Douglas, a művészettörténet és a humor kereszmetszete

A híres komikus, Hannah Gadsby új sorozatot indít a Netflix Special kínálatában, Douglas címmel. Hannah egy ausztál humorista, aki túllép a hagyományos stand-up keretein, és a poénok mellett személyes nézeteit is kifejti a nemiségről, a szexualitásról vagy a gyerekkori mentális zavarokról.

A műsor tartalmába kis betekintést kaphatunk, az Artnet News jóvoltából. Vigyázat, spoiler-veszély.

Gadsbynek nem ez az első produkciója a Netflixen. A múlt évben megjelent Nanette sok kritikát kapott, ám ezáltal figyelmet is. A humorista saját bevallása szerint tudja, hogy sokszor nehéz őt követni, ám mégis a szokványos keretekből kilépve valami mást is szeretne adni a nézőknek. Ez esetben azt, hogy egy feminista miként elemzi a művészettörténetet. Gadsby maga is ezen a szakon végzett, így értő szemmel tudja felépíteni az előadásait, beleszőve sokszor személyes, torokszorító élményeit. Kritikusai a Nanette-ben azzal vádolták, hogy a komédiát előadássá alakítja. Gadsby ezzel a produkcióval és így válaszol kritikusainak: „Előadást akarsz?” – kérdezi. „Adok neked egy kibaszott előadást” – és ezt is teszi, csak úgy, ahogy egy igazi művtörti szakos tudja.

A Douglas szerkezete, így maga az előadás is, bizonyos tematikai ív mentén épül fel. Megpróbálkozik a reneszánsz különleges bemutatásával, oly módon, hogy felteszi a kérdést, mi a közös Michelangelóban és Rafaellóban? A válasz pedig nyilván az, hogy a reneszánsz művészet, és nem mellesleg: Tini Nindzsa teknőcök is. Gadsby szerint Donatello kilóg a sorból „ő nem tartozik az utcai bandába” – jegyzi meg, hiszen 1465-ben meghalt.

Olyan kérdéseket boncolgat, miszerint hol és mi a helye a nőnek a művészettörténetben. Felveti, hogy Raffaello Az Aténi iskola című híres freskója bemutatja, mit csinálnak a férfiak. Épp „elneveznek dolgokat”, mint Pütagorasz. De a nagy kérdés, mit csináltak eközben a nők? Nos, a művészettörténet olvasata szerint „háromfős csoportokban férfiakra várnak meztelenül”.

„Háromfős csoportban meztelenül táncolni az erdőben – ez a nők elsőszámú hobbija” – mondja Gadsby. A művészetek szerint a második leggyakoribb hobbija pedig az, hogy leláncolva lógnak a sziklákon.

Felhívja a figyelmet arra is, hogy a művészettörténet számos jelenete olyan férfiakról szól, akik anyatejjel zuhanyoznak.

Nem mellesleg saját autizmusát is megpróbálja szemlélteni a művészeten keresztül, mert szerinte „autistának lenni olyan, mint egy józan ember egy részegekkel tele partin” – mint Giotto The Meeting at The Golden Gate, tehát Anna és Joachim találkozása az Arany Kapunál című képén a nő (1304–06), aki a köpenyét az arcába húzza.

Annak ellenére, hogy sokaknak úgy tűnhet, Gadsby céltalanul gúnyolódik, nagyon fontos kérdéseket vet fel. Például azt, hogy bizonyos ideálok kitartottak az évszázadok során és nyomon követhetőek a művészetekben. S meghatározzák a jelen sztereotípiáit is.

Kiemelt kép forrása: Hannah Gadsby official Facebook site