Honismeret; Azóta néha észreveszem magamon, hogy

Honismeret

A liftben targoncát szállítani tilos.
Dr Erdély a másik lépcsőházban lakik.
A Gyros & More-ban folyós filccel írják rá a számot.
A kapu után van egy rács, utána van még egy rács, és utána még végtelen számú rács van.
A Hotel Bristol vendégeivel tilos kontaktálni.
Ebben a házban senki se szemetel.
A Good Karma-ban szabad használni a mosdót.
A Történetek Kávézója bezárt.
Az eső a barátunk.
Az algoritmus az ellenségünk.
A piros nyíl mutatja, hogy merre van az óvóhely.
A Fruccolában a nevet kell bemondani, a Trattóriában a számot kell bemondani,
az Első Pesti Rétesházból menekülni kell.
Bármi összecserélhető bármivel.
Az Egyetem téri Starbucksból hosszú, rögös út vezet a Dologház utcába.
A terület elfoglaltsága: normál.

A falon lévő piktogram az enyészet jele.
Az Iguánából lehet rendelni gyerekfalatkákat.
A Metrodom-ház portásával vigyázni kell.
A hungarocell NEM műanyag.
Ilyen utca nincs.
Az Aloha Poké és a Leroy Café között van a Tűzszakaszhatár.
A GURU feliratú ajtó zárva van.
A Ferenc körúti Pizza Hut-ban lassúak és bunkók.
A Király utcai Pizza Hut-ban lassúak, de kedvesek.
Az Arany János utcai Pizza Hut-ban gyorsak és cukik.
A hulladék feliratú tábláról lekopott a dék.
A Pick Up Point nem ott van, ahol tegnap volt, és holnap nem ott lesz, ahol ma van.
A kimchi folyik, a pálcikák kirepülnek.
Az ötvenöt forintnak is örülni kell.
A terület elfoglaltsága: pörgős.

A Maharaja pincekonyhájában valami készül.
Ebbe a házba idegeneket még a legátlátszóbb indokokkal se.
A Pannónia utcai biciklisávban a kereszteződés után van egy luk.
A Vapiánó a vapiánóiaké.
A számozás a körfolyosó túlsó végén kezdődik.
A kapunyitó gomb ott van, ahol senki se gondolná.
A Hong Yun Li és a Mei Li Cheng nem ugyanaz.
Az éhezés felszámolása még a legnagyobb igyekezettel sem lehetséges.
Jesus K. azt írja, hogy csörögjünk rá (call me please), és le fog jönni.
A Chimichangában megállt az idő.
Az Ízek Utcáján végig kell menni.
A legfelső emeletről egy sötét és keskeny csigalépcső vezet a világűrbe.
A terület elfoglaltsága: nyugis.

Azóta néha észreveszem magamon, hogy

nem vagyok kivilágítva.
Nincs macskaszemem.
Random csomagocskákat dugok a táskámba.
Idegen címekre járok haza.
A családnevemet memorizálom.
Kapukód-kombinációkon agyalok.
Bármit főzök, bezacskózom.
Listát készítek a megennivalókról.
Kipipálom a tételeket.
Időnként hívást érzek.
Ülök a dolgozószobámban, és várom a jelet.
Ha pittyegést hallok, felvillanyozódom.
Mielőtt kimegyek a hallba, megnézem, hány kilóméter.
Ha bemegyek egy kávézóba, háromjegyű számmal köszönök.
Be se megyek.
Kint várok az esőben.
Ha meglátok bármit, kedvem támad elvinni bárkinek.
Néha felkapok a hátamra egy nagy és nehéz valamit, és le-föl szaladgálok vele a lépcsőn.
Olyan ügyekért is jó sokat pedálozok, amikért nem kéne.
Olyan sofőröknek is beszólogatok, akik a közelembe se jöttek.
Időnként célt tévesztek, olyankor megpróbálom újratervezni az életem.
Álmomban sötét lépcsőházakban bolyongok.
Dézsatavak és mentaligetek közt oldalazok egy végtelenbe nyúló függőfolyosón.
A lift egy állat gyomra, a csengőgomb egy szemgolyó, az ajtóban én állok.
Az utcán futva sétálok, és ijesztgetem a gyalogosokat.
Messziről köszönök a hozzám hasonló színű embereknek.