dunszt.sk

kultmag

Máté Gábor: „Nagyon megrendíti a színházakat a leállás…”

A koronavírus hatása a kultúrát sem kerüli el. Annak minden területén nyomot hagy. Mi történik a színház világában? Kérdéseinkre Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója válaszolt.

A színházak esetében premierek/előadások elmaradásáról beszélhetünk. Mennyire rendíti meg a koronavírus a színházakat, támogatott és kevésbé/nem támogatottakat egyaránt? Milyen stratégiák segíthetnek a túléléshez? A Katona mit tesz?

Nagyon megrendíti a színházakat a leállás. Az elmúlt hónapokban a sajtó a színházak fenntartása és finanszírozása körüli vitáktól volt hangos. Amikor úgy tűnt nyugvópontra jut ez a kérdés, akkor jött a koronavírus, ami – teljesen természetes módon – megváltoztatta a prioritásokat, így tovább csúszik a megállapodás a színházak finanszírozásáról. A Katonának az elmúlt hónapokban az elsődleges bevételi forrása a jegybevétel volt, ez értelemszerűen megszűnt, jelenleg a tartalékainkat éljük fel.

Nem lehet biztosan tudni, hogy milyen stratégiák lesznek sikeresek hosszabb távon, hiszen mégiscsak a színház esszenciáját, az alkotók és a nézők közötti közvetlen kapcsolatot kellett megszüntetni.

A Katona a saját eszközeivel igyekszik hozzájárulni a helyzet könnyítéséhez. Egyrészt a varrodánk, kárpitos műhelyünk és az öltöztető tárunk közreműködésével arcmaszkokat gyártunk, amit egy élelmiszerlánc logisztikai központjának ajánlottunk fel. Rengeteg maszkra van szükség. Amint nyilvánosságra került, hogy a Katona maszkokat gyárt, egészségügyi osztályoktól kezdve önkénteseken át magánszemélyekig sokan megkerestek, hogy nekik is tudnánk-e maszkokat készíteni. Sajnos a kapacitásunk nem elég arra, hogy mindenkit ellássunk, de kitartóan folytatjuk a gyártást. 

Másrészt a Youtube csatornánkon közkedvelt, de a repertoáron már nem szereplő előadásaink házi felvételeit tettük ingyen elérhetővé, hogy könnyítsünk a kényszerű otthonmaradáson. Eddig kettőt, az Illaberek és A nép ellensége felvételét tettük közzé, mindkettő lelkes és szeretetteljes fogadtatásban részesült. Sok kérés is érkezik, hogy mit szeretnének a nézőink látni, azonban a szerzői jogokat járvány idején is szem előtt kell tartani, ez csökkenti a mozgásterünket.  Célunk, hogy fenntartsuk a kapcsolatot a közönségünkkel, folyamatosan gondolkozunk azon, hogy ezt milyen további módon tehetjük meg. 

Az pedig külön örömmel tölt el, hogy a Katona színészei olyan remek kezdeményezésekben vesznek részt, mint például a MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért. Azt látom, hogy keressük a lehetőséget, ahol a kreatív energiáink kamatoztatásával kicsit könnyebbé tudjuk tenni e mindenki számára kihívásokkal teli időszakot. És azt hiszem, ez a legfontosabb most. A színházi előadások rögzítése számomra eddig is inkább kordokumentumokkal ért fel, nem pedig valódi művészi élvezetként, hiszen a színház lényege a jelenidejűség, a játszók és a nézők egy térben létezése.

Az online színház fából vaskarika, de a mostani időszak is az, minden a feje tetéjre állt. Például a múzeumok és a galériák is azzal a kezdeményezéssel álltak elő nagy számban, hogy online elérhetővé tették a kiállításokat. Ha nem is a gazdasági haszon, de az élesség fenntartása végett lehet ez cél egy elhúzódó karantén esetén a színházak számára? Ha gazdasági szempontból ez nem is okvetlen jelentene hasznot (lehet-e kérni pénzt ilyenért?), a művészi stagnálást megakadályozná…

Az egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetése után rengeteg megkeresés érkezett az előadások online, élő közvetítésével kapcsolatban. A jogi és technikai akadályokkal meg lehet birkózni, de az egészségügyi ajánlások és előírások betartását nem tartottuk kivitelezhetőnek.  

Egy nagyszínpados előadásunk online közvetítéséhez körülbelül 50 kollégát kell mozgósítani, és ember legyen a talpán aki végig tartani tudja a másfél méteres távolságot a többiektől. Ezért is halasztottuk el a két soron következő produkciónk, a Moszkva–Peking Transzszimfónia és a Káli holtak olvasópróbáját. Lehet, hogy a próbák a művészi stagnálást megakadályoznák, a járvány terjedését viszont biztosan nem.

Senki nem lát a jövőbe, az azonban biztos, hogy a vírusveszély elmúltával, illetve azzal, ha ellenőrzöttebb körülmények közt velünk marad, más életet fogunk élni, még ha ennek mértéke kérdéses is. Mit gondol, mi vár a színházakra, a színészetre a korona után?

Ezt megjósolni lehetetlen. Nagy felelősséggel jár minden olyan dolog kimondása, amiről semmiféle bizonyosságunk nincsen. Olyan szituációban van az egész világ, amire nem számított, ezt még így együtt – az egész emberiség – nem élte meg. A színházcsinálás közösségi munka, és az előadások is minden esetben feltételezik a nézők és a színészek egyidejű jelenlétét, ráadásul ugyanabban a térben, a koronavírus ezt is megtámadta, nem kizárólag az emberi szervezetben végez pusztítást. Nem lesz könnyű feladat önmagunkat és a nézőket is meggyőzni arról, hogy ezentúl a közösségben létezés nem hordoz veszélyeket.

A koronavírus könyvkiadásra tett hatásáról Mészáros Sándor beszélt.

Fotó: Kovács Attila