Irodalmi Szemle 2018/11

Az Irodalmi Szemle novemberi számát Szálinger Balázs versével ajánljuk.

 

Agrostressz–Esztervihar

Bussay László emlékének

 

„Dombokat a vezérekről, folyókat az asszonyokról” –

 

Az Agrostressz–Esztervihar vonal

Legszebb szakaszán utazom, fiatalon.

Valamikor ez a bor útja volt,

Ma nem más, mint államvaspálya menti

Traumatörténeti tanösvény.

Volt itt minden, orrszedés, lesvetés, olajipar,

Halogatás, helységnévrendezés,

Ezt jelenti a tulajdonképpeni átlag.

 

Nincs üzenet a mának,

Ásatási idényben egész szakaszon

Ásatási tilalom, tábla jelzi.

De ki is akarna itt mélyre menni? Hisz

Agrostresszen új vágóhidat adtak át,

Eszterviharban kisütött a nap.

 

Agrostressz már a huszonhatodik név

Ebben a kurzusban. Hogyha végre beindul

A fejlődés, biztosan gyökeret ver.

A város amúgy már túlvan a nehezén,

Főterén legutóbb gyümölcsnevekkel

Viccelődtek a tisztítókúra résztvevői.

 

A Tőz-kitörés megálló helyén

Már csak maga a Tőz-kitörés, vízben áll a sín,

És tíz éve nem szállt le senki.

A Tyéj-házcsoport aprócska megálló,

A férfiak gyilkosok, s mint mindenhol, itt is

Erényes asszonyok tartják a fazekat a vérnek.

 

A járatot nem kevés vita mellett

Indították újra. Voltak, akik a munkahely-

Teremtéssel érveltek,

S voltak, akik szerint elzártan és szétszórva jó

Vidékeket fűzne láncba ez a járat,

És megzavarodna tőle a nép,

De ím, az idei év nagy híre: változó

Mortalitású helyek között büszkén

Kanyarog a tűzpiros kisvasút.

 

Küszködő kis hatalombogarak

Levetett és kiszáradt páncéljai:

Gyárromok végestelen hosszan.

Kőformációk minden irányban,

Elektromos alállomás fölé rajzolt

Közszolgálati táj.

A valamikori eposzigazgatóság

Felhagyott épülete,

Falain lovak úsznak.

Győzelemváros állomás, ahol füves

Peronon táncol az őrült polgármester,

Ki utolsó lakosként ringatta el faluját.

A Belügyi-patak, az Oktatásügyi-patak

Fölött vadonatúj hidak, körülöttük

A hatalomra vergődött flóra.

 

A viszonylat utasai nyomában porként

Gomolygó utálat, nincs más, a végén

Muszáj leírni a tájat

Valami holtbiztosan megmaradó nyelven.

Hatvan földmérő távolságra innen

Talán már tudnak angolul.

 

*

 

Hadd valljam be: nem tudok angolul.

De kezdem megérteni, miből mi marad meg,

És fáj, hogy nem marad meg semmi, amit láttam.

 

S ki mondja ezt? Nem mondja senki.

Nincs nevem, és még fiatal vagyok:

Fürdőhelyen kialkudott státuszomat

Már negyven perce magam mögött hagytam.

 

 

Egy sosemvolt aranykorra

 

A novemberi Irodalmi Szemle gazdag és változatos szépirodalmi blokkal jelentkezik. Szálinger Balázs, Veres Erika, Demény Péter, Kabai Lóránt, Csobánka Zsuzsa, Tokai Tamás, Katona Nikolasz versei mellett Szászi Zoltán, Csabai Máté, Szepesi Kornél prózája olvasható. Juan Felipe Herrera verseit Gyukics Gábor fordításában olvashatjuk. Mellár Dávid a nyári lapszámban közölt Száz Pál-tanulmányának gondolatmenetét a novemberi számban folytatja, a Fűje sarjad mezőknek című kötetben az emlékezés és mítosz motívumát vizsgálja. Major Ágnes a Csáth-kultuszt kutatja, az Irodalmi Szemlében ezúttal Esterházy Függője kapcsán ír a jelenségről. Szilágyi Márton tavalyi Arany-tanulmánykötete hiánypótló fejezete a költő recepciójának, Gábori Kovács József most megjelenő kritikája nemcsak Arany, hanem a könyv aktualitásával is számot vet. A lapszámot Török Bianka alkotásai illusztrálják.

A részletes tartalom itt érhető el.