Cipzár; Méret; Át; Összhang; Villamos

Cipzár

Lábujjhegyre álltam,
hogy elérjem a nyakamon a cipzárt.
Mire rájöttem, mi a baj,
már tudtam:
minden mással is ez.

Méret

Visszanőttem magamba,
mint egy rég félretett ruhába.
Az ujjam újra az ujjamig ér,
a hajam a hajam tövéig,
a szememen is pont kilátni.
Tessék a méretet tartani,
mondják, mint a varrodában,
nehogy azt higgyem,
valaki majd mindig beleráz,
mint apu a harisnyába
kiskoromban.

Át

átszellőztetek az utolsó ablakomig
átlátszóvá mosom az összeset, majd
átállok a másik oldalamra és
átnézek magamon átlátni

Összhang

lett köztünk egy terc
még áthidalható?
három hang az semmi
kiénekelhető
csak a félhangok
csak a félhangok
ne volnának
fekete lyukak
öt hangot
már nem tudok
hozzád
intonálni

Villamos

egymással szemben a villamoson,
mögöttünk ablakok.
egy út, két néző. pont
egy hamburgerezőt látsz meg,
amikor én egy szex-shopot.
egyszerre gyűlik össze a nyál a szánkban.
hihetnénk, ugyanazt visszük haza,
de tudom, minden történetünk különböző.
és mégis.
„kérem, mindig kapaszkodjanak…”
kapaszkodunk.