Kihez legyen lojális a szlovákiai magyar média?

A SME portált havonta két és fél millió ember olvassa. Amikor a főszerkesztője lettem, arra gondoltam, hogy magyar nemzetiségem sok szlovák számára problémát jelenthet. Meglepő volt (a mai kontextusban már talán nem is annyira), hogy a szlovákokkal ellentétben sokkal több kisebbségi magyar számára lett téma a munkahelyem. Miért nem írok inkább magyarul? Mit kell majd feladnod ezért az állásért a magyarságodból? Megengedik-e neked, hogy a magyar kisebbség javára írj? Miért nem írsz kedvezőbben a kisebbségi politikusokról? Nem egyszer hallottam vissza, illetve kaptam meg szlovákiai magyaroktól, hogy eladtam magam, elszlovákosodtam, és a magyarságom potenciálját rosszul használtam fel.

Mindebből számomra a tanulság az volt, hogy nem vagyunk tisztában az újságírás- és a médiaetika alapszabályaival. Azzal, hogy ezek nem változnak se nemzetenként, se etnikai csoportokként. Vagyis nem kellene változniuk. Ahogy nem lehet túlságosan hajlítgatni a demokrácia értékeit, mivel ha azt egy bizonyos csoport mértékéhez szabjuk, akkor az már nem demokrácia, ugyanúgy nem hajlíthatóak bizonyos határokon túl az újságírás alapszabályai sem, mert akkor az már nem újságírás.

De térjünk vissza a címbeli kérdéshez: kihez legyen lojális a szlovákiai magyar média?

Létezik egy rövid és egy sokkal komplikáltabb, hosszú válasz is erre a kérdésre. A rövid válasz mindössze ennyi: az olvasóhoz. Nem a laptulajdonoshoz, nem a kiadóhoz, nem a kormányhoz (se a szlovák, se a magyar kormányhoz). Az újságírás alapértékei érvényesek a kisebbségi magyar sajtó számára is: független, objektív, kiegyensúlyozott információt szolgáltatni az olvasó számára, hogy az a lehető legjobb döntéseket hozza nemcsak saját maga vagy a családja számára, de a kisebbségi közösség, tágabb értelemben pedig az ország javára is.

Nem érthetek egyet azzal, hogy a kisebbségi médiának nincs felügyeleti feladata (the watchdog role). Egyrészt hatásosabban tudja ellenőrizni a politikusokat, hogy azok betartják-e az ígéreteiket, nem élnek-e vissza a pozíciójukkal, vagy hogy képviselik-e, pontosabban miképp képviselik a kisebbség érdekeit. Másrészt segít választ adni arra, hogy mik a kisebbség érdekei, miben egyeznek a többségével, és mennyire vannak összhangban az európai értékekkel.

 

Harc az újságírás definíciójáért

Gyakran a kisebbségi politikusok is ugyanazt a hibát követik el, mint minden más politikus: tévesen definiálják az újságírót és annak szerepét. Vagyis ez nem regionális jelenség, világszerte az újságírás definíciójáért folyik a harc. A politikusok szerint a nemzetiségi újságíró tulajdonképpen szóvivő, akinek azon kellene dolgoznia, hogy egy konkrét kisebbségi párt minél jobb eredményt érjen el a választásokon. Tekintet nélkül arra, hogy például hogyan gazdálkodik a közpénzzel, mennyire érzékeny a korrupcióra. A politikusok saját személyük érdekeit a közérdek fölé helyezik, inkább látnak egy reklámirodát a sajtóban, mint ellenőrt vagy az olvasó képviselőjét. Úgy gondolják, hogy a kisebbségi médiának a magyar párt vagy a magyar kormány pozitív imázsán kellene dolgoznia, és ezért a célért hajlandóak anyagi támogatást is biztosítani a sajtónak.

Az ilyen nemű támogatás nagyon ingoványos területre vezeti a médiát.

Természetesen mindenütt találhatunk részrehajló médiát: például ha konzervatívak, akkor egy konzervatív párt politikáját támogatják, ha soviniszták, akkor egy soviniszta pártét. Ez akkor kezd súlyos problémát jelenteni, ha az ilyen médiumok finanszírozása deformálni kezdi a piacot, megnehezítve a független média működését, ami a független kisebbségi média esetében többszörösen nagyobb problémát jelenthet.

 

Aki kenyerét eszed

Ha egy kisebbségi lap azért kap anyagi támogatást, hogy egy kormány politikáját és irányvonalát támogassa, és szemet hunyjon a kormány korrupciója fölött, nem tekinthető független és szabad kisebbségi sajtónak. Az ilyen média semmiképp sem a kisebbség érdekeit képviseli. Mert egyetlen kisebbségnek sem lehet az érdeke, hogy egy korrupt párt vagy kormány hozzon döntést a sorsáról, még akkor sem, ha az a párt az adott kisebbség képviselője. A kisebbségi sajtó finanszírozásával kapcsolatban gyakran emlegetik a kisebbségi sajtó uniós támogatását mint lehetséges megoldást, és ezzel annak az elkerülését, hogy ez a sajtó korrupt kormányok vagy kisebbségi politikusok túszává váljon. Mert ha a sajtó ahhoz lojális, akinek a kenyerét eszi, és például nem olvasói támogatásból él, akkor az a média nem az olvasóhoz lesz lojális. Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy Orbán Viktor kormánya támogatna olyan kisebbségi sajtót, amely kritikusan ír például Orbán médiapolitikájáról vagy kritizálja a masszív Soros elleni kampányt. Ellenkezőleg, az ilyen sajtóorgánum az olvasóit arról fogja próbálni meggyőzni, hogy mindez (pl. a Soros elleni kampány) a kisebbség érdekében is történik.

A piac szabályai szerint működő média világában a kisebbségi sajtó rendkívül sebezhető. Pontosan ezért bárminemű olyan támogatás, ami arra „kötelezi” a kisebbségi médiát, hogy kedvező hangnemben írjon az adományozóról, káros magára a médiára nézve is, mert az elveszítheti az olvasóközönsége – legalábbis egy részének – bizalmát.

De mivel járul hozzá valójában a kisebbségi sajtó a kisebbség jólétéhez? A kisebbség anyanyelvén hozza a híreket és a véleményeket, (s ha ezek valóban véleményekként vannak feltüntetve), olyan témákra is felhívja a figyelmet, melyek elkerülhetik a szlovák média figyelmét, ezáltal biztosítva a nézőpont pluralitását.

A kisebbségi sajtó nem csak információs csatorna, hanem a közművelődés része is. A kisebbségi napilapok szövetsége, a MIDAS szerint a kisebbségi sajtó egyik feladata, hogy a kisebbséget szervezze. Ennek viszont az egyik alapfeltétele az lenne, hogy ez a szervezés ne politikai pártok mentén, hanem a civil társadalom szempontjai szerint történjen. A kisebbségi média hangot ad olyan csoportoknak, akik a társadalom peremére kerülnének, ha valaki – ez esetben a sajtó – nem szólal fel mellettük. Figyelmeztet, hogy milyen következménye lehet bizonyos politikai döntéseknek a kisebbség számára, közös hangot ad, fórumot szolgáltat a kisebbségben élőknek.

 

Nem elég csak magyarnak lenni

A magyarság nem ok a sajtó lojalitására. A demokrácia értékei nem rendelhetők alá egy párt vagy egy politikus érdekeinek, még akkor sem, ha a politikus azt állítja, hogy ő „nemzeti” érdekeket képvisel. Az a kisebbség érdeke is, hogy a demokrácia alapelvei teljes mértékben érvényesüljenek – csak így védheti meg az identitását. Évek óta beszélünk a pozitív diszkrimináció szükségességéről, viszont olyan légkörű médiában, ahol az Orbán-kormány a közszolgálati médiából propagandagyárakat alakított ki, gyanúval fogadjuk az ilyen pozitív diszkriminációt. Mi az ára a támogatásnak?

A múltban külföldi újságíróktól kérdéseket kaptam a magyar kisebbségi sajtóval kapcsolatban: melyik lap áll a konzervatív MKP és melyik a liberálisabb Híd pártján? A külföldi újságírók alapállása az volt, hogy nem is létezik középút. Szerintem a szlovákiai magyar sajtó számára az a legnagyobb kihívás, hogy megmaradjon a középúton, és mindenütt, ahol szükséges, kritikus legyen. Ha egy kisebbségi újságíró független, az nem azt jelenti, hogy „elmagyartalanodott”, hogy lemosta magáról a magyar identitást, mint valami erős sminket. Az, hogy magyar vagyok, abban mutatkozik meg, hogy a SME még érzékenyebb a kisebbségi témák iránt: nem csak a magyar, hanem a roma és más kisebbségek iránt is. Figyelem, mi történik Magyarországon, és nem kell a The Guardiant, a The New York Timest vagy a The Washington Postot olvasnom, hogy megértsem a fejleményeket. Kapcsolatban lehetek magyar újságírókkal, írókkal, történészekkel és a médiaszabadság harcosaival. És tudom, hogy milyen létfontosságú a szabad és független média, és látom, hogy mit tehet egy országgal a hiánya.

 

(A Szenci Molnár Albert Társulás és a Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke által 2018. október 11-én rendezett Média – nyelv – fordítás: A kisebbség és a többség dialógusa a szlovákiai magyar mediális térben című szimpóziumon elhangzott előadás)