A művészettörténet legextravagánsabb partijai

Édouard Manet a párizsi magas társadalom csillogását örökíti meg Álarcos bál az Operában (1873) című festményén. A gazdag családból származó művész gyakran vett részt olyan összejöveteleken, mint ez, ahol jól öltözött férfiak és nők szórakoztak az évente megrendezésre kerülő bálon. Manet előzetes vázlatot készített a jelenetről, miközben a partin volt, és barátait, valamint saját magát is belefoglalta a festménybe. Valószínűleg ő a szőke, szakállas alak a jobb oldalon, akinek tekintete találkozik a nézőével.

A művész néhány hónappal később stúdiójában fejezte be a festményt, és sok barátja, köztük a zeneszerző Emmanuel Chabrier is meglátogatta, hogy modellt álljon neki. És bár a festményt az 1874-es párizsi Salon zsűrije elutasította, mert túl naturalistának – és valószínűleg túlságosan botrányosnak – találták, otthonra talált a híres operaénekes, Jean-Baptiste Faure gyűjteményében.

Van-e csillogóbb és extravagánsabb művészettörténeti munka, mint Adolph Menzel The Dinner at the Ball (1878) című műve? A többrétegű, fényekkel teli festmény egy szórakozó társaságot ábrázol étkezés közben a berlini Stadtschlossban, ahol Menzel az 1860-as évektől gyakori vendég volt hasonló rendezvényeken. Gyakran megörökítette élményeit műalkotásaiban, külön összpontosítva a vendégek interakcióira. Ez a mű minden bizonnyal a művész legrészletesebb ábrázolása a berlini társadalomról, öltözékükről és az őket körülvevő üvegcsörömpölésről.

A dzsesszkorszak chicagói művésze, Archibald John Motley Jr. egyik leghíresebb műve a Nightlife (1943), amelyen fiatal, gyönyörűen öltözött bulizók szórakoznak és táncolnak italokkal a kezükben. Motley karrierje során Chicagó éjszakai életének energiáját és vibrálását kívánta ábrázolni, festményeinek nagy részén afroamerikaiak szerepelnek.

Ebben a konkrét műben egyfajta lila köd árasztja el a szobát, miközben a párok a bárban vagy az asztaloknál gyülekeznek, ahol csendesen beszélgetnek egy ital mellett, vagy ellazulnak a táncparketten. Egy óra a festmény tetején hajnali egy órát mutat, míg a pultosok színes palackokért nyúlnak, a többiek pedig a háttérben táncolnak, összességében tapintható energiavonalat képezve, és a vászonból kiáramló élénkség érzését közvetítve.

Az eredeti cikk itt olvasható.