Jelenlét a virtualitásban

A Kortárs Művészeti Tér virtuális galériájában a Symposion Társasághoz frissen csatlakozott művészek munkáival találkozhatnak a látogatók, avagy a böngészők. Paczona Márta, Spitzer Fruzsina és Rúzsa Dénes kurátori munkájának köszönhetően a START címet viselő kiállítás több szempontból is jelentős eseménynek számít a Symposion Társaság életében.

A tárlat fémjelzi az idén 30 éves jubileumát ünneplő Magyarországi Alkotótelepek és Symposionok Társaságának jelenre és jövőre irányuló fókuszát, miszerint kiemelten foglalkozik a fiatalabb és a közösséghez frissen csatlakozott alkotókkal. Mindenekelőtt fontos említést tenni a hazai szimpózium-mozgalom kialakulásáról, amit elsősorban a 19. század végén a művészképzéssel szembeni elégedetlenség és az inspiratív szellemi élet iránti igény hívott életre. Ennek kiindulópontja az 1896-ban alapított Nagybányai Művésztelep volt, amely nagyban hozzájárult a korszakra leginkább jellemző festészeti vívmány, a plein air magyarországi meghonosításához. A művésztelep szellemisége és törekvése óriási nemzetközi érdeklődésnek örvendett, ennek köszönhetően pedig 1902-től kezdődően szabadiskolaként folytathatta működését, mindezzel pedig lehetőséget teremtett az aktuális festői nyelvre vágyó alkotók részvételének is.

De térjünk most vissza a szóban forgó kiállításhoz és a mögötte meghúzódó szándékhoz, amiben – noha 21. századi formában, de – szintén felfedezhetők a nagybányaiakra jellemző művészi és edukációs törekvések. Bár minden művész a saját kutatómunkájából, személyes élményeiből és alkotói gyakorlata tapasztalataiból építkezik, azonban sokaknak szüksége lehet szellemi társakra, valamint olyan mikroközösségekre, amelyek által hatékonyan tudnak kapcsolódni a kortárs művészet tendenciáihoz.

Jelen tárlat, Paczona Márta kezdeményezésére első körben a Symposion Társaság számára kínált bemutatkozási lehetőséget: olyan alkotóknak, akiknek közös törekvésük a szakmai és kapcsolati hálózatba épülés, a művésztelepeken való részvétel, a különböző egyetemekkel történő együttműködés. A virtuális galéria és kiállítás létrehozása a közösség eredendő szemléletmódjának, gyakorlatának folytatása: törekszik rá, hogy magasabb szintű alapokra helyezze a művésztelepi mozgalmat, és hogy a közösség a tematikus symposionok és elméleti továbbképzések háttereként működjön. Így akarja segíteni az alkotótelepek megújulását és bemutatkozását, eredményeik tudományos feldolgozását és köztudatba integrálását, valamint a nemzetközi művésztelepi események rendszeres figyelemmel kísérését.

A hazai művésztelep-mozgalom egyik legjelentősebb vonatkozása, hogy számos nehézség ellenére megtartotta és megtartja közösségteremtő erejét, valamint tudásátadó szerepét. Mindezeken túl pedig egyre nagyobb szerepet vállal az oktatás és a vizuális kommunikáció kortárs formáinak a feltárásában. Másik nagy értéke az a nagyszámú közgyűjteményt gazdagító jelentős műalkotás-együttes, ami kiállítások sokaságának tárgyát és anyagát nyújtja, hozzájárulva mindezzel a magyar művészetről alkotott kép árnyalásához. Noha a művésztelepek az első nagybányai festőtelep megjelenése óta jócskán differenciálódtak és megváltoztak, azonban a mindenkori művészeti életre gyakorolt pozitív hatásuk felbecsülhetetlen értékű.

A kultúra folyamatos változását kétségtelenül elősegíti a technológia fejlődése, valamint annak a társadalom általi megítélése. Míg a 20. század közepén óriási szenzációt keltett a színes televízió megjelenése, addig napjainkban már teljesen megszokott a számítógépek és az internet tömeges használata, ami ráadásul olyan kulturális forradalmat idézett elő, amihez fogható nagyon kevés volt idáig az emberiség történetében. Az elmúlt évtizedek felgyorsult technikai forradalmának következtében az élet majdhogynem minden területén jelentős változások zajlanak, amit többek között az új eszközök, alkalmazások, felhasználási módszerek folyamatos megjelenése által is tapasztalhatunk. Érzékelhető mindez a művészet intézményeinek vonatkozásában is: a világ számos galériája és múzeuma mutat be műtárgyakat – kiváltképp a pandémia első hulláma óta – virtuális galériákban.

A virtuális kiállítások széleskörűbb hozzáférhetőséget tesznek lehetővé: a megfelelő internethozzáféréssel rendelkező érdeklődők helytől, időzónától, nyitvatartási időtől függetlenül léphetnek kölcsönhatásba a világ különböző pontjain szétszóródva fellelhető műalkotásokkal. Sok esetben lényegesen más jellegű, s így újszerű tapasztalatokat szerezhetnek azokról, méghozzá saját képernyőjükön keresztül, hiszen az interakció lehetőségei és a digitális technológiában rejlő előnyök kifejezetten fokozódnak ezekben a terekben. Gondoljunk csak bele abba, hogy egy műtárgyról készült nagy felbontású felvétel olyan mértékben felnagyítható, hogy ahhoz hasonló közelségre, intimitásra egy átlagosnak mondható kiállításon a befogadónak nincs lehetősége. A virtuális kiállítás, noha a valósnak mondható anyagszerűséget pixeleken keresztül csatornázza, lehetőséget kínál az érdeklődők számára a mélyreható vizsgálatra, a felfedezésre. Ennek értelmében erre a jelenségre korántsem múló divatként, hanem egyre inkább a fizikai kiállítások reprezentatív kiterjesztéseiként érdemes tekintenünk, ami által a befogadói részvétel a multimédiás tartalom sokszínű formájával gazdagodhat, hozzájárulva ezzel a mélyebb megértéshez és tudatossághoz.

A Symposion Társaság  itt bemutatott kiállításával debütáló virtuális galériája a TÉR nevet kapta. A fogalom kapcsán annak különböző elméletei és jelentései sorakozhatnak bennünk: elég gyakran beszélünk például a fizikus, a díszlettervező, a költő, az építész, a mindennapi élet vagy a pszichoanalízis teréről. A többféle tér létezésének gondolata nyomán korán felmerülhet bennünk a kérdés: mi is valójában a tér, amiből többé-kevésbé minden eredeztethető, és amivel többé-kevésbé minden összefügg? E kérdés kibontása e szöveg keretein igencsak túlmutatna, azonban egy ehhez kapcsolódó felvetés – jelen estetben a virtuális Kortárs Művészeti Tér vonatkozásában – mindenképp meggondolandó lehet. A mindennapi életben miközben felfogunk vagy szemlélünk dolgokat, egészen biztosan ott vagyunk közöttük, de jelenlétünket a lehetséges értelmezés sémái szerint szervezzük; azaz észlelünk dolgokat, de valamilyen értelmet is rendelünk hozzájuk. A virtuális tér azonban arra késztet, hogy reflektáljunk a térre mint a reprezentáció médiumára és a testi jelenlét tere között fennálló különbségre. Egyszerűbben nézve bizonyos szempontból a virtuális terek is pusztán képek, kétdimenziós vagy sokdimenziós médiumok, amelyekben a dolgok megjelennek, s ebben a tekintetben meglehetősen immateriálisak.

A START égisze alatt bemutatott – sok esetben több műfajban is tevékenykedő – húsz művész munkáit böngészve nemcsak arról kaphatunk képet, hogy milyen témák és médiumok foglalkoztatják a kortárs alkotókat, de arról is, hogy a művészet terrénumában milyen benyomásokat szerezhetünk a virtuális tér minőségeiről, milyen mértékben és hogyan válunk képessé részt venni a megjelenítés terében. Az nem vitatható, hogy a virtuális tér semmiképpen sem válhat teljesen a testi jelenlét terévé, de azt gondolom, hogy hiba lenne e megfeleltetés alapján közelítenünk ehhez a jelenséghez. Ettől sokkal fontosabb lehet annak a kérdése, hogy mennyire válunk nyitottá arra, hogy egy ilyen rendhagyó és hibrid atmoszférában bevonódjunk a műalkotások aurájába?

Képernyőnk interfészén keresztül a TÉR-be belépve a megjelenítő tér virtuális térré válik, amiben bizonyos értelemben az ember testileg is jelen van. Ennek következtében pedig a műalkotások befogadásának folyamatában és tapasztalásában a testi „én” bekerülhet a megjelenítő térbe, méghozzá a megjelenítő tér és annak érzékszervi érzékelői összekötése által.

Kiállító művészek: Bíró Anna (CAN), Burian Norbert, Freund Éva, Fürjesi Csaba, HAász Ágnes, Hideg Margit (CAN), Lelkes Márk, Monique Francois, Módra Bettina, Paczona Márta, Pataki Tibor, Péter Szabina, Réka Ritt Laklia (GB), Ruzsa Dénes, Sebők Alexandra, Sebők György, Spitzer Fruzsina, Szilágyi Erzsébet, Szűcs Blanka