Kerékgyártó István – A rendszerváltó

Kerékgyártó István új regényét egy részlettel ajánlja a Kalligram kiadó. 

 

(a rendszerváltás évében)

 

– Maga ki? – emeli föl az asztalról a fejét a férfi.

– Én vagyok a miniszter úr új kabinetfőnöke – feleli Vidra Milán.

– Maga? – kérdi a másik, miközben a szemét dörzsöli.

– Én.

– És a Feri?

– A Ferit kirúgták.

– Ki?

– A Kóbor alelnök úr.

– Ő?

– Igen.

– Akkor nincs mit tenni.

– Nincs, miniszter úr – feleli Vidra.

A miniszter föláll, fölkattintja a villanyt. Vidra körülnéz, és amit a félhomályban érzékcsalódásnak vélt, bizonyossá válik. Egy falusi konyhában áll. Viaszosvászonnal leterített konyhaasztal, rajta alumíniumtálcán egy szódásszifon, néhány vizespohár, mellette fonott demizson és pálinkáskupicák. Az asztal körül négy konyhaszék, egy gaztűzhely, rajta piros zománcozott lábos, egy almazöld konyhakredenc, az elhúzható üveglap mögött poharak, bádogdobozokban fűszerek.

Ekkor Vidra a konyha végéhez megy, és beles a félig nyitott ajtón. Egy hálószobát lát, feketére mázolt bútorokkal, melyekre itt-ott színes virágokat festettek. Kétszemélyes magas ágy, kétajtós ruhásszekrény. Az ágy fölött a méretes olajnyomat Jézust ábrázolja, ahogy a holdfényben üldögél az Olajfák hegyén.

Visszamegy a konyhába, majd kilep a folyosóra. Szemben hatalmas faragott ajtó, rajta a zománctáblán fekete betűkkel: Bari Dezső agrárfejlesztési tárca nélküli miniszter. Ekkor megnyugszik, valóban nem hallucinál, a minisztérium magas, elegáns folyosóját látja, és szemben a faragott tölgyfa ajtóval valóban egy álmennyezettel alacsonnyá tett parasztkonyha található. Még egy légy is sétál körbe a zománcozott lámpabura peremén. Talán ezt is a bútorral hozták, hogy otthonossá tegye a lakást.

– Ez mi? – szakad ki Vidrából, és körbemutat.

– Itt lakom – rántja meg a vállát a miniszter.

– Itt?

– Hát látja. Itt. Sokkal kényelmesebb. Valami nagy lakást akartak bérelni, de minek az nekem. Mit keveregjek én ebben a marha nagy városban. Irattár volt, mondtam, alakítsák át lakássá. A régi, kommunista iratokat úgyis elvitték.

– És ez a bútor?

– Mondtam, arra se költsenek, két éve meghalt anyám, ott maradt Békésdombházán a berendezés, azt hozzák föl. Ha elegem van a miniszterkedésből, csak bejövök ide, aztán megnyugszom.

 

Nagy szüksége lenne rá, azonnal keresse föl, mondta Kóbor a telefonba néhány nappal korábban Vidrának. Mikor bement hozzá a pártja székházába, arra kérte az alelnök, hogy azonnal hagyja ott a tanszéket, és költözzön Pestre.

– Minisztériumi főosztályvezetői beosztást kapsz – mondta Kóbor.

– De hat én… – habogott Vidra a meglepetéstől, amit az alelnök félreértett.

– Latom, kevesled az ajánlatom, de most…

– Nem, nem – kiáltotta Vidra. – Éppen ellenkezőleg. Csak meglepődtem. Én még nem voltam vezető, nem mintha nem tudnám megtanulni, hogy…

– Egy emberrel kell csak foglalkoznod, és az sem lesz a beosztottad. Miniszteri kabinetfőnök leszel, de nem tartozna alád kabinet, elzavartam már mindenkit.

– És mi lenne a dolgom?

– A Bari Dezső, az a hülye Bari. Az lenne a dolgod. A tárca nélküli miniszter.

– Ha olyan hülye, miért nem rúgjátok ki?

– Nem lehet. A miniszterelnök azt mondta, egy évig nem változtat a kormányon. Addig kell kihúznunk a három hülyével.

– Három hülyétek is van?

– Három tárcát sikerült kiharcolnunk a koalíciós tárgyalásokon.

– És miért hülyéket raktatok oda?

– Mert a tagságunk is hülye. Ezeket akarták. Ők voltak a párt meg a fontosabb megyék vezetői. A legnépszerűbbek. Meg nem csinálhatom ki őket. Egy évig meg kell oldani a dolgot. Ez a Bari, akit te fogsz gondozni, ez a leghülyébb.

– Embereim sem lesznek? – kérdezte némi csalódással Vidra.

– Csak egy titkárnő. A miniszteri titkárságon, de azt se kell irányítanod. Tudja, mi a dolga.

– Mi a dolga?

– Elhajtani mindenkit. Sajtót, ellenzéket, szövetségeseket, mindenkit. Egybekent elég jó nő, ha gondolod, kúrogathatod. Papíron te leszel a főnöke, úgy tudom, a vezetésből nem dugja senki.

– Majd meglátom – bólintott Vidra.

– Szóval elvállalod.

– Még gondolkodom.

– Látom, mégis kevesled a főosztályvezetői beosztást.

– Dehogyis, csak…

– Na, jó, rendben, akkor csináld helyettes államtitkárként, úgyis maradt meg két lehívható helyálltitk sarzsink. Intézd el a formaságokat, a sajtónak meg kiadjuk a kommünikét. A jövő hétre majd írjál néhány sort, mit tervezel ezzel a fasszal egy éven keresztül.

 

 

 

A rendszerváltó című regény közel negyven évet fog át, Vidra Milán életét követheti az olvasó joghallgató korától napjainkig. A történetmesélés nem folyamatos, a főhős életének jellemző csomópontjait emeli ki a szerző. A kötet origója a rendszerváltás éve, ehhez képest lépdel előre a történet, úgy, hogy minden 1990 után játszódó jelenet közé egy flashback kerül, egy visszatekintés Vidra ifjúkorára, a késő szocializmus nevetségesen kisszerű világára. Tudományt gyűlölő egyetemi oktatók, kommunába szerveződött egyetemisták, akiket a politikai rendőrség zavar szét, volt ötvenhatos klasszikafilológus, aki kazánfűtésből tartja el magát, diáklányok elcsábította tanárok és tanárok elcsábította diáklányok, ostoba, pöffeszkedő pártvezetők, kispályás titkosrendőrök vonulnak el az olvasó előtt sok humorral és keserűséggel.

Főhősünk a rendszerválás után a politika szürke eminenciása lesz, hatalmasságok bizalmi keze, aki részt vesz politikusok megbuktatásában, vérre menő szekérharcokban, miközben persze megszedi magát, hogy hedonista kedvteléseinek is hódolhasson. Egy darabig úgy tűnik, mindent túlél és mindenből győztesen kerül ki, de aztán őt is eléri ellenfelei bosszúja, s megismeri a pokol bugyrait. Végül el kell hagynia az országot, és Délkelet-Ázsiában kezd új, számára cseppet sem kielégítő életet, ráadásul itt sem érezheti biztonságban magát, ellenfelei itt is rátalálnak.

 

Kerékgyártó István 1953-ban született Kaposváron. Jogot és filozófiát tanult, volt egyetemi oktató, hivatalnok és üzletember. Negyvenhét évesen hátat fordított addigi életének, és írni kezdett. Korábban öt regénye jelent meg, kettőt közülük németül is kiadtak, kettőből pedig színdarab készült, amelyeket négy ország hat színházában is bemutattak.

Regényei: Vagyonregény, 2001; Makk ász az Olajfák hegyén, 2003; Trüffel Milán, 2009; Rükverc, 2012; Hurok, 2014; A rendszerváltó, 2017.