Hinták, tibeti hangtálak

Október 21–22-én zajlott a 9. Are you Free?, az improvizált zene egyik legfontosabb szlovákiai fesztiválja. Kompromisszum nélküli line upja már évek óta igényes szórakozást biztosít a rögtönzésekre, a free jazzre nyitott közönség számára.

Vida Igor – a fesztivál motorja

Mindamellett, a legtöbb pályázat beadása ellenére, idén sikerült a legkevesebb pénzt összeszedni a fesztiválra, mint azt a szervezőktől megtudtam. Ennek megfelelően a pénteki program egy rendszeres jazzeseményhez kapcsolódott, a Choco Arden Kávéház rezidens triója (Gabo Jonáš, Samo Hošek, Miro Polák) off programként egészítette ki a fesztivál programját. A megfáradt zenét produkáló trió sajnos nem bizonyult jó választásnak, ahogy a színhely sem, a koncertek alatt, ráadásul ritmus mellett, gyömbért törő free pincérekkel.

Ellenben a helyi zenészekből álló Spiros Satori gitárduó (Dušan Tribulík és Ivan Masaryk) jelenléte a fesztiválprogramban annak a keresésnek lehet az eredménye, melyet a szervezők a fesztivál korábbi éveiben tartott workshopok során végeztek, mikor is a fesztiválon fellépő zenészek foglalkoztak helyi, illetve távolabbról érkező fiatal zenészekkel. Bár ők az improvizálásnak nem azt a szabad fajtáját és fokát képviselték, mint a szombati koncertek zenészei, összeszedett, becsületesen végiggürizett koncertjük megkapó kirándulás volt a meditatív zene világába. Másrészt pedig részvételük a fesztiválon nyitásként is értékelhető, hiszen a duó által képviselt zenei irány a közönség szélesebb rétegeinek megszólításában segíthet. A természet és a különböző élethelyzetek által inspirált zenéjüket kissé talán a „meditációs giccs” világába tartozó, ám kétség kívül hatásos természeti képek, videók kísérték.

A szombati nap azonban már azt a zenei irányt hozta el, ami miatt a látogatók megszerették az Are you Free? fesztivált. Improvizációk ínyenceknek. Élményü(n)k pedig annyira személyes, hogy keresni kell hozzá a szavakat. S hogy találhatunk is, azt a lengyel LEM triónak és a Szelevényi Ákos – Miklós Szilveszter duónak köszönhetjük.

A két lengyel és egy ausztrál zenészből álló LEM trió (Mateusz Rybicki – klarinét, Zbigniew Kozera – bőgő, Samuel Hall – dobok) esetleges névadójukhoz hűen igazi űrzenét adtak. (A porszívócső klarinétra szerelése is, egyfajta steampunkos megoldásként, Stanisław Lem mesterre utalhat.) Halkabb részeik főleg a csend és zajok/hangok kölcsönhatását vizsgálta, azt a folyamatot, ahogy a hangszerekből előcsalogatott, nem éppen „akadémiai” hangokból összeáll az a minimum, ami már zenének nevezhető, majd ezt az alapot fokozták, szélesítették hol visszafogottabban, hol lendületesebben. Így aztán egyfajta zenei narratíva alakult ki, amelyet a hallgatók szubjektív szűrői telítettek meg plusz tartalommal. (Többek véleménye alapján mondhatom, hogy egyfajta kollektív élmény volt például a hintázás képzete.) A közös meditáció olykor egységes, melodikus szakaszokban jutott kifejezésre, s ezek monotonitása – egyszer metálos ritmusszekcióval – még a legellenállóbbakat is „bemozdította”.

Ez a bemozdulás tapasztalható volt a Szelevényi Ákos – Miklós Szilveszter duó koncertjén is. A produkció tibeti hangtálak kellemes zsongásával indult, majd egyre disszonánsabb és hangosabb részek jöttek, szintén valamiféle történet vázát küldve szét az éterbe és a fülekbe. Szelevényi Ákos zenéje a Noir Désir óta sokat változott, a free-nek nevezhető időszak után mostanában leginkább duókban lép fel, hogy az improvizációs egymásra figyelés magasabb fokozatait érje el. Miklós Szilveszter pedig a Szabados György – Grencsó István útvonalon érkezett a jazzvilágba, adva voltak tehát részéről is a kapcsolódás neuronjai. S hogy mihez is? Azt Szelevényi Ákos mondta el egy interjúban: „A jó kísérletező zenész adja a legtöbbet – nem azzal, hogy kísérletez, hanem, hogy nem csak előad valamit, de vállalja, hogy kísérletet tesz a többre. Azáltal válik magasztossá a zene, hogy  van merszünk átadni magunkat egy esetleges történés kezébe, ami több, mint mi vagyunk. Az ezt kultiváló zenészek nem »komolytalanabbak« a »komoly« zenészeknél. Azért tesszük ezt, mert ebben jobban hiszünk, de messze nem képes mindenki erre. Tény, hogy ma már sokkal jobban előnyben részesítem az improvizatív zenét, mint annak idején. De nem teszek egyenlőségjelet a free jazz és az improvizáció között, sőt az »improvizált zene« kifejezést sem igazán szeretem használni. Én inkább a »nem előre eldöntött dolgokban« hiszek.”

Az estét a helyi Durvacrew csapat DJ-i zárták, némi minimál/trash vetítéssel. Kellemes levezető volt, főleg, mikor Mateusz Rybicki klarinétja is megszólalt. Egy prolisabb kocsmákból a régi idők diszkófílingjével betért vendég nagy örömére: jó volt újra látni John Travolta időközben kissé kopottá öregedett mozdulatait.

Jövőre tízéves az Are you Free? A szervezők szeretnének egy különösen igényes programmal, a hagyományokhoz hűen tengeren túli művészek meghívásával is ünnepelni. Reméljük, a döntnökök is így gondolják, és jobb anyagi körülmények között folytatódik majd a fesztivál – megérdemli.

Fotók: Göndör László