sehol a környéken

páfrányokkal álmodtam,
hogy egy délnyugati város melletti
erdővel szemben lévő halastó egyik szélén
több száz páfránybokor leveleit
fújja a közeledő feltehetőleg erős
vihar szele.

a páfrányok hosszú levelein
több feltehetőleg páros számú,
kisebb levél van úgy,
hogy az egyik oldal egyik levelének
a párja ott a másik oldalon.
szinte biztos.

ez egy létező halastó, jártam ott,
a város felől jövet, a földút baloldalán,
jobboldalán pedig a sűrű lombhullató erdő,
tele feltehetőleg tölgyfalevelekkel,
és egyéb magas és erős törzsű fákkal.

álmomban a páfrányok zöldek,
mint a nyári délutánok zöldjei,
– sötét és élettel teli –
magasabbak, mint amiket valaha
élőben láttam vagy láthattam volna.

a több száz bokor teljesen kitakarja a tavat,
nem is látom, csak a szél fújja
a hullámokat, és hallom,
ahogy a zöld levelek közé csattan,
az amúgy feltehetőleg nyugodt víz.

halakat nem álmodok a vízbe,
feltehetőleg senki nincs sem az erdőben,
sem az úton, sehol a környéken,
csak a páfránybokrok vannak,
és a páfrányok az összes leveleikkel is csak az ég,

és az égen közeledő feltehetőleg erős
vihar felé mutatnak.