a víztől nehéz

selyem és szatén anyagú ruhákban
lépkedünk az agyagsárban,
mint valami nehéz élőlények,
akiknek mindegy, hogy mi lesz.
zúgnak a fűszálak és a falevelek,
ahogy megakad bennük az eső.

a lábujjaim közül kibuggyanó sárnak,
olyan szaga van, mint a temetéseknek.
besötétednek a vörös fatörzsek,
magasabbra és magasabbra nyúlnak,
mint akiknek nem mindegy.

a víztől nehéz élőlények
nem is mozdultak még meg,
s mi csak húzzuk a selyemruháinkat,
végig az erdőn, mint valami élniakarást.