dunszt.sk

kultmag

Black Nail Cabaret: Pseudopop

Új albummal jelentkezik a Black Nail Cabaret nevű magyar dark pop duó, amely 2008-ban alakult Árvai-Illés Emesével (ének) és Árvai Krisztiánnal (billentyűk).

A zenekar 2010-es debütálása óta rendszeresen játszik hazai színpadokon és Európa-szerte. Harmadik albumuk 2016 decemberében jelent meg Dichromat címmel a német Basic Unit Productions gondozásában. Útjaik azóta elváltak, és a duó megalapította saját lemezkiadóját Dichronaut Records néven a szintén magyar synth noir produkció, az Ultranoire együttműködésével.

“A Pseudopop fordulópont a Black Nail Cabaret életében. Kimásztunk egy dobozból amelyhez korábban annyira kötődtünk, de egy olyan cél felé megyünk, amit mindig is el szerettünk volna érni. Nem akarunk semmiféle címkét aggatni erre a lemezre, mert a műfaji besorolások sokszor zavaróak, félreérhetőek. Hiszünk abban, hogy a popzene lehet tartalmas és avantgarde, és abban is, hogy az alternatív zene nagyobb közönséget is elérhet, nem csak egy szűkebb csoportot. Manapság sok a műfajok közötti átfedés, és ez lehetőséget ad arra, hogy valami új születhessen – szerintünk ez rendkívül izgalmas, és annyi mindent lehet tanulni!”

 

 

Mariusz Bari aka Planetdamage, író, újságíró, zenész: “Tagadhatatlan előrelépés a Pseudopop nagylemez a Black Nail Cabaret életművében. Ha érzetben kellene összefoglalni, éjszakai gyors süvítés a jövőben, vízpart mellett a jól megszokott kabrióban –  feketék, fehérek és kékek fogják össze a hangteret, és minden egyes szám egy mozdulat vagy mozgássor, néha cirkálás, néha száguldás előre, de mindig egy határozott célpont felé. Ha ez a goth 2018-ban, akkor ez az a mikro- és makrokozmosz között ugráló hipervonat, amelyre Björk szokta a hallgatóit rakni, amikor a természet titkait akarja felfedni. Ha ez a pop 2018-ban, akkor ez bizony a Blade Runner piacszéli popja, luxuskonténerekbe született introvertáltaknak. Enyhe disszonanciafoltok emelkednek ki a meglepően fejlett, analógmélyből felbújó sound designból, minden hangnak vektora van, minden irányt és mozdulatot érezni lehet, olyan albumba bújtatott történetről van szó, amely határozott kezdetből határozott végpontba jut – ha valaha is éreztél olyat, hogy »hol vagyok vajon és hova megyek innen tovább«, akkor ezt legalább egyszer meg kell hallgatnod. A BNC megalakulása óta úton van, a sok cél között egyértelműen látható az a kérdés is, hogy vajon hogyan tudják magukat még jobbra formálni – a Pseudopop pedig a legjobb bizonyítéka annak, hogy sem fókuszt, sem kontrollt nem veszítettek. Sőt.”

 

Luca Desienna fotója

 

Legéndy Jácint, költő, performer, képzőművész: “A Pseudopop a Black Nail Cabaret negyedik stúdióalbuma, s egyúttal fordulópont a zenekar életében. Dichromat című, igencsak elismert sorlemezének megjelenése után Emke és Krisztián párosa végigturnézta Európát, nagyszerű koncertet adott a kontinens legfénylőbb városaiban, de a sikerek ellenére úgy döntött, a jövőben nem csupán a synth noir jól bevált zenei mintáit fogja használni, vagyis az avantgárd mozgalom forradalmi alkotóihoz hasonlóan a BNC teljesen új koncepciót választott. Nem elvetve a darkwave és a new wave műfaj valamennyi stíluselemét, a zenekar egy radikális kísérleti módszer alapján kezdett emberi és indusztriális hangokat vagdosni, illetve kompozícióba szerkeszteni. Talán egy másik duó, Hans Arp és Sophie Taeuber csinált ilyesmit képekkel a dadaista éra hajnalán, ámbár Emke és Krisztián egy harmonikusabb vagy melodikusabb kollázsrendszerbe helyezte hangvágatait. E metódus eredményeképp a BNC lemeze első alkalommal populárisnak tűnhet, de ugyanakkor egy valójában avantgárd, kortárs zenei album. A synth noir megalkotása után pár évvel a Black Nail Cabaret ismét új stílusirányzatot hozott létre. A Pseudopop izgalmas korszakot nyithat a duó életében, s persze, a zenekar jövője szempontjából is.”

 

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket