dunszt.sk

kultmag

Az organikus költészet felé

Közel kilenc év telt el legutóbbi önálló köteted, A szabadság két jelentése megjelenése óta. Ez az időszak egy igencsak átgondolt alkotói munkára enged következtetni. Mondanál valamit arról, miként is artikulálódott benned A Kilátó Presszóban koncepciója?

A címadó vers talán a legrégebbi, bár az első publikálás óta sok változtatáson átesett darabja a kötetnek – általában véve is az elmúlt jó pár év folyóiratokban publikált anyagainak válogatásáról van szó, amelyet a kötet létrehozásának folyamatában szerkesztettem, daraboltam, átalakítottam, és írtam hozzá újabb verseket is a véglegesítés során. Az olvasó dönti el végül, hogy ez egyáltalán látható-e; egy olyan átnézetet szerettem volna létrehozni, ami egységes narratívába foglalva mutatja be könyvtárgy formájában, hogy merre kalandoztam és fejlődtem az elmúlt években, ami a verset illeti – semmiféleképpen nem mondanám, hogy konceptkötet, inkább az organikus egység felmutatása volt az izgalmas számomra.

Nem lehet szó nélkül elmenni a kötet grafikai megoldásai és kivitelezése mellett, amelyet Nagy Norbert tervezett, illetve Nagy Hajnal Csilla analóg fotói is helyet kapnak. Érezhetően a szöveg és a vizualitás együtt rezonál, miként zajlott a közös munka?

Norbi munkáit régóta ismerem és csodálom, jó pár éve dolgozunk együtt különböző – hol prózaibb, hol művészibb – projekteken, és mindig kiválóan megértettük egymást, így nagyon örültem, hogy elvállalta a közös munkát. Mind a ketten elég maximalisták vagyunk, úgyhogy ezért is volt hosszabb folyamat a kötet létrejötte (maguk a szövegek már évek óta készen álltak, ezek folyamatosan formálódtak, és újak is születtek a könyv kialakítása során), de úgy gondolom, hogy nagyon is megérte – köszönhető ez a Symposion kiadó támogatásának és szintén nem elhanyagolható mértékű maximalizmusának is. Az összemontázsolt fotók közül jó néhányat Csillának köszönhetek, de akadnak köztük régi családi fotók is, Norbi mindegyiket nagyon izgalmas párbeszédbe hozta a szövegekkel. A végeredményre közös alkotásként tekintek, hosszas levelezések és találkozók, a versekről és a képekről való beszélgetések eredményeképpen alakult ki – az első, kötetnek dedikált találkozón Norbi kérésére egy halom előhívott fotóval jelentem meg, ezeknek a történetével kezdtük, aztán a versek helyszíneivel és háttértörténeteivel folytattuk, mintegy close reading-formátumban. A folyamatos konzultáció, oda-vissza levelezések során a sárgarigó mellé így kértem és kaptam például gyurgyalagot is az illusztrációk közé.

A kötetbe bekerült versek angol változatai is helyet kaptak Urbán Anikó fordításában. Kortárs kiadványok tekintetében mindez igencsak kuriózumnak számít. Te magad miért tartottad fontosnak, hogy alapvetően egy magyar nyelvterületen megjelenő verseskötetben angolul is megjelennek a verseid?

Mindig is nagyra tartottam és előremutatónak találtam a Symposion munkásságát és hozzáállását, így nagy megtiszteltetés számomra, hogy a folyóirat-kiadó jelen nemzedéke adta ki ezt a kötetet. Egyfelől a vizualitás és szöveg viszonyáról nemcsak vallott, hanem munkákkal is illusztrált víziója, az, hogy hogy kell és érdemes a 21. század harmadik évtizedében kinéznie egy kötetnek, másfelől a többnyelvű kiadványok hagyománya nem egyszerűen rokonszenves, hanem égető kérdésfeltevésnek, és az erre adott válaszhoz való pontos közelítésnek tűnik számomra. A Symposion folyóiratként és kiadóként is folyamatosan szorgalmazza a kétnyelvű kiadásokat, ennek mentén a választásunk az angol nyelvre esett. Ha szimbolikusan közelítünk a kérdésedhez: a verseskötet Szabadkán jelent meg, ami ma már egyáltalán nem számít egyértelműen magyar nyelvterületnek, és ez a régebbiek mellett új kihívások elé is állítja többek közt a vajdasági magyar könyvkiadást is; ha pedig a magyar nyelv átjárhatóságának, megközelíthetőségének szempontjából tekintünk rá, egy ehhez hasonló, függelékszerű idegen nyelvű fordítás – amennyiben belefér a kiadás energiájába – semmiképpen nem válik kárára egy-egy kötetnek. Itt szeretnék köszönetet mondani Anikónak is, aki elképesztő munkát végzett az angol fordításokkal (a versek egy részét korábban mások már fordították, a kötetegység érdekében ezeken is dolgoztunk együtt), és James Lloydnak is a szövegek lektorálásáért.

Szőllőssy Balázs versei a Dunszton.