„A nők ugyanolyan hülyék, mint a férfiak, csak nem fogják meg a fenekem”

Ezzel a címmel közölt a pozsonyi Sme napilap egy terjedelmes interjút Marjane Satrapi rendezővel. Haragját nem a menstruáció okozza – mondja a cikk leadje. Satrapi iráni származású francia rendező, akinek Persepolisát Oscarra is jelölték. A közeljövőben a Radioactive című filmje lesz látható a mozikban, ha nyitva lesznek.

Amikor valaki feldühíti, ököllel válaszol. Éles nyelve van, gyakran káromkodik. Nem volt még tizenöt, mikor hazájából elűzte a háború. Bécsbe érkezett, ahol drogdílerként tartotta fenn magát, egy illegálisan elfoglalt lakásban élte a punkok életét. Kétségbeesésében öngyilkosságot kísérelt meg.

Később visszatért Iránba, ahol vizuális művészetet tanult, majd ismét kivándorolt, ezúttal Párizsba. Alig volt ott pár perce, mikor a metróban megvert egy embert, aki közelebb furakodott hozzá, mint kellett volna.

Képregényszerzőként aratta első sikereit, miután azonban elkészítette animációs filmjét, a Persepolist arról, hogy milyen Iránban, majd Nyugaton felnőni, azonnal a sztárrendezők közt találta magát: Cannes-ban a nagyjátékfilmek közt a legjobb film a zsűri szerint, majd Oscar-jelölés.

Kristína Kúdelová Párizsban kérdezte a rendezőt, a Radioactive című filmjének bemutatóján. Satrapi az interjúban mindenekelőtt anyja hatásáról beszélt, hogy mennyire hatott rá az egyenjogúságért harcoló, látszatra törékeny nő, s miként tudott ezzel a tudással később sikereket elérni. Egy olyan környezetben is, amelyet férfiak dominálnak, hiszen a képregény, az animáció és a film világa ilyen. „Animációs stúdiónkban én voltam az egyetlen nő. Szenvedtem ez miatt? A legkevésbé sem. Szuper környezet volt, az összes férfi segített. … Egyenlőek vagyunk. Nem mondhatjuk, hogy minden rossz csak a férfiaktól származik. Nem látott még ellenszenves nőket? Mert én egy csomót.”

Ugyanakkor örül annak, hogy a női alkotók témája napirenden van, akár az Oscar-jelölések nemi összetétele alapján is. Szerinte nem mernek a nőkre nagy költségvetésű filmeket bízni, pedig jobban tudnak a pénzzel bánni, hiszen történelmileg adott, hogy ől biztosították be a család mindennapi életét.

„Nem szeretem, ha azt hangsúlyozzák, hogy ezt vagy azt a filmet nő készítette, és nem tetszenek azok a fesztiválok sem, ahol csak nők filmjeit vetítik. Képzelje el, ha lenne egy férfiak által forgatott filmeket bemutató fesztivál. Elég hülyén nézne ki, nem? A nők igyekeznek kimászni a gödörből, de így csak egyre lejjebb kerülnek. Gettót hoznak létre, ahol a nők munkáit úgy mutatják be, mint egy cirkuszban. A nő megsem egy kutya vagy egy majom. Nincs semmi különleges abban, hogy képes filmet alkotni.” Inkább a filmek minőségéről kell beszélni, nem arról, hogy ki készítette – mondja Satrapi.

Ahol viszont javulni lehet a rendező szerint, az az, hogy a női témák is épp olyan érdekesek, mint a férfiakéi, hiszen a lakosság minimum felét ők alkotják. Hasonlóan a főszerepekkel: a nő főként a főhős felesége, anyja vagy szeretője… „Hinni kell a nőkben, hogy ismerik a mesterségüket, és tiszteleben kell tartani őket.”

Új filmje, a Radioactive Marie Curie-ről szól, akiről először azt gondolta, nem érdemes filmet forgatni, hiszen már nagyon sok készült. Satrapi végül úgy vállalta, hogy a filmben olyat mondanak a tudósról, amit még senki. Arra a kérdésre, hogy mégis mi ez az újdonság, a következőket válaszolta: „Például a kézírása elárulja, hogy koncentrált és elkötelezett volt. Így nem lehetett gyengéd és odaadó, ahogy eddig ábrázolták. Ez lehetetlen. És ennek a bemutatása vonzott. Elmondani, hogy ha Picasso esetében elfogadjuk, hogy a nőkkel úgy bánt, mint egy kretén, akkor a nőknél is el kell fogadnunk, hogy nem mindig kedvesek. Miért kellene mindig édesnek és kedvesnek lenniük?”

Satrapi nem szeretett volna Curie-ből egy ikont csinálni, nem szerette volna egy szerelem nagy történetét sem filmre vinni – hisz mindenki magasról tesz a nagy szerelemre, mondja. Azonban nagyon erős volt a történetben a tudomány, a rasszizmus és a háború szála is. „Annak már volt értelme, hogy ezeket az elemeket egybefűzzem, és az idő távlatából tekintsek rájuk. Hogyan változtatták meg a felfedezéseik a világot? Marie Curie története szorosan összekapcsolódik a társadalmi etika kérdésével.”

Pierre Curie-nak a Nobel-díj átvételekor elmondott szövegét szóról szóra átemelték a filmbe. „Hihetetlen az a beszéd, ugye? 1904-ben arról beszélt, hogy bűnözők kezében a rádium szörnyű dolgokat okozhat. Ugyanakkor megjegyezte, hogy hisz az emberekben. És én teljesen értem, miről beszél. A háború alatt sokféle dolgot megéltem, de soha nem szűntem meg hinni az emberekben és a humánumban. A humánumban muszáj hinnünk, bármi is történik. Igen, szörnyű dolgok zajlanak körülöttünk, viszont nagy és csodálatos dolgok is. És ma ennek köszönhetően élünk egy sokkal jobb világban, mint száz évvel ezelőtt. Sokkal jobb világban.”