Hősnők a mesén túl

Hogyan élnek tovább bennünk a mesék? E kérdés kapcsán remek tükröt tarthat számunkra a tavaly ősszel a Cser Kiadónál Szederkényi Olga szerkesztésében megjelent és boldogan éltek? című kötet. Tizenöt ismert mesehősnő történetének tizenhat mai át- és továbbírását gyűjti egybe a kiemelt női szereplők lehetséges utóéleteit ábrázolva. Roppant izgalmas látni e szövegekben, hogy hol és hogyan érnek össze, milyen sokféleképpen kapcsolódhatnak egymáshoz a gyerek és a felnőttmesék. A tizenhat szerző által jegyzett tizenhat novella tizenöt közismert mese/történet átirataként kerül egymás mellé. A kötetben a legismertebb hősnők közül megelevenedik Csipkerózsika, Hamupipőke, Hófehérke, Holle anyó, Piroska, a kis hableány, Hókirálynő és Alice alakja, mint ahogy Aranyhaj, Dorothy, Mulan, Sahrazád, Pöttyös Panni, a halász nagyravágyó felesége, illetve Sárbogárdi Jolán szintén életre kelnek e történetekben.

S noha az európai hagyományoktól a közel-keleti szövegvilágon át a legkülönfélébb kultúrköröket, korszakokat, más-más sorsokat láthatunk feléledni az és boldogan éltek? novelláiban, mégis alapvetően a mai értékrend, a napjainkban élő nők s egyúttal a mai ember aktuális dilemmái szűrődnek át e történeteken. A tizenhat meseátiratban számos emberi és személyes kérdés, párkapcsolati konfliktus és anomália kap helyet. Bepillanthatunk a család és az emberiség aktuális nagy válságaiba, mint ahogy az ember határait megmutató, napjainkban zajló háborúk egy-egy jelenetébe is.

Az és boldogan éltek? a gyűjteményes kötetekre jellemzően hullámzó, eltérő minőségű szövegeket tartalmaz, amelyek helyenként különböző mértékben ragadják magukkal az olvasó figyelmét. Ugyanakkor a novellák változatos karakterei és témái a kötet gazdagságát hangsúlyozzák: Molnár T. Eszter Búcsúária című novellájának gerincét például egy híres, de korosodó énekesnő vívódása adja, aki a karrier és család között választott. Boldizsár Ildikó Mint aki éppen élni kezd című novellája az újjáéledés drámáját hozza közel, amelyben szorosan összekapcsolódik az önfeláldozás és az önazonosság újbóli megtalálása. Arany Lídia Másnap című naplónovellája az anyává válás nehézségeit vonultatja fel. Szintén izgalmas Kiss Noémi A város alatt című novellája ahogy hitelesen ábrázolja a modernkori kizsákmányolás eszköztárát. A kötet talán két legsokkolóbb írása Berg Judit Ő és én, illetve Hernyák Zsóka Vonalak című novellái, amelyek egyszerre ábrázolják érzékletesen a kényszeresen megfelelni vágyó naiv szereplő s a beteges hatalmi és szexuális vágyait kiélő ember drámáját. Karafiáth Orsolya Nagyi című novellája viszont az egészséges életöröm és az élet tiszteletének jegyében a normalitás talajára rántja vissza főszereplőt (és az olvasót). A Selyem Zsuzsa által jegyzett Múról, a menekülő kis csillagról a szíriai bombázásokat és erőszakot átélt családok tragikus valóságába enged bepillantani. A kötet utolsó szövegében, Sárbogárdi Jolán Mese című írásában a történet meséléséről a hangsúly átkerül a nyelvre, a ki/elmondhatóság nehézségeire. A Mese parodisztikus eszközökkel felettébb hitelesen szemlélteti a társadalmi és emberi körülmények teremtette abszurditásokat, amit a mondatok és a szavak roncsolása, széttörése és szétesése jelez, az azok újbóli összeillesztésének nyomait viselő textusok, valamint az egymásba és egymásra csúszó mondatok, amelyek jelentése gyakran átsejlik egyik mondattöredék gondolatsíkjából a másikba. Jó példa erre a következő mondat: „dacára, hogy visszavonult életet élek, a magánlevélen s a fészbún túl, elért eredményeim ellenére sem »dúskálok« Médeiába, se Rádió vagy Tévé, hol mindig más van kérdezve, nem akit illet válasz joga jogállamba egyedül”. (178.)

De vajon e sokszínűség közepette mi tartja össze az és boldogan éltek? szövegeit? A tizenhat felnőtteknek szóló meseátirat az ábrázolt hősnők utóéletének megjelenítésén keresztül tulajdonképpen többféle szemléletmódot érvényesítve szólaltatja meg a különféle női hangokat. Előtérbe kerül a nő, a női sorsok és a női lét sokoldalúsága.

A kötet novellái egyúttal a nőknek tulajdonított szerepkörökhöz és elvárásokhoz kapcsolódó kérdések sorát vetik fel azzal, ahogy a meséken keresztül a kulturálisan, társadalmilag és a családokban áthagyományozódó sztereotípiákkal és azok béklyóival szembesítenek.

A női sorsokat tekintve fontos kérdésekkel gazdagítja a gyűjteményes kötetet Nina Yargekov Piroska-története. Nemcsak újraértelmezi az eredeti történetet például a ki és miért evett meg kit kérdése által: a farkas Piroskát vagy Piroska a farkast, hanem meglehetős pontossággal vezet végig a groteszk és az irónia eszközeinek segítségével az abúzust átélt kislány vívódásán és az erőszak feldolgozásának folyamatán. A novella a tabukat átlépve belülről mutat rá az áldozattá válás fokozataira és a traumafeldolgozás stációira a teljes tagadástól az azt követő önostorozáson, önfeladáson és önfeláldozáson keresztül az összefüggések felismeréséig. Megrázóan őszinte és rendkívül sűrű szöveg sok csavarral, miközben erőteljesen meghatározza a novellát az önreflexivitás. Így a mese végéről sem hiányozhat a tanulság összegzése: „ne légy elvből szófogadó, ne légy gépiesen alkalmazkodó, gondolkozz kritikusan, és ha a legkisebb kétely is felmerül benned, mondj nemet!” (153.)

Hogyan is van jelen a boldogság e szövegekben? És mi valójában a boldogság? Boldogok tudnak lenni a kötetben újjáélesztett hősnők? Egyáltalán tudják, hogyan kell boldognak lenni? Piroska számára például az ártatlanságának elvesztése mint egyfajta „üzemkész állapotba” kerülés tudata ad nyugalmat és torz elégedettséget, amit tovább fokoz a felismerése, miszerint: „az igazat megvallva a fogság nem esett nehezemre, teljesen boldog voltam, sugárzott rólam az elégedettség, úgy éreztem, végre olyannak szeretnek, amilyen vagyok”. (150.) A novellákban visszatérő motívum a férfinek való megfelelés végletekig fokozása, a teljes önfeladás a vágyott boldogság reményében, ami viszont tovább mélyíti az álságos párkapcsolatokba sodródó szereplők párhuzamos valóságai közötti szakadékot. A kötet novellái tulajdonképpen tükröt tartanak az olvasóknak, rávilágítva arra, hogyan hallgattatja el és írja felül az emberben a bármi áron megfelelés vágya az egészséges életösztönt, bemutatva a mindenáron kapcsolatban levés útvesztőit. E meseátiratok azonban azt is körvonalazzák, hogy sokféleképpen el lehet mozdulni az automatikussá vált viselkedésmintáktól és a mindig kéznél levő sztereotípiáinktól. Nagyszerűen példázzák e szövegek, hogy e viselkedésmintáktól való eltávolodás mértékének és a nyitottság függvényében milyen széles határok között telítődik tartalommal a történetek folytatásában az „és boldogan éltek…” szófordulat. Ilyen értelemben a nőiség egyik legfontosabb ismérve az örökös készenléti állapot és a megújulásra való képesség.

Szintén közös pontja a novelláknak, hogy a humor alapvetően a finom irónián, a szarkazmuson, a groteszken, az abszurd helyzetek ábrázolásán, a naivitás, a hatalomvágy és a szükségtelen önfeláldozás leleplezésén keresztül érvényesül. Értelemszerűen az és boldogan éltek? szövegei nem a könnyed, felszabadító nevetést célozzák, sokkal inkább szembesítenek és elgondolkodtatnak önmagunkról, egymásról, a kapcsolatainkról s a világhoz való viszonyulásunkról.

A novellák összetartozását vizuálisan nyomatékosítja a kötet első és hátsó előzéklapjai oldalpárján a szürke háttér előterében látható szétterjedt koronájú fa, melynek ágain tizenhat kisebb és nagyobb méretű alma lóg. E tizenhat alma pedig egy tőről fakadva egyszerre jelképezi a termékenységet, az életet, a tudást, a teljesség elvesztéseként a bűnbeesést, a halált, az elmúlást, de a megváltáson keresztül a várva várt gyümölcsöt s a mégis megtapasztalható gazdagságot, újjáéledést és teljességet.

Az és boldogan éltek?-ben a mesehősnők lehetséges utóéleteinek ábrázolása három narratív síkot tart mozgásban. Minden egyes történetet az eredeti mese keretbe foglalt rövid összefoglalója előzi meg, ami egyrészt megjelöli a novellák pontos kiindulópontját, másrészt az eredeti történet/mese határait is körvonalazza. Mellettük a kötet novelláit Szabó Imola Julianna lebilincselő illusztrációi kísérik, amelyek a szövegekkel együtt gondolják újra az ismert meséket és azok hősnőit. E rajzokban a klasszikus mesék és a modern történetek rétegei találkoznak, épülnek egymásra mintegy kidomborítva az adott szereplők olyan meghatározó jegyeit, amelyekre eddig talán nem figyeltünk, vagy legalábbis nem így. Erőteljesen dinamikusakká teszik e képeket a vizuális humor eszköztárán keresztül megmutatott abszurditások, ellentmondások és az egymásra rétegződő kulturális utalások sora. Ez utóbbira példa a kötet borítóképének középpontjában álló kiharapott, csonka alma sziluettje mint sokszorosan összetett szimbólum, ami már nem csak a Hófehérke meséjéből ismert sorsfordító almát jelképezi, hanem egyaránt lehet a bibliai történet lenyomata, a newtoni elmélet születésére való utalás, mint ahogy szintén felidézheti Magritte híres festményein szereplő vagy a Beatles és az Apple markanév logójában megjelenő almát.

Szabó Imola Julianna nőábrázolásai alapvetően karakterábrázolások. A képeken látható női testek/alakok többnyire csak töredékesen mutatkoznak meg: arcot nekik legtöbbször egy-egy olyan szimbólum kölcsönöz, mint a madár, rózsa, tollú, kiharapott alma, telefonkészülék, csillag és alagútban futó vasúti sín. E nőábrázolások vegyes technikával készült rajzok, amelyek az ismert nőszereplőket több újraértelmezett szimbólummal ruházzák fel. A létra tetejére felkapaszkodó Piroska ruháján áttetszik a lány által felfalt farkas alakja, Mulan testén ruhacsipeszek tartják meg az otthonkáját, amire egy kötény simul, Hófehérke ruháját harapásnyomok mintázzák, Holle anyó jó lelkű leányának ruháját viola színű tollpelyhek teszik még légiesebbé, a halász nagyravágyó feleségének ruháján egy papírhajó és egy levegőért kapkodó hal ficánkol, Dorothyt szürke ruhájában ragadja fel a forgószél, Aranyhaj ruháján egy villamos rajzolódik ki, amit két apró magzat képe harmadol. S ahogy a hősnők kötetbeli testábrázolása lágyan átitatódik a történeteik lenyomataival, úgy ritmizálja a fekete-fehér-szürke tónusú képeket a lila szín beemelése. Ugyanakkor ennek a vizuális nyelvnek a keretét a kötet színgazdag borítója adja, amelyen erős kontrasztot teremt a félig kitakart arcon látható égő piros ajak, a sötét tónusú zöldes, kékes, lilás árnyalatokban játszó virágok és az indák közé olvadó női alak előtt megjelenő cím élénksárga betűinek sora.

Vitathatatlan, hogy annyiféle boldogság van, ahányfélék vagyunk, mint ahogy az is, hogy szeretet, humor és az újraértelmezés képessége nélkül meglehetősen tünékeny ez a boldogság.

és boldogan éltek? Mesehősnők utóélete (szerk. Szederkényi Olga). Cser Kiadó, Budapest, 2018

Szabó Imola Julianna illusztrációi