Ullstein sajtófotók Berlinben 1894–1945-ből

A mai ember, aki képi információit elsősorban a laptopján online szerzi meg, vagy látványélményeit telefonjával rögzíti, s azokat gyakran rögtön továbbítja is, hajlamos megfeledkezni arról, hogy valaha az újságok, folyóiratok voltak a fényképek tömegméretű hordozói.

Az emlékezésben segít Berlinben a Deutsches Historisches Museum aktuális kiállítása – Die Erfindung der Pressefotografie. Aus der Sammlung Ullstein 1894–1945. (A sajtófotó találmánya. Az Ullstein-gyűjteményből 1894–1945)

 

 

Az Ullstein Verlag 1894-ben vásárolta meg a Berliner Illustrirte Zeitung című, 1891-ben alapított (ténylegesen 1892 januárjában megindított) hetilapot.[1] Ekkorra egyre gyakoribbá vált a fényképek tónusainak visszaadására is képes nyomdai klisék használata. Így a fotográfiák már az eredetihez hasonló minőségben lettek élvezhetők az olvasók/nézők számára.

A Fürthből érkezett Leopold Ullstein (1826–1899) 1858-ban alapított egy papír-nagykereskedést Berlinben, amely a későbbi újság- és könyvkiadó-, valamint nyomdavállalat-óriás alapját képezte. – A kiállításon nem szerepel, de indokolt megjegyezni, hogy az alapító sírja ma is megtalálható Berlinben a Schönhauser Allee 22. szám alatti zsidó temetőben. A 19–20. század fordulóján az Ullstein Verlag már 1600 munkatársat foglalkoztatott. Fő lapja, a Berliner Illustrirte Zeitung oldalain a fényképek egyre inkább kiszorították a grafikai illusztrációkat.

 

 

A kiállítás stílszerűen nyomdai henger-imitációkra feszített „rotációs papír”-folyamon mutatja be a fényképek térhódítását 1894-től a lap hasábjain.

A gazdagon illusztrált könyv méretű katalógus tanulmányai mintaszerű segédletet képeznek a kiállítás képeinek értelmezéséhez.[2]  A kiállítás abból a szempontból is tanulságos, hogy általa nyomon követhető a fotográfia alkalmazási területeinek sokszínűvé válása, fejlődése. A tematikai gazdagodás látványosan érzékelhető.

 

 

A császárkorban készült képek között a politikai életet követve hangsúlyos szerepet kaptak a protokollfotók, amelyek az események bemutatása mellett a közélet fontos személyiségeinek népszerűsítését is szolgálták. Az egyik precízen komponált felvételen például azt a jelenetet láthatjuk, amelyen II. Vilmos császár és az általa fogadott III. Viktor Emanuel olasz király 1902-ben Potsdamban ellépnek a katonai díszsorfal előtt. A kép a BIZ 1902/36. számának címoldalán jelent meg.

Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) a 20. század elején már európai jelentőségű, a nemzetközi munkásmozgalomnak több tekintben példaként is szolgáló szervezet volt. Két vezetőjét, August Bebelt és Paul Singert 1903-ban egy drezdai pártrendezvény alkalmából sétájuk során örökítette meg a fényképezőgép. Az életszerű megfogalmazású riportkép a Berliner Illustrirte Zeitung 1903. évi 39. számában kapott nagy nyilvánosságot.

Az 1910-es években a fotográfusok a sporteseményeken éltek a legjobban a pillanatmegragadás lehetőségével (bár maga a fototechnika ehhez már a 19. század végén is ismert volt). Lovas az akadály fölött; a rúdugró botjától már megválva éppen a léc fölött repül; gátfutó lányok a mai szem számára mókás, illedelmes szerelésben egy akadályt küzdenek le; ezek a témák látványos lehetőséget nyújtottak a korai sportfényképészek számára. A felvételek a BIZ sportbeszámolóit élénkítették a tízes évek első felében.

A császárkor és a Weimari Köztársaság közötti rövid időszakból az egyik tárló érdekes fényképi dokumentumokat kínál. Az „átmenet” két nevezetes szociáldemokrata politikusa, Friedrich Ebert és Gustav Noske 1919 nyarán travemündei fürdőzés közben került lencsevégre. A kép nemcsak címlapfotó lett a BIZ-ben – 1919/34. augusztus 24. –, hanem a helyzet humorára építve képes levelezőlapként is forgalomba került.

 

 

1919 után, a Weimari köztársaság korszakában a fotográfia formanyelvi modernizációjának folyamatában az Ullstein Kiadó által közreadott képanyagot magyar – magyar származású – fotográfusok is gazdagították. Ismeretes, hogy Munkácsi Márton 1928-ban telepedett át Berlinbe, s rögtön a neves kiadó fotóriportere lett. A BIZ-nél megjelent debütáns képeinek egyikét, egy futballkapusról készült felvételt a mostani kiállítás is megidézi.[3] Munkácsi ennél a lapnál indult meg a világhírnév útján.

Az Ullstein 1924-ben vette át a Der Querschnitt című szépirodalmi és képzőművészeti folyóiratot. Ez az orgánum a fényképek közreadásának is fontos fóruma lett. A folyóirat 1928–29-ben élte fénykorát, mintegy húszezres példányszámmal. Magyar szempontból emlékezetes, hogy Moholy-Nagy több munkája is helyet kapott itt; elsősorban a franciaországi és skandináviai utazásain készült felvételei révén. A Bauhaus formanyelvi újításai közül főként általa vált publikussá a szűkebb szakmán túl is a nézőpont-használat radikális újraértelmezése. Ennek egyik klasszikus példáját idézi fel az Ullstein kiállításon a berlini rádiótorony-látomás, amely a Der Querschnitt hasábjain jelent meg.

 

 

Kevéssé ismert, hogy ebben a lapban bizonyult igen sikeresnek a képpárok használata; két fénykép egymás mellé helyezése általában valamilyen humorforrást eredményezett. (Téves az a vélemény, hogy a képpárok alkalmazását Stefan Lorant – a magyar Lóránt István – találta volna ki angliai képszerkesztői tevékenysége során; Lóránt a húszas években s a harmincas évek elején Németországban élve láthatta különböző sajtóorgánumokban – többek között a Der Querschnittben – a fotográfiai képpárok alkalmazást, amit aztán kétségtelenül ő fejlesztett magas szintre később Londonban.)

Az Ullstein Verlag által 1924 októberében indított Uhu (Bagoly) című magazin a német folyóiratkiadás sikerszáma lett. A lap részt vállalt a vizuális művészeti ágak modernizációjának népszerűsítésében. A harmincas években bemutatta: hogyan hódított teret a modernizáció a fotográfia formanyelvi fejlődésében. A kiállítás katalógusa tartalmazza, hogy a magazin közreadta Moholy-Nagynak a fotogramkészítést saját illusztrációival bemutató cikkét.[4] (Bár a kiállításon erről nem esik szó, megemlítendő, hogy ez a folyóirat adta közre az akkor Párizsban élő André Kertésznek  A villa címmel világhírűvé vált képét is, amelyet maga az alkotó kommentált pár sorban.[5])

 

 

A kiállítás az itt szokásos őszinteséggel emlékezik meg az ország történetének sötét szakaszáról is. Bemutatja például azt a képsort, amelyet Munkácsi Márton készített Hitler kancellárrá emelkedése alkalmából, ez a BIZ különszámában látható. Munkácsinak a származása miatt a Machtergreifung után rövidesen el kellett hagynia Németországot. A második világháború végeredményét tömören fogalmazza meg a Berliner Illustrirte Zeitung utolsó, 1945. április kilencedikén megjelent számának címlapja. Lövészárkokban álló német katonák géppuskával (ha abszolút civilként jól azonosítom a fegyvert) állnak szemben a közeledő tankokkal…

A múzeumban kapható az Ullstein Bild új naptára is, amely Die Erfindung der Pressefotografie címmel jelent meg, és naptársorozatában ezúttal érdekes sajtófotókat jelenít meg.

 

 

Deutsches Historisches Museum Berlin, Unter den Linden 2

2017. június 23. – október 31.

www.dhm.de

 

[1] A Brennpunkt 2017/3. száma a 10. oldalon a tárlatról készült beszámolójában tévesen 1894-re teszi a BIZ indulási idejét (valószínűleg a kiállítás alcíme okozta a félreértést).

[2] Die Erfindung der Pressefotografie: Aus der Sammlung Ullstein 1894–1945, hg. Stiftung Deutsches Historisches Museum, Axel Springer Syndication GmbH, Berlin, Axel Springer Syndication, ullstein bild collection, Hatje Cantz, 2017. A múzeumi kiadás ISBN száma: 978-3-86102-204-6; a könyvesbolti ISBN szám: 978-3-7757-4324-2, a katalógus ára: 19,50 €.

[3] Erről a bemutatkozásról a közelmúltban jelent meg Budapesten egy részletes cikk:  Munkácsi debüt a Berliner Illustrirte Zeitungnál, Fotóművészet, 2017/1. [100]–111.

[4] László MOHOLY-NAGY, Photogramme: Eine Spilerei mit lichtempfindlichem Papier, Uhu, 1928/5. (febr.) 36–37.

[5] Uhu, 1929/1. (okt.) 36.