Nem vagyok tisztán növényevő

Egy gólemféle állat
Megrágta tegnap éjszaka
A présházunk mellett
A szilvafákat.
Én nem vagyok tisztán növényevő.
Te sem vagy az.
Volt számtalan
Lelőtt vadállat,
Amelyből mind a ketten ettünk.
Szeretlek.
Ha meghalunk,
Egy állattetemekkel hizlalt
Emberpár pusztul el
Helyettünk.
Ahogy elzsilipel
A természettől
Még párzás közben is a lélek,
Eksztatikus.
Én nem vagyok tisztán növényevő.
Te sem vagy az.
Drágám, egy gólemféle állat
Megrágta tegnap éjszaka
A présházunk mellett
A szilvafákat.
A sötét szilvafák között
Megtámadott.
Mint mikor először voltam veled,
A szája úgy kereste
A számat.
Megcsócsáltam a durva lombot.
Szeretlek.
A rágóizmaimból
Rám rontott.
Ütöttem,
Ahogy szélvihar idején
A présházunk melletti sarjerdőben
A nyurga, sűrű fák ütik
A sűrű, nyurga fákat.
Drágám, ahogyan én szeretlek,
Nincs abban semmi krisztusi.