Vers

III.

Okostelefon a vasárnapi asztalon.
Megterítve.
A föld alól pókok másznak elő.
A Szépséged akarják.
Gőg, Gyűlölet és Kapzsiság a nevük.
A háló, melyet szőnek, tartós.
Akárcsak az üzleti viszonyunk.
Valójában birtokolnak bennünket.
Még nem is sejted.
Még a Dicsőségről álmodsz.
A Szépség pénzzé tételéről.
A megvalósításról.
Házaló lánykereskedők
két porszívóra cserélnének a feketepiacon.
Nincs származást igazoló tanúsítványod, papírok nélkül
csak a levesbe vagy a favelába lehetsz jó.
Az Elle címlapján viszont 10.000 euró/óra
gyorsasággal növekedik az értéked.
Mennyivel jobb az Európai Központi Bank igazgatótanácsának tagját leszopni
egy ötcsillagos szálloda 20. emeletén
pezsgő, koksz és jacuzzi mellett
szépen négylábra ereszkedve, pórázon, mint egy kutyus
vau vau
análvibrátorral a seggedben
hadd kiabálja körbe-körbe
where is all my soros money?
és mindezt húsz kamera kereszttüzében.
Majd ezután tűsarkúban finoman ellépdelni
Párizs és New York napsütötte utcáira.
Most azonban: okostelefon a vasárnapi asztalon.

Megterítve.
Már rég az övék vagy,
mikor a suliban számolni tanultál,
már akkor az enyhén duzzadt alsó ajkad
kiálló arccsontjaid és a mélyen ülő mandulaszemeid
alakították különleges sorsodat.
Megterítve.
Az okostelefon kijelzőjén az arcod világít.
Fölé hajolok
és lassan lenyalom.
Újra és újra lenyalom.
Sosem tudok eleget nyalni belőled.
Tele van a világ veled.
Mosolyogsz.
Sétálsz a mólón, a fényképezőgépek kattognak.
Vakuk villognak.
Szemeid a közönséget pásztázzák.
Az arcaink elraktározódnak elmédben,
ahol az arcokhoz nevek, a nevekhez pedig bankszámlák társulnak.
Megbízható partnert választasz,
aki fél Londont birtokolja.
Most azonban: megterítve.
Okostelefon a vasárnapi asztalon.
Nem hív.
Nem ír.
Nem oszt meg.
Nem lájkol.
Van?
Kedvem lenne hozzád hajolni
és a füledbe súgni: szerelmem.
Nem fogsz enni?
Nem vagy éhes?

Készíts fotót magadról és küldd el a nagyvilágba.
Ott valahol valami vár.
Mindössze egy kattintás választ el tőle.
A pókok már előmásztak.
Gőg, Gyűlölet és Kapzsiság a nevük.
Etesd meg őket a Szépségeddel.
Éhesek.
A füledbe súgják majd: szerelmem.
Majd egyetlen pillantásért eladnak téged.
Egyetlen mosolyért.
Egyetlen igenért.
Légy árucikk, árucikk légy, szerelmem,
hogy már soha ne kelljen egyedül lenned,
okostelefonnal a vasárnapi asztalnál.
A világ majd a vasárnapi asztalon fog megdugni téged.
És amikor kihullanak a fogaid,
relikviákká válnak a régiségkereskedők számára,
akik a modellszakma szentjeinek maradványaival üzletelnek,
azokéival, kiknek ostya helyett hitelkártyát
raknak a szájukba és azután…
Halálodat követően közszemlére tesznek Vatikánban,
hogy bíborosok a szemeikkel vetkőztethessék le húsodat
és a végtelenül hosszú angyali sípcsontjaiddal harsonázzanak.
Hozsanna!
Most azonban: megterítve.
Okostelefon a vasárnapi asztalon.
A mindennapi kenyerünk.

Merva Attila fordítása