Kalligram 2018/1

A Kalligram januári számát Korpa Tamás verseivel ajánljuk.

 

Korpa Tamás

 

7 db példabeszéd az érkezésről

 

egy óriásira nőtt molylepke próbálgatja szétfeszíteni odabent

terepszín szárnyait.

ám mivel nincs elég helye hozzá, lesöpri a konyhapultról

az étkészletet és az ablakpárkányon átteleltetett

aprócska órát.

mikor benyitsz:

szempilláid összekulcsolódnak, majd szétfeszülnek:

szemeid gyömöszölik magukba a látványt.

de nem sietsz.

kiemeled a szekrényből a molyjárta kosztümöt,

befekteted az első zsákba.

elszorítod a védtelen zsák száját.

az E58-as útról letérve az erdő peremén az építési törmelékre

szórod a törékennyé rágott bíborvörös ruhát. –

ismerős rádióadás szól a közelben.

egy régtől özvegy meggyfa lombja ejtette foglyul,

azóta benne szól.

aláállsz és – csak nyugodtan – hallgatod.

 

 ***

 

formaldehidben őrzött angyalszárnyakból nyílt kiállítás a včeláre-i helytörténeti múzeumban.

szárnyak, amikre ujjal mutogatnak.

 

***

 

fekete furgonokban érkezett meg a talaj

az elrojtosodott szélű csontkopár Jelení vrch-re.

finom tálcákon hordták fel az üres mészkőívre.

ott haladt el a menet ahol díszburkolatot kapott az özvegy

meggyfa haláltusájának helye.

néhány éven át itt gyerekeskedik a talaj.

míg a szél összekaszabolja és bevagonírozza öblös kaspójába,

a völgybe.

jó ideig ingázni próbál sírkertről sírkertre, mint egy elszabadult kanári.

de egy télikertben tölti magányosan nyugdíjas éveit.

holnap még visszatérünk rád – filigrán ujjaiddal összejárkálod

hitegeted cirógatod a talajt.

 

***

 

mert megijedtél,

hogy akkor most mit kezdhetsz vele.

karcsú tölcséren át lisztfinom cementet szórtál veszteglő szájába.

és nézted a törékeny őzgida szemében a roppanó rianást.

őzgida-vágóhíd Včeláre-on, innen szökhetett meg valahogyan –

egy 20 km/h-ra lassító felhő, ahogy előadja monológjait

gyors lakásod fölött. helyismerete magával ragad.

kopogtak, ajtót nyitottál. bejött vele

a fogvacogtató hideg. az érkezés keverte légmozgásban

összeért sötét, sűrű végtagunk, a hajunk.

verejték vízrajza homlokunkon, külön-külön.

ráncok ostromgyűrűje, egy az egyben.

fogva tartottad, mivel nézted. süket volt: mivel emlékezett.

légnemű tűnődés, sóhaj szakadt fel egyikünkből.

nem vele voltál a helyében, ismételgeted.

őzgida-vágóhíd, újra és újra.

 

***

 

ezerkilencszáztizenhétben, a tárgyak kijárási tilalmának idején,

Jakub Krc,

egymaga vonszolta fel a Včeláre-i templom apró harmóniumát

a Kostrova barlangba.

az a Jakub Krc, aki porcelánszobrokat ütlegelt kiskalapáccsal!

az a Jakub Krc, aki heves álmokkal reagált a hidegfrontokra?

Jakub Krc, egy jegenye alkatú fiatalember és egy tűlevelű cselédlány

sarja!

Jakub Krc, az orgonasípokba fészkelt énekesmadarak bírája?

Jakub Krc, aki emberi beszédet várt el, ezért szótagolt egyes fáknak!

Jakub Krc, akinek gödör tátongott a tekintetében, amibe bele lehetett látni?

Jakub Krc: a keringés, a vérnyomás, a sulykolás, a hosszú elszenderülés

zajai érdekelték nagyon. és a víz eufón, kopogó remegése régi aknák,

lefolyók, kutak és edények alján. a rusztikus dolinamező tégelyeiben!

Jakub Krc: ahol elásott egy kisebb repedést, később szakadékká nyílt szét a föld.

egy évszázad alatt harmatvékony cseppkőpanír vonta be – a hangszert.

egy évszázad alatt feltörték urnádat, mint egy fürjtojást.

Jakub Krc, színezüst hangvillát hordok magamnál az emlékedre.

 

***

 

a déligyümölcsök pultja körül legyeskedik újabban

a Včeláre-i piacon.

szemhéjait, akár két rozoga lécredőnyt, pillanatokra hosszan

ereszti le.

frakkszerű palástja mélyen takarja egyívású szárnyait.

mit tudsz egy megbilincselt angyal szabadesést követő érkezéséről?

mit tudsz az első lábra állásról a péppé vált talpakon?

a betört koponyájú diók helyét? a talajmenti hegesedést?

az idegességmaradványt utána hónapokig a fenyvesben?

a domboldal akusztikus gödrei visszhangozzák a földet érést.

mintha fürtökben lógó fülkagylókból állna csak a felsőtestem.

hallgatom, amint alkudozik, és

megvakarja visszeres glóriáját.

 

***

 

hagyta megszelídülni a hangját, hogy csapdát

állíthasson vele. évekkel kereskedem, öregkorért fizetek

főként, suttogta, mint aki a markába röhög. megveszem

az ifjúságodból szeméremékszered első körbeudvarlásának

pillanatát, tejfehér szempilláid sűrű remegésével, ahogy kikel

belőled a pihegés, belebeszélsz, és hátrahagyod a szapora szuszogást.

de add el az utolsó napod is, mikor árnyékod magánzárkájából kikísérnek.

egy darab lebegő, sima, színhús semmiség lesz az egész.

megveszem azokat a perceket tőled. s leterítem üreges fátylam lábaid elé.

ám ráadásként a fékevesztett öreg zokogás kutyád hamvasztásáról

nem kell.

 

 

 

A rövid távú memóriáról

 

növendékágak első válaszlevelei

 

 

A szám tartalma:

 

Kálmán Gábor

A szív helye

(regényrészlet)

 

Korpa Tamás

7 db példabeszéd az érkezésről

A rövid távú memóriáról

(versek)

 

Bán Zsófia

A bőr és a csontok közti távolság

(Részlet a Méreg című regényből)

 

Fehér Renátó

Orloj

Ének Lupitáért

(versek)

 

Kukorelly Endre

Cé cé cé pé

(próza)

 

Hartay Csaba

Test nélkül

Pénteken, hazafelé

Csillagminta

Újra feltörne a folyó

Éji utca

(versek)

 

Petr Borkovec

Felolvasás

Kolibrik Brisighellában

Ébredés sötétben

(elbeszélések)

Száz Pál fordításai

 

Imre Flóra

Trastevere

Érintéshiány

Claudius imádkozik

Utolsó napok

(versek)

 

Magolcsay Nagy Gábor

Szíved alatt

A hajnal oldalán

Pregnáns migráns

(logo-mandalák)

 

Szendi Nóra

Én is szeretem az embereket

(regényrészlet)

 

Bereti Gábor

Megkeresni elfelejtettelek

Összeszedi, de hiába

(versek)

 

Matěj Hořava

Pálinka

(kisprózák)

Peťovská Flóra fordítása

 

Mellár Dávid

A szem I.

A szem II.

El Roi

(versek)

 

Bogyó Noémi

Vakfoltok

(regényrészlet)

 

Szászi Zoltán

Robotika szerelem

(vers)

 

Ferdinandy György

Vadnyugati origó

(novella)

 

Almási Miklós

Bródy, a bárd (Bródy János: 52 év dalszövegei)

(esszé)

 

Baranyai Norbert

Az írás által létezni: Az identitás kérdései Visky András Tanítványok című drámájában

(tanulmány)

 

Kolozsi Orsolya

A test beszél (Szöllősi Mátyás: Váltóáram)

(kritika)

 

Olty Péter

Nem jó ez, hogy sokat nevetnek (Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba)

(kritika)

 

Smid Róbert

Nincs alvás? (Korpa Tamás: Inszomnia)

Ez már valami (Németh Gábor: Ez nem munka)

(kritikák)

 

Bán Zoltán András

A cigány Petőfi színeváltozása

(NOÉ VENDÉGLŐJE – 38. SZÁMLA)