A „magyar Woodstock” és a zene felszabadító eksztázisa

A Műcsarnok-beli kiállítása az 1970-es és 80-as években készült mintegy tízezer fotóból nyújt válogatást. A most bemutatásra került mintegy 200 fotó jelentős része eddig ismeretlen volt a szélesebb közönség előtt. A kiállítás Kőbányai szociológiai írásaiban gyakran felbukkanó „beat-ünnep” és „beat-ünnep vége” fogalompárra fókuszál. Megjeleníti a beatnemzedék továbbélését, így a Kőbányai által »magyar Woodstocknak« tartott, május 1-i tabáni koncertek ünnepi jellegét kidomborító, a zene felszabadító hatását olykor eksztázisban megélő sztárokat és rajongóikat, illetve a beat-ünnep végét jelző Beatrice-korszak, a csöves jelenség, valamint a korai punk és alternatív klubkoncertek kiábrándultabb világát. Bár mindkét jelenségnek megvolt a nyugati előzménye, nálunk mégis sajátosan magyar jellegzetességeket öltött, nemcsak külsőségeiben, de abban is, hogy az idősebb generációval szembeni lázadásba a szocialista rendszer ifjúságpolitikájával szembeni elégedetlenség keveredett. Jóllehet az államhatalom részéről nálunk mindig voltak a popzenének támogatott formái, a beat és később a rock- és punkkultúra jó része a tűrt és tiltott kategóriák határmezsgyéjén mozgott. Így volt már az Illés együttes szilenciumra ítélésének idején, és ez a szemlélet lehetetlenítette el a Beatricét, illetve vezetett számos punk- és alternatív koncert (sőt zenekar) betiltásához, egyes előadók bebörtönzéséhez a nyolcvanas években. Kőbányai felvételei ekként a zenetörténeti dokumentáción túl a késő Kádár-korról is látleletet nyújtanak.

Kőbányai János (1951) nemcsak roppant termékeny alkotó, de életműve felettébb szerteágazó is. Mintegy ötven önálló és szerkesztett kötetet, valamint sok száz egyéb írásművet (esszét, novellát, interjút, szociográfiát, publicisztikát, forgatókönyvet) jegyez, fotóiból kiállítások nyíltak, filmeket rendezett. Riporterként fényképezőgéppel járta a koncertek helyszíneit, és több mint tízezer fotót készített a zenekarokról és közönségükről. Először 1986-ban jelent meg a beatnemzedékről könyve a Beatünnep után címen, amely még csak riportok és tanulmányok gyűjteménye volt. Majd 2014-ben jött az  Emlékek a beatkorszakból című kötet, amely már egy átfogóbb és komplexebb képet nyújtott a korszakról, elmozdulva a szociografikus jellegtől a szépirodalom irányába, hogy a kor hangulatát és mindennapjait is vissza tudja adni. Idén pedig megjelent a Beat(korszak)regény című kötete, „ez az oly bizonytalan műfajú könyv – szociográfia? interjú gyűjtemény? regény? – közel harminc év után került elő egy pincéből. Elsárgult napi- és hetilap oldalakról és folyóirat közleményekről, valamint átütő papíron fentmaradt, agyonfirkált gépelt kézirat lapokról rázódott mostani formájává. ”

A kiállítás 2021. január 3-ig tekinthető meg itt.

Kiemelt fotó: Kőbányai János (Hajógyár)