Monet Vízililiomok-sorozata az I. világháború borzalmait tükrözi

Claude Monet művészetéről kevesen gondolnák, hogy ugyanúgy reflektált a 20. század eleji politikai válságokra, mint korának más művészei, de James Payne kurátor és a Great Art Explained című ismeretterjesztő videók készítője úgy véli, a francia festő Vízililiomok-sorozata az első világháború borzalmait tükrözi.

Szerinte a Monet utolsó éveiben készített nyolc festmény „háborús emlékműve annak a millió életnek, amely tragikusan veszett el az első világháborúban”. Így a képekben egyszerre fogalmazódik meg „a felfoghatatlan semmi, a fény, a levegő és a víz hatalmas mezője”, valamint a „nyugati front harcok által pusztított tája”.

A csatatereknek „sem kezdetük, sem végük, sem horizontjuk nem volt. Az idő és tér feledésbe merült, ahogy vízzel borítva és szürreális tájakkal körülvéve a katonák sártengerben feküdtek, teljesen elveszítve látóterüket.” – folytatja Payne.

Amikor Monet megkezdte Vízililiomok-sorozatának festését, a háború már javában tombolt, Giverny-i birtokáról jól hallhatta, hogy alig 50 kilométernyire puskák ropognak. Payne úgy véli, ebben a válságos időszakban a tavirózsák festése tartotta életben a művészt: „Folyamatosan »átdolgozta« a képeket, és úgy tűnt, képtelen arra, hogy egyiket is befejezze”, annak ellenére is, hogy „már nem látta a részleteket, és alig tudta érzékelni a színeket”.

Monet már nem élt, amikor a Vízililiomok-sorozat először került kiállításra a párizsi Musée de l’Orangerie galériában. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a kritikusok „a hatalmát vesztett művész alkotásaiként” jellemezték a képeket. „Monet-t a 19. században elutasították a kritikusok, mert túl radikális volt, a 20. században pedig azért bírálták, mert nem volt elég radikális” – teszi hozzá Payne.

Csupán a későbbi generáció művészei – Jackson Pollock és Mark Rothko – voltak azok, akik a francia festő utolsó alkotásaira már más megközelítésből tekintettek. Képsorozatát „az absztrakt logikus kiugró pontjának”, és az „impresszionizmus Sixtus-kápolnájának” nevezték.

Az eredeti cikk itt olvasható.