dunszt.sk

kultmag

Megszemélyesülő természet mint műalkotás

Kettős kiállítás nyílik Dunaszerdahelyen: Gyenes Gábor Petit impressions című képsorozata és a vezetésében megvalósult IN SITU művésztelep munkái lesznek megtekinthetőek. Ennek kapcsán beszélgettünk Gáborral inspirációról, alkotói folyamatokról, tervekről.

Mi inspirálja a Petit impressions képeit, és hogyan nézne ki, miben különbözne, ha ezeket az apró megfigyeléseidet Pozsonyban rögzítetted volna?

A képsorozatot a kiscsallóközi természet, a vizek, az ártéri erdők és az architektúra találkozása, a vízierőmű árnyékában való (számomra kedves) elszigeteltség-érzet, a helyi emberek szokásai, rutinjai ihlették. Teljes mértékben vidéki, természetközeli és intim munkák, ezekben a minőségükben különböznének egy pozsonyi ihletésű ciklustól. Számomra Pozsony az a hely, ahol meg kell vívni a harcokat, ügyesnek kell lenni a munkában, ilyesmi. Aztán hazajövök Vajkára, s amint átmegyek a dunacsúnyi gáton, úgy érzem, a saját kis védett biztonságos szigetemen vagyok, ahol töltekezem, szemlélődök.

Miért tartottad fontosnak az IN SITU művésztelep megalkotását, és mi az ami szerinted a leginkább működőképessé teszi a konstrukciót?

Václav Kingával beszélgettünk, mikor felmerült a művésztelep ötlete pár éve. Igazából egyrészt azt az élményt szerettük volna megosztani másokkal, amit mi éreztünk, mikor réti sasokat, meg hódokat láttunk, meg olyan látványt, illatokat tapasztaltunk, ami egyszerűen nem tudja hidegen hagyni az embert, másrészt a kíváncsiság hajtott, hogy mégis milyen alkotások születnek majd ebből  az élményből. A Művésztelep szerintem három pilléren áll: erős helyszín, jól kombinált alkotók és a természetművészet műfaja. Idén, mikor mindenki közvetlenül a természetben dolgozott múlandó, efemer alkotásokon, egy egészen különleges intenzitású megélésünk volt a természettel. Valahogy megszemélyesült, közvetlen lett a kapcsolatunk vele: kommunikáltunk, segítettük egymást.

Hogyan választod ki a művésztelep alkotóit? Némely esetekben egészen különböző módokkal közelítenek a központi témákhoz, de mindez jól működik együtt. Együtt, vagy inkább külön-külön dolgoznak az alkotók az IN SITU táborában?

Az alkotók kiválasztása során arra törekszem, hogy egy művésztelepen túl egy alkotói csoport generálódjon ki, ami sikerülni is látszik: a művésztelep óta számos közös munkánk volt más-más kombinációban. Ennek következtében olyan embereket igyekeztem megszólítani, akik azon túl, hogy véleményem szerint minőségi alkotók, barátok tudnának lenni, tudnák egymást inspirálni. Kicsit mint mikor összeállítanak egy reality show résztvevőlistáját, csak itt nem az a szempont, hogy legyen konfliktus vagy dugás, hanem egy inspiratív csoportszellem. Egyébként mindkét formában: külön-külön és kisebb csoportokban is alkottak a résztvevők, nehéz lenne megmondani, melyik stratégia volt jellemzőbb.

Hogyan folytatódik a projekt, miket szeretnétek még a művésztelep terén megvalósítani a jövőben?

A közeljövőben ugye nyílik a kettős kiállításunk Dunaszerdahelyen, amely apropóján most beszélünk, de további ügyünk a téli IN SITU megvalósítása, egy hosszúhétvégés rövid projekt, ahol jéggel, hóval, fagyással dolgoznánk. További fejlesztésnek tartjuk a Művésztelep keretében tervezett fórumbeszélgetést két tapasztalt természetművésszel, reméljük, elfogadják majd meghívásunkat. Nameg, kisebb technikai javítgatások, újítások az eddigi tapasztalataink szerint.