dunszt.sk

kultmag

120 éve született Márai Sándor

Ma, a költészet napján emlékezünk meg Márai Sándorról, a 20. századi magyar irodalom fontos alakjáról, aki 120 évvel ezelőtt ezen a napon látta meg a napvilágot, Kassán. Polgári családból származott, apja királyi közjegyző, a kassai jogászkamara elnöke volt, a trianoni békeszerződés után pedig a csehszlovákiai Országos Magyar Keresztényszocialista Párt szenátora. Már fiatalon álnéven különböző napilapokba küldött pályázatokat, családja nem támogatta írói ambícióit. 1918-ban költözött Budapestre, ahol a jogi karon kezdte meg tanulmányait, ám innen átiratkozott a bölcsészkarra. Első, Emlékkönyv című verseskötete is ebben az évben jelent meg, nagy sikernek örvendett.

Pesten a „Kommunista írók aktivista és nemzetellenes csoportjának” alapítója lett, a Tanácsköztársaság bukása után pedig a családja biztonságosabbnak látta elhagyni az országot – tanulmányait Lipcsében folytatta. Sokat utazott, világpolgár lett, megismerkedett későbbi feleségével, Matzner Ilonával. Otthoni lapok mellett Németországban és Prágában is megjelentek ekkoriban írásai. Házasságuk után, 1923-ban feleségével Párizsba utaztak, ahol végül a tervezett három hetes látogatás helyett hat évet éltek. Miután visszaköltöztek Budapestre, termékeny írói korszak vette kezdetét, rendszeres publikációkkal, szerkesztői pozíciókkal. A második világháború azonban alapjaiban rendítette meg az életét. 1948-ban végül elhagyták Magyarországot, örökbefogadott gyerekükkel: először Svájcba mentek, innen néhány hét után továbbálltak Olaszországba, innen 1952-ben költöztek végül New York-ba.

Amerikában nehezen érezte magát otthon, igyekezett elfogadni, hogy nincs visszaút. Az 56-os forradalom eseményei nagyon megviselték, a felszabadulással kapcsolatos reményei szertefoszlottak, ekkor ezért nem költözött vissza Európába. 1967 és 79 között ismét Olaszországban telepedtek le, majd 1980-ban visszatértek Amerikába. 85 után sorozatban érték a tragédiák: először húga és öccse halt meg, majd a felesége is. Márai legyengült, az öngyilkosság gondolata is megfogalmazódott benne, ahogy utolsó naplójában írja. Rákban és depresszióban szenvedett, fián, Jánoson és családján kívül szinte nem is fogadott látogatókat. Ekkor utolsó sorscsapásként fia is életét veszítette, Márai Sándor végül 1989 február 21-én pisztolylövéssel vetett véget életének.

Idézet utolsó naplójából: „A valóság közöny. Nem tudok tiltakozni, nincs indulat, vádaskodás. Az élet teljes értelmetlensége és irgalmatlansága. Nincsenek »szavak«, sem érzések, indulatok. Mint mikor kiég minden, ami egy hosszú életben pislákolt, vagy lobogott. A semmiből jövünk és eltűnünk a semmiben, minden más gyermekes képzelgés. Ami közben volt, néha csodálatos, mindig értelmetlen és céltalan.”

Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!

Támogass minket