Invokáció; ÁT AZ ÜVEGEN, mint a vak katicák

Invokáció

fehér lap, dokumentum, vágóhíd.
ütős hangszerek, lábikragörcs. ki
mossa fel a padlót? melleid boros-
poharak. loccsan a vér, kivagyok.
hátgerincemen macska poroszkál,
a bordáimon lovak ügetnek. miért
sírnak a polcok? nyű eszi őket? és
miért van a fejeden nejlon hajháló?
bocsáss meg, szilánkon térdelek.
vacogásaimtól kimerülten, begu-
bóznék. lehet-e köztünk résnyi
megvilágosodás? szapora léleg-
zetvétel, a végsőkig felfokozott
emberkísérletek. tudod, sokszor
arra gondolok, tündérek falják
fel vacsorámat. hónaljszőrzetük
zúzmarás akácfaág, szilikon tájban.
csokornyakkendők repkednek
csapatban szürkületkor, valpurgis-
éj a szívem. dobál az út, szétfagyott
szaxofonok remegnek a szalagkorlát
alatt. kiesek, hol vagy ilyenkor?
kékfényű otthonodban? haldokló
férfiak párnáját magasítod? síkos
tereken korcsolyázó lidércek csíkos
pizsamában, holdolvasó csikókkal.
kóstolj meg, vadliliom, tűnj, átok,
messzire csámpázz! Gondolod,
összetörök? messzeszeretlek, bon-
tom a farvitorlát. mákot kevertek
éjszakámba, ostoba képzavarok.
hol van az ajándékom? mindenki
becsomagolt. miért utaznak el?
szeretnél pálmafa lenni? én inkább
repülőgép. vagy teleszkópos fül,
ami globálisan hallgat. Vírusirtó
program krisztus számítógépén.
kerüld a túlzásokat, mert korán
megöregszel. takaros trombitaszó,
kikacsint egy katica, falun élsz,
fajankó. itt csipkét ver az ablakra
a hajnal. ki mer azután is követni?
torkod káposztatorzsa, a világot
mindennap kiállítják, megnyithatod.
jönnek szép, tolakodó koboldok, ahogy
az szinte dukál. nyelved egy darab
cékla, összeszínezte a bor. csapkodsz,
feláldozandó. felhők mögött dörmög
a betokosodott isten.

ÁT AZ ÜVEGEN, mint a vak katicák

ÖLJETEK meg, AKASSZATOK fel,
kiakadtam. SZÓRA sem érdemes,
mondják, akik HALLGATNAK. de
mi van, ha ISTEN csupán tudatállapot?
FÉKEZZ, sírja az út, nyihog a SÁR.
kellett neked SZOMJAD oltására
menni? most ha tékozolnád, sem
TUDOD többé kivetni, amit tudsz.
sivatagkirály, kaktuszevő SÁRKÁNY
járja a hátadat. MICSODA forróság!
NINI, amott egy porba taposott
óriásféreg. VAKULJON meg, aki
olvas. hemperegjen vállamon
a VILLAMOSSÍN. milyen JÓ volna
egy kis államtalanság. álmosítják
UGYANIS az elmét, kacat-vacak,
műanyag katonák ZÖLDET legelnek.
MINEK születtem, hiszen ITT elfogyott
minden. ha VERSEM fel tudná zabálni
az agyamat, VÉGEZHETNÉNK egymással.
MÁR csak ennyi van HÁTRA.

GYÉMÁNT testem ujjlenyomatoktól HANGOS,
MARTIN B. megfúrta a páncélszekrényt, DÓRA1
kiiktatta a riasztót. EGYÜTTMŰKÖDTEK az
emberek a jó ÜGYÉRT, hogy kihámozzanak
az érzelmeimből. CIVIL kezdeményezés volt,
és meglehetősen globális. EMRAH az utolsó
pajtás, aki megfogta a kezem az utcán, és EGY
hétig normális voltam. most ódzkodnak tőlem,
MERT béna VAGYOK. nem ülünk BE egymásnak
a KOCSMÁBA, ÁGI azóta két gyereket szült, nem
mentem FÉRJHEZ ausztriában. pedig MÁSOK
megtették volna, de nekem jobb volt a német
helyesírásom. sokan ÍGY boldogulnak, hogy
boldogtalanok LESZNEK. és ÉN? a boldogságtól
pusztulok EL.

DERŰ megállt a háztetőn. kinyitotta a szárnyait,
és NAGY csőrcsattogással JELEZTE, hogy indul.
költözőmadár. CSEMEGÉJE a magány, hadd
kalandozzon, majd visszajön. FÉSZKE bennem,
mintha a testvérem lenne. egyfolytában
JÁTSZUNK. idegesítő kis- és nagybetűket
hozunk LÉTRE, talán a rejtett agressziót
éljük ki ezzel. VAGY figyelemfelhívás, azaz:
-elterelés. TÉRÍTÉS mentesen JÉZUST
küldtem vissza a nemzeti konzultáción.
PAPÍR a kukában, migráns a vakondtúrásban.
leöntöttem MOSOGATÓLÉVEL. a levél
persze megzizzent egy szomszédos NÖVÉNYEN.
csak annyit mondott: válassz! de hogy mi
közül, azt nem közölte. a KRÁTER tehát
ismét virágzik tenyeremben. MOSD meg
meg az arcom, és LYUGGASS SZÉT, világosság.