pedig a cshaj és a raklyi. Ezeket rendszeresen használják a mindennapi beszéd során.

Változott ezeknek a kifejezéseknek a súlya? Még mindig fontos a romáknak kifejezni a különbözőségüket?

Ezek a kifejezések máig kirajzolják a világaink közti távolságot. Gyakran mondják azt, hogy a roma romával, a gadzsó gadzsóval – Rom Romeha, gadzso gadzseha. Néha azt is hozzáteszik, hogy az ördög ördöggel – beng bengeha. A valóság azonban összetettebb és bonyolultabb, így az egyes állítások ellent is mondanak egymásnak. Az is elterjedt ugyanis, hogy the parnesz, the kalesz hin lolo rat – a fehérnek és a feketének is piros a vére. Vagy az, hogy patyiv desz, patyiv chudesz – tiszteletet adsz, tiszteletet kapsz. Ugyanígy azt is mondják, hogy Rom, ta lavutarisz – minden roma zenész, de azt is, hogy nane sako Rom lavutarisz – nem minden roma zenész.

Melyek azok a fontos szavak, amiket egy roma a saját anyanyelvén szeretne kimondani?

A frazémákban kiemelt szerep jut a patyiv szónak, melyet úgy fordíthatnánk, hogy tisztelet, büszkeség, becsület, de akár vendégszeretetnek is. Egy másik fontos szó a csacsipen – igazság, ami jelent jogot és tisztességet is. Például azt mondják, csacsipen nane jekh – nem csak egy az igazság. Tehát több szemszögből is meg kell vizsgálni a helyzetet, és ha valami történik, nem kellene elhamarkodni, illetve egyoldalúan meghozni az ítéletet.

Figyelt a roma nyelv különböző változataira is az egyes régiókban?

Nyilván, hiszen az ilyen hatások természetesek és attól függnek, hogy hol élnek a nyelvhasználók. Csehországban a cseh van hatással a roma nyelvre, Szlovákiában a szlovák és persze a szlovák tájnyelvek vagy a kisebbségi nyelvek, mint például a magyar. A romák tehát nem pusztán kétnyelvűek, hanem sok nyelvet beszélnek, még ha sokuknak nincs is egyetemi végzettségük.

Az alapszókincs mely szavaiban nyilvánul ez meg?

Például a burgonyát a romák úgy mondják, hogy phuvale, mely a phuv – föld szóból származik. De egyes régiókban másképp nevezik meg, a szlovák tájnyelv alapján, így például lehet: krumpli, gruli, kompiri, bandurkistb. Aztán itt van a világot jelentő szó, a szvetosz, amit a szlovákból vettek át (svet), de szintén használják a magyar eredetű világoszt, sőt a szumnalt is, mely valószínűleg az ind nyelvekből származik. Új szavak főleg a nyelvészek azon igyekezetének a termékei, hogy felemeljék a nyelvet, például tankönyvek írásakor, vagy szakmai és hivatalos érintkezés során, ilyenkor a szavak régi gyökeit használják, vagy épp a latint és a görögöt hívják segítségül.

A romák nyelvére hatással van az internet világa is? Mit tesz a roma nyelvvel az angol?

Az utóbbi évtizedben jelentős angol hatást figyelhetünk meg, ami nagyon hasonlóan működik, mint a szlovák esetében, mely szintén használ különböző anglicizmusokat. Így keletkeztek a romában az olyan szavak, mint a fejszbukosz, yutubosz, sőt még a szkrolinel igét is sikerült elcsípni – a szkrollozni igéből, mely az angol scroll ige átvétele a szlovák [és a magyar – a ford.] nyelvben, és görgetést jelent, mellyel azt a tevékenységet jelölik, mikor a szöveget mozgatjuk a számítógép vagy a mobiltelefon képernyőjén. A roma rugalmas nyelv, megvannak az eszközei arra, hogy a kölcsönszavakat a saját nyelvtani rendszerébe fogadja, azonban a beszélők nyelvébe bekerülnek nem adaptált szavak is, ami már a nyelvvesztés felé tett lépésként értelmezhető. A nyelvészek azt állítják, hogy ebben az évszázadban sok nyelvet fenyeget az eltűnés. A roma az egyik legveszélyeztetettebb, mivel a romáknak nincs saját államuk.

Mit kell tenni azért, hogy a roma nyelvi korpusz ne tűnjön el?

A romáknak sajnos, néhány kivételtől eltekintve, még mindig nincs meg a lehetőségük a saját anyanyelvük tanulására és művelésére iskolai körülmények közt. Akik a mindennapokban használják a roma nyelvet, meglehetősen ellentmondásosan tekintenek a nyelv standard változatára, és gyakran nem is érzékelik a nyelv művelésének szükségességét. Sok emberben erősen gyökerezik az a gondolat, hogy a roma nem teljes értékű nyelv. Úgy gondolom, ezen és a hasonló véleményeken változtatni kell. Hasonlóképpen nagyon kevés megbízható, hivatkozható forrás létezik, amit az ember a szlovákiai roma nyelvvel kapcsolatos munkája során használhat, és most a szerkesztők, pedagógusok és műfordítók munkájára gondolok. Szlovákiában nincs olyan intézmény, mely a roma nyelv és helyesírás kérdéseivel foglalkozna, még ha létezik is maroknyi szakember, akik egyénileg, szakmai szempontok alapján foglalkoznak vele évek óta, hiányzik a tevékenységük összekapcsolása, és egy platform, ahol kommunikálni tudnának.

Fejlődnek a roma nyelven belül a stílusok?

Fontos, hogy a fiatalok érdeklődjenek a nyelv iránt, hogy használják azt. Mivel a roma hosszú ideig csak beszélt nyelv volt, az egyes stílusok, mint például a publicisztikai, csak most alakulnak ki, korábban nem volt szükséges megnevezni a nyelvtudományi vagy technikai jelenségeket sem ezen a nyelven, így a terminológia is még csak kialakulóban van. Fontos, hogy a roma nyelv jelen legyen a médiában, az irodalomban, a művészetben, az interneten stb. Nagyon kevés publikáció született eddig, és remélem, hogy a frazeológiai szótár majd segíthet növelni a nyelvtudatot.

Martina Horňáková
* Kassai származású, Anna Koptová újságíró és Milan Kopta építész lánya, szülei nagy hangsúlyt fektettek a taníttatására
* Ösztönzőleg hatott rá édesanyja, aki újságíróként, később politikusként, színházi és iskolaügyi szakemberként dolgozott, majd megalapította a kassai magán gimnáziumot és általános iskolát, ahol roma nyelvet és történelmet lehet tanulni
* A roma nyelvvel először a Romathan színházban találkozott
* A prágai Károly Egyetem hallgatója volt, Milena Hübschmannová diákja
* 2011-ben szerzett mesteri fokozatot romológia és indológia (hindi) szakon
* A Roma–szlovák frazeológiai szótár szerzője, mely 2020-ban jelent meg több mint 5000 szócikkel. 2021-ben megkapta érte a Roma Spirit díjat
* Jelenleg a roma nyelv lexikájának kutatását folytatja, amivel hozzájárul a roma szókincs fejlődésének jobb megismeréséhez, illetve egy szlovák–roma szótár megszületéséhez
* Az internetes Roma Rádio számára készít egy műsort a roma nyelvről Dzsanesz romanesz címmel
* A MaGeT című online magazin munkatársa
* Együttműködik a kassai Magán Általános Iskolával, ahol a roma nyelv tanításához készít segédanyagot
* A csehországi Jičínben lakik családjával

Született már lényeges visszajelzés róla?

Igen, boldoggá tesz a pozitív fogadtatás, maguk a romák is visszajeleznek, hogy nagyon örülnek a szótárnak, és hogy így lehet megőrizni az érdekes kifejezéseket, hogy sokat nem is ismertek, ugyanakkor tudnának mondani olyat, ami nincs benne. A szótárnak köszönhetően a roma nyelv szóvivőjévé váltam. Nemrég megszólítottak az internetes Roma Rádióból, hogy készítsek a számukra egy műsort a roma nyelvről, és így jött létre a Dzsanesz romanesz? – Tudsz roma nyelven?, ami hetente jelentkezik új adással, de a korábbi részek meghallgathatók az archívumból. Ezen túl írni keztem a MaGeT című internetes magazin számára, ahová különböző nyelvi kvízeket készítek. Emellett még mindig együttműködöm a kassai Galaktická utcai Magán Általános Iskolával, távoktatásban veszek részt olyan anyagokkal, melyek a roma nyelv tanulását segítik. Ezek munkalapok és olvasókönyv, amit még nem sikerült kiadnunk, de már dolgozunk rajta.

Mit tartalmaz egy roma olvasókönyv?

Főleg a szlovák olvasókönyvek romára fordított szövegeit, de roma szerzők eredeti alkotásait is. Jó alapanyagot jelentenek a roma dalok szövegei is, amiket a diákjaimmal folytatott munka során is felhasználok. A Kisebbségi Kulturális Alap ösztöndíjának köszönhetően tavaly folytattam a roma szókincs kutatását, és édesanyámmal egy online szlovák–roma szótárt kezdtünk el írni, hamarosan az első hatezer bejegyzés elérhető lesz.

A munkafolyamat során változott az, ahogy a roma közösségre és együttélésre tekint? Milyen új tapasztalattal gazdagodott az életüket illetően?

Nagyon sokat adott, a kutatásnak köszönhetően új barátokra tettem szert, sokakkal máig tartom a kapcsolatot. Úgy gondolom, számukra is pozitívak voltak a találkozásaink, legalább azt a jó érzést illetően, hogy valaki érdeklődik a nyelvük iránt, és hogy megmutatkozhattak, illetve maguk jöhettek rá arra, hogy milyen gazdag a nyelvük. Sok éven át úgy vélekedtek róla, mint ami a romák számára nehezebbé teszi az érvényesülést, csupán akadályt jelent abban, hogy művelődjenek. A roma nyelvnek máig nincs presztízse, sokszor becsmérlik és kárhoztatják. Nagyon lassan változik ez a nézet.

Emlékszik a gyerekkorából negatív tapasztalatra?

Mivel otthon nem beszéltünk roma nyelven, nem találkoztam negatív reakcióval. De édesanyámnak van egy gyerekkori élménye – egy ismeretlen nő megszólította őt az utcán azzal, hogy miért beszél cigányul. Vagyis: miért nem szeretnél sikeres felnőtt lenni? Ez a felfogás általánosan elterjedt, és sajnos napjainkig működik. Sok roma nem akar nyilvánosan az anyanyelvén beszélni, miközben minden bizonnyal megvan bennük a szeretet ez iránt a nyelv iránt.

Szégyenként élik meg?

Nem szégyenről van szó, sokkal inkább ellenséges környezetről. Azt is mondhatnánk, hogy sok roma elhitte, hogy a nyelvük nem értékes, és ezért alkalmazkodtak ahhoz, amit elvártak tőlük, és ez a maga módján egyszerűbb is volt számukra. Ezért is tűnt el a roma nyelv. Ösztönzőleg hatott rám a velük való találkozás során az a folyamat, mikor ugyan az elején azt gondolták, hogy nincs mit mondaniuk nekem, és hogy nem is ismerik, végül mégiscsak előhalászták a mélyről anyanyelvüket és örültek neki. Bebizonyosodott, hogy jobban ismerik, mint akár maguk is gondolták. Az a legjobb, hogy néhány fiatal roma, főleg azok, akik egyetemen tanulhatnak, bár nem használták gyerekkorukban a roma nyelvet aktívan, most saját akaratukból állnak neki megtanulni.

Gondolja, hogy elég öntudatot gyűjtöttek, hogy majd a gyerekeiket is megtanítsák cigányul?

Nehéz megmondani. Érzékelem ugyanakkor azt a fontos jelenséget, hogy dolgoznak a nyelvről szerzett információkkal, és a nyelvük használatával, valamint a kultúrájuk újraértelmezésével megjelenik a büszkeség, a származásuk és nyelvük iránti büszkeség. Mindamellett tudatában vannak, hogy ha szeretnék megőrizni és fejleszteni az örökségüket, az nem jelenti azt törvényszerűen, hogy ne tanuljanak meg jól más nyelveket. Ezt saját magamon is tapasztalom – minél mélyebben foglalkoztam a roma nyelvvel, annál inkább egyenesbe jöttem a saját identitásommal, pozitívumként kezdtem rá tekinteni, és egyre inkább tudatosítottam, hogy az értékes. Összefügg mindez a nagyobb belső bizonyossággal, az életben való eligazodással, az egészségesebb öntudattal.

Elmagyarázta az édesanyja, hogy miért nem használták otthon az anyanyelvüket?

Édesanyám gyerekkorában használta a roma nyelvet, később a munkahelyén és a magánéletében is a szlovák vált a fő kommunikációs eszközévé. Hasonlóan történt ez az egész szélesebb családunkban. Anyámnak nyolc testvére volt, és majdnem mind nem roma párt talált magának, majd Szlovákia különböző sarkaiba költöztek, így a roma nyelv természetes módon tűnt el az életükből. Később megértettem, hogy anyánk ezzel óvott is minket, nem akart kitenni minket gyerekként környezetünk reakciójának, annak, amit ő maga megélt.

Valószínűleg annál is inkább érezte az édesanyja, hogy milyen fontos a nyelvet művelni, ezért alapított újságot, színházat, iskolát.

Édesanyám csodálatraméltó ember, céltudatos, máig nem értem, hogy sikerült neki ennyi mindent elérnie. Mindig rendelkezett elég inspirációval. Se ő, sem az édesapám soha semmit nem kényszerítettek ránk, de mindig éreztük az iránymutatásukat: a romák világa karnyújtásnyira van, és ha szeretnél róla többet tudni, megvan a lehetőséged.

A népszámlálás során, annak a lehetőségnek hála, hogy két nemzetiséget is bejelölhettünk, többen vallották magukat romának, mint a múltban. Ezek a számok ösztönözhetik arra ezt a kisebbséget, hogy nagyobb mértékben használja anyanyelvét?

Ezt nem tudom, de bízom benne, hogy ezeknek a számoknak kedvező hatásuk lehet arra, hogy miként tekintünk a roma nyelvre és identitásra, és nem csak azok esetében, akik ezt a nemzetiséget jelölték be. Nagyon örülök, hogy ez így megmutatkozott, bár személy szerint nagyobb számot vártam. Nem tudom, talán szerepet játszott ebben az is, hogy az emberek még mindig összekeverik az állampolgárságot a nemzetiséggel, vagy hogy sokan félnek attól – történelmileg megalapozottan –, hogy visszaélnek az adatokkal. A roma közösségek atlasza alapján feltételezhető, hogy sokkal több roma él Szlovákiában. Mindenesetre ez a mostani magasabb arány pozitív jelzés.

Beke Zsolt fordítása