dunszt.sk

kultmag

Kritikus bőrök, vérkeringéstől langyos vásznak

Saját életterükben lefotózott, emberekre festett „állatok”, társadalmi témákat boncol(gat)ó testfestészet. A német Gesine Marwede alkotásain megjelenő ovidiusi metamorfózis az esztétikai gyönyörködtetés horizontján túl egyrészt rámutat az evolúciós fejlődésre azzal, hogy visszájára fordítja azt, másrészt – és sokkal inkább – jelezheti az evolúciós elméletekből is táplálkozó hierarchikus viszonyt, amely az állatok kiirtását, s egyre fogyó életterük elfoglalását, vagyis az emberi faj hódító szándékát és önkényuralmát mutatja fel a bolygón. Már nincsenek igazi hattyúk vagy rókák, csak pillanatnyi látványhattyúk és látványrókák emberi húsból.

The Swan in the lake (Hattyú a tavon) Fotó: Peter Marwedel & Mark Ruppelt

De hogy ne tünjön úgy, hogy csak belemagyarázzuk az alkotó műveibe, hogy azok többletjelentéssel is bírnak, vessünk egy pillantást Marwedel célzottan kritikus alkotásaira is, amelyeket – az „állati alkotásokkal” szemben – már messze nem csomagol a fentiekhez hasonló idilli hangulatot és harmóniát láttató kifejezésmódba.

Fox (Róka) Fotó: Gesine Marwedel & Mark Ruppelt

Az Éden (Eden) című alkotás még átmenetet képez az előzőekben említett állattestek és az erősen társadalomkritikus alkotások között. Itt maga az átváltozás pillanata érhető tetten: az emberből kibomló és szétáradó természet.

Eden (Éden) Fotó: Mark Ruppelt

A húsból kinövő húsevő növények rámutatnak az élő szervezetek közös nevezőjére. Édeni egységállapot ember és növény között. De a vegetáriánusok és a húsevő növények étrendjének – persze messzemenőleg csak elméleti szinten való – ütköztetésével is eljátszhatunk a kép láttán. Tulajdonképpen ki is táplálkozik kiből? Az édeni harmónia, a kölcsönös törődés és ciklikusság: az élete során növényeken élő lény lebomló teste táplálja majd a növényt, amit később mások elfogyasztanak, és így tovább.

Food Industry (Ételgyár) Fotó: Mark Ruppelt

Kapitalizmus (Capitalism), az Ételgyár (Food Industry), a Társadalom (Society) és a Szennyeződés (Pollution) című alkotások – talán maradéktalanul – az emberiséget érintő jelenleg legsürgetőbb és legsúlyosabb problémákra hívják fel a figyelmet. A képek sorbaállításától függetlenül a kizsákmányolástól a mértéktelenségen keresztül a felszámol(ód)ásig jutunk.

Pollution (Szennyeződés) Fotó: Mark Ruppelt

Ezeken az alkotásokon a szívműködéstől és vérkeringéstől langyos emberi test a kritika tereként tárul fel a befogadó előtt. A felszín, vagyis a bőr szimbolikus felnyitása által megmutatkozik a rejtett, az igazán emberi: hús és szervek helyett pénz, szemét, nagyipari húsgyárak könyörtelensége.

Capitalism (Kapitalizmus) Fotó: Mark Ruppelt

Társadalom (Society) című munkán az arc – és így identitás – nélküli központi figura anatómiai szíve már csak nyersen a szerv funkcionális szerepére utal a képen: érzéketlen, szimbólum nélküli. A szemek az egymás megfigyelését, a társadalom állandó ellenőrzését, az egyén szabadságának felszámolását, vagyis Orwell vízióját jutathatja eszünkbe. Valamint rámutat arra is, ahogy az ember széttépi, felzabálja és darabokra szedi a Másikat, vagyis az ember pusztulásáért maga az ember felelős.

Society (Társadalom) Fotó: Mark Ruppelt

Az Ijesztő (Creepy) kép, ahogy számos más Marwedel-alkotás is az emberi test mechanikájának, pontosabban mechanikus működésének megjelenítésével (eltúlzásával?), és az arcnélküliséggel a jövő poszthumán világára utal, vagyis mindarra, ami felé a fentiek értelmében haladunk.

Creepy (Ijesztő) Fotó: Thomas van de Wall

Gesine Marwedel művészete arról árulkodik, hogy a testfestészet lehet több élő vászonra festett mintáknál és motívumoknál. A témák által különböző pózokba állított ember maga lesz a lélegző, mozgó, élő művészeti tárgy. Az Alkotás: könnyező és nyáladzó preparátum.

Kiemelt fotó: Thomas van de Wall