Tóth László költői estje

A Pozsonyi Magyar Intézet és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Tóth László költői estet rendez április 17-én, 17 órai kezdettel a Pozsonyi Magyar Intézetben. Az est során bemutatják majd a költő 2018-ban megjelent WITTGENSTEIN SZÓVIVŐJE, avagy Mondatok a ’mondatlan’ és ’mondhatatlan’ regényéhez című verskötetét, valamint az ez év őszén 70 éves költő tiszteletére összeállított Az „én” létesülése és elhallgatása Tóth László költészetében című tanulmánykötet.

Az est vendégei: Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, író

Gróh Gáspár irodalomtörténész

Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, író

Csanda Gábor szerkesztő

Közreműködik: Molnár László előadóművész

A kötetet, illetve a költői estet  Csanda Gábor kritikájával, valamint a WITTGENSTEIN SZÓVIVŐJE ciklus /lassan el/ című versével ajánljuk:

„Lassan elvégeztetik.
Bár alszik még, iszik, eszik.
Még ölelne is, s ölne, bár néha.
Még felvillan előtte,
aztán mégis elvéti őt egyik-másik téma.
Álmodni ritkán, s ha mondja is hangosan közben:
„Álmodom”,
tudja, nem lehet igaza,
s ha eső neszez bele álmába,
önkívületben mondott „Esik”-je
sem a tényleges eső igazolása.
S tudja már, élete is egyre kevésbé
felel meg életének.
S az álmai?
Az egyre ritkulók?
Talmi valóságok –
aztán minden a csendbe fordul át.
S az ember utolsó mondatával kezdi el
élete első igazi mondatát.
Lassan tehát -tetik, -tatik.
Bár eszik még, ürít, alszik.
Még ölne, ahogy öleli maga körül a semmit,
de ki tudja, már mit s meddig.
„Talán álmodik” – hallja magáról,
bár tudja, ő egyre kevésbé ott.
Még felvillan előtte valami,
s rezgése kitart az utolsó percig.
Vagy tán utolsó perce után is ott matat
letakart szemén,
hogy jelentését ezzel nyerje el
mi ezredévek óta pontos jelentésére várt.”