Felület; Krochmalna; Coda

Felület

Ez a mondat gúla alakú 
szövettani mintát vett a testből, 
megvizsgálja az elemek rétegeit,
kitér a sokat emlegetett lélekproblémára.

A gúla tartalmaz hússzöveteket,
csont- és vérrétegeket, 
egy húsz évvel ezelőtti ütés 
és egy húsz évvel későbbi mondat maradványait.

A test most a gúla helyén keresztül
átlátható, a hiányzó sejtek csöndjén át
mögé lehet látni, a működés rétegein
keresztül a takart felületekre.

Kegyelmi állapot ez a vizsgálat számára.
Hiszen a test nemsokára összeomlik,
a hús levet enged, a vér megszilárdul.
A mondat pedig újra visszatér önmagába.

Krochmalna

azok megtanították hallgatni
az ő szívüket,
ők pedig engedelmesen leállították, 

ezt a hallgatást pedig maximális
hangerőre felcsavarva,
egész nap a fülükbe játszották,

szinte le-leállt ez a szív
fehér köteleket rajzolva
a torok köré,

ahol a nyál pókhálója fogta el
a szavakat,

ez a hallgatás pedig nem tudja
elmondani és leírni
a mondatot,

a föld alól,

az éhségtől megőrült anya
rávetette magát éhen halt,

utolsó

kisfiára,
és fogaival tépte

az alig néhány kilós
vézna test
nyers combhúsát

miközben
az utcán
kordéra dobták volna fel

Coda

A gettóbeli kolduló kislányok,
A nagyobb a kisebb testvért rázza,
De ő már éhen halt.

Az akasztófán vonagló test,
Letépett körmökkel,
Kiégetett szemüreggel.

A kínpadra vont szerzetes,
Felvágott hassal, beleit nézi,
Forgókarral tekerik fel.

A kislánynak éppen most vágják ki
A klitoriszát. Anya! Nee! A rozsdás
Zsilettpengét elönti a vér.

Összekötöm a sorsokat
És egyszerre élem meg.

A napokban jelenik meg Németh Zoltán Tektonika című kötete a Kalligram Kiadónál, a fenti versek a kötet részei.