Erdőnek lenni

Bár sokan szeretik az erdőket járni hétvégenként, szalonnát sütögetni a patak partján, gombát szedni a megsárgult levelek közt, vagy csak egyszerűen hátrahagyni a város zaját, és belélegezni az erdő csendjét. Mégsem mindenkiben fogalmazódik meg az előbbi idillikus képeken túl az a merész gondolat, hogy milyen lehet kicsit mélyebbre hatolni a természetbe, hogy milyen lehet erdővé válni. Tóth Helen dunaszerdahelyi képzőművésznek nemcsak hogy eszébe jutott, de egy egész képsorozatot festett a kérdés köré, amelyből Erdőnek lenni (Byť lesom) címen nyílik kiállítása ma (szeptember 21-én) a pozsonyi Atelier XIII galériában. A 19 órakor kezdődő kiállításmegnyitón a Veronika Lečková és Tomáš Prištiak zenészpárosból álló Tante Elze zenekar „mindennapok kozmikus atmoszféráját” megszólaltató zenéje lesz hallható, amelyet kizárólag erre az eseményre készítettek.

 

 

Tóth Helen festményein lecsupaszított, „szétszerelt” fákkal, facsonkokkal találkozhatunk, amelyek egyrészt – a képzőművész elmondása szerint – saját generációjának bizonytalanságát jeleníti meg, másrészt a lombtalan és gyökértelen, lebegő fák kommunikációs eszközeiktől megfosztva arra is utalnak, hogy az ember képtelen aktívan bekapcsolódni a fák kifinomult, „néma” kommunikációjába. Ezért az erdő belső világát Tóth a maga egyedi, szubjektív módján teremti újra: egy olyan fiktív erdőt növeszt a képeken saját világából, ami bár nem számol az emberi jelenléttel, mégis antropocentrikus érzésvilágból építkező erdőként jelenik meg.

A fiatal képzőművésznő „erdője” november 16-áig lesz megtekinthető a pozsonyi galériában

Tóth Helennel készített interjúnk itt olvasható.