Csehy Zoltán: „nem hittem volna, hogy ez is be fog következni”

Bár nehéz bármire is teljes bizonyossággal támaszkodni ebben az időszakban, de a tavasz eljövetelével a kultúra is újult lendületet vesz – közelednek könyvmegjelenések, bizsergés a levegőben. Ennek örömére a magyar irodalom jeles képviselőit kérdeztük múltbéli és jövőbéli olvasmányélményeikről, irodalmi életről. Csehy Zoltán válaszait olvashatják.

Melyik volt a legjobb könyv, amit a közelmúltban olvastál?  

Márton László friss Nibelung-ének fordítását emelném ki: úgy repít vissza régi korokba, hogy velejéig kortárs szöveg marad. Márton nem az a fordító, aki kibúvókat keres, sőt: félelmetesen közel megy az eredetihez, mélységesen tiszteli a formát és a filológia legfrissebb impulzusait olyan eredményesen csatlakoztatja a költemény ősszívéhez, mint egy modern szívritmuszsabályozó készüléket. Harminckilenc kalandon át képes összehangolni az ősgermán mítoszok kamráinak és a lovagi, történelmi mondakör pitvarainak aktivitását. Siegfried, Brünhilde vagy Attila kilépnek a wagneri romantikus ködből és visszanyerik őserejük teljét: tudnak heroikusak és komikusak is lenni, a szöveg hol mélyen tragikus, hol az iróniát is a felszínére engedi. Márton László a szöveget tulajdonképpen regényként kezeli, melyben pl. a férfi–nő viszonyok asszimetriái a mítoszból a történelembe tartó és a történelemből a mítoszba vágyó határátlépésekben rajzolódnak ki a legélesebben.

Milyen könyv megjelenését várod leginkább a közeljövőben? 

Frank O’Hara első magyar verskötetének megjelenését: ő az egyik legkedvesebb költőim közé tartozik, a Donald Allen-féle válogatott versek gyűjteményét többször is elolvastam. Sőt: egykor bohó fiatalként pár versét magyarra is fordítottam. Elképesztően üde stílusa van, szinte egy absztrakt expresszionista őrületével festi a nagyon is tapintható valóságot, spontaneitása sose utalásokkal terhes maszlagvallomásosság. Nem egy verse olyan, mintha egy-egy pillanatra figurálissá válna, majd újra érzelmi térképpé absztrahálódna egy kaotikus Jackson Pollock-kép. Gerevich András és Krusovszky Dénes tökéletes magyar O’Haráknak ígérkeznek.

Az irodalmi eseményeknek általánosan nagyon változó a sikere, egy-egy formátum talán néha avíttnak is hat. Melyik általad meglátogatott irodalmi esemény volt az elmúlt időszak legjobbja, és mi az az esemény, ha az elképzelésnek csak a fantázia szab határt, amely a legjobban érdekelne?  

A legutóbb épp egy olyan irodalmi rendezvényen vettem részt, mely sok tekintetben kiábrándított, mivel a gondolat szabadságának öncenzurális korlátozásaira lettem figyelmes. Nem hittem volna, hogy ez is be fog következni. Az eszményi irodalmi rendezvény? Egy a legutóbbi zseniális pozsonyi Anne Carson-esthez hasonló felolvasást szívesen magam elé képzelnék, pl. Mark Dotyval, Carol Ann Duffyval vagy Billy Collinsszal.