Írmagok

010

párnákon tekeredik a hajunk
anyajegyeket számolunk a talpakon
lapos lábfejek pöttyös hátlapok a foltok
a lenyomatok mészkorból kőkorból
üvegtésztákon át nézelődünk máshogy
akarunk emlékezni a helyszínre mókusok
katicák ugrálnak rajtunk a gyökerekhez
fekszünk le felfelé irányítjuk gerincünk
tekeredünk mint a beáztatott csigatészta
mint a hajunk péntekig marad így minden
visznek minket a mosással a partra

007

csuhéba fonják a lányhajat a tetőn
fehér csík középen szorítják le követi
a horpadást a kanyarban kezdődik
az első fonat a borda alatt az első
húzás ezzel lesz vonalban a két
alsó lapát addig ér majd a húzás
szigorú vonala lesz a szemöldöknek
pedig boldog városlakókról szól az ének
ipari fejlődésről rendezetten füstölő
kéményekről ez a város virágozni fog
ott a közepén a magvájat a leszorított
föld az emelkedőket elrendezték már
kétoldalasra a daru ellenőrzött alkatrészt
emel be csak a kiválasztottakat temetik

026

„du entscheidest, welche geschichte du erzählen wirst (DARK)”
elektromágneses mezők zavarják a tájékozódást
elvesztik az irányzékot és fejjel előre zuhannak
a fecskék megfoltosodnak a kép közepén fekete csík
tőle jobbra és balra is én vagyok nem félek
elérem magam
elmondjuk-e amit láttunk
nichts kann aus nichts entstehen
minden ugyanaz minden ugyanaz

027

túlmelegszünk ha közelebb bújunk
ha védjük magunk a korallokon
beszívódik a héjakba egyformákká
válunk nem érdekeljük egymást
ha az újak nem beszélnek mert túl
melegedett a ház elfogy a kalcium
a falról csendesen nem termelődünk
újra el kell távolodnunk figyelni
hidegben lehet elhagyni a homokot