az irodalom árnyékában; a tartósságot feladta; észrevétlenül

az irodalom árnyékában

engem már semmi sem tart vissza
attól, hogy a kijelentésig eljussak
én már most kész vagyok arra, hogy
állítsam és tagadjam ugyanazt

arról akarok írni,
ami nem tartozik a tárgyhoz
még akkor is, ha ez így túl lendületes

annyi bizonyos, hogy nagyon süt a Nap,
és én nem akarok mást, csak meghúzódni
az irodalom árnyékában

a tartósságot feladta

félő, hogy ez az ember
a szemétkosár számára dolgozik
a tartósságot feladta
ez az írás csak az életben tartásra irányul,
csak arra, hogy a tudatát életben tartsa,
mert ez a legolcsóbb védekezés
a nemlétezés ellen

a pillanat eltüntetése a cél,
és amint a megvalósításba kezd
az élő jelenlétnek nyoma sem marad

ez az írás bukása,
de a bukás is része a dolognak,
hiszen ez egy menekülési útvonal,
amin őtovább juttatja azt,
ami annyira hiábavaló

észrevétlenül

de hát van ez a befejezéstől való irtózás,
és az utánam lévőktől is félek
attól, hogy majd mit mondanak
és közben szinte észrevétlenül
a befejezés felé tart minden
és észre se veszem,
hogy ennek is mindjárt
a végére jutok,
hogy mindjárt,
hogy befejezetlenül is,
vége van,
vége van,
vége,
vagy nem is tudom