Az emlékek nélküli ember

Újabb felvétel kerül elő a TÁP Színház archívumából, a társulat ezúttal az éppen 10 éve bemutatott Rolót teszi közzé Facebook-oldalán.  A felvétel megtekintése április 17-én 19 órától ingyenes, támogatói jegy vásárlására a Jegyx1 felületén van lehetőség.

Az alapvetően improvizációra épülő előadás alapjául egy korábbi Vinnai-darab, a Nagyon rossz a memóriám szolgál, amely 2002-ben megnyerte a Magyar Rádió hangjátékpályázatát.

„Vinnai eredeti vígjátékíró. Hasonlíthatatlan bárkihez is anarchista humora. Bolondos komolysága. Eszement vígságai. Nem látszik oktalanságnak összefoglalni eddigi szorgalmas munkásságát Vinnai és korunk tanulmánycímmel. Nyelve kétértelmű. Kormosan komor az egyik fénytörése, gúnyosan bohóci a másik. Tréfái fájdalmat és reménytelenséget fednek el.” –  írta Molnár Gál Péter a Népszavában.  

A Roló egy emlékek nélküli ember heroikus és reménytelen küzdelmét jeleníti a totálisan érthetetlen és kiismerhetetlen világgal szemben. Sehol egy ismerős arc, egy kézre álló tárgy, otthonos hangulat – semmi fogódzó. Csak pillanatnyi és bizonytalan benyomások. Kegyetlen és szórakoztató emberkísérlet. Dr. Pumánszky Miklós előadását hallhatjuk a valóság és szimuláció határán. De vajon mindez a professzor agyszüleménye, gigantikus átverés, prezentáció? Hogyan vesztette el Lajos az emlékezetét? Gyerekkori trauma? Véletlen baleset? Vagy egy bűntény rejlik a háttérben?  A TÁP Színház biztosíthatja a nézőket, hogy ezt soha nem fogják megtudni. Továbbá azt sem, mi történik egy bagolyszerű fonémahalmazzal egy egészséges és egy amnéziás emberi agyban. 

„A Roló című előadás alapja Vinnai András korábban született hangjátéka, amely egy memóriazavaros (pontosabban -hiányos) férfiról szól, meg arról az orvosról, aki eltökélten próbál segíteni azon a problémán, amely a páciensnek egyáltalán nem probléma. Van aztán még egy északi történet, belekomponálva a memóriazavarba – alig is tartozik össze a kettő, de nem is igyekszik összehajlítani senki. Ez utóbbiban van egy pap, egy lány és egy rég eltűnt vőlegény, örök szerelem; régi slágerek csendülnek föl újra, és szépen tátognak rá a színészek, kivált Stork Natasa, miközben meg kell a szívnek szakadni – meg hát a röhögéstől is meg kell.” – Csáki Judit, Magyar Narancs.