Mit ettek szívesen a híres írók?

A nagy írókat és költőket életművük alapján sokan piedesztálra emelik, vezéralakot, ideált látnak bennük, és sokan hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi. Mi sem árulkodik erről jobban, mint személyes feljegyzéseik, amelyeken keresztül magánéletük és mindennapjaik egy kis szeletébe kapunk betekintést – köztük abba is, hogy mit fogyasztottak szívesen.

A kedvenc receptek között vannak teljesen átlagosak, pofonegyszerűek és kissé szokatlanok is. Kétségkívül ebbe az utolsó kategóriába tartozik Alice B. Toklas kedvenc hasisos falatkája is, amelynek – a borson, az aszalt fügén és a hámozatlan mandulán kívül – a fő alapanyaga a kender. Ennek és más ételeknek a receptjei is megtalálhatóak az írónő receptkönyv-memoárjában, a The Alice B. Toklas Cook Book-ban. Arról, hogy a hétköznapiság és a művészet hogyan ötvözhető az író/költő életében, Emily Dickinson kedvenc kókuszos süteménye is árulkodik, pontosabban a papír, amelyre lejegyezte annak receptjét, és amelynek hátoldalára egyik verse első sorait vázolta fel.

Nemcsak a nők, hanem a férfiak is örömüket lelték a gasztronómiában. George Orwell egy esszét is írt a brit szakácsművészetről, amelyben többek között kifejti, hogy véleménye szerint a britek nagyon édesszájúak, és túlcukrozott édességeik nem túl ízletesek. Éppen ezért ő maga másutt egy mértékletesebb karácsonyi puding receptjét vetette papírra. Míg Orwell óva int a túlzott cukorfogyasztástól, Roald Dahl olyannyira nem titkolta édességimádatát, hogy még egy teljes regényt is szentelt egy olyan álomvilág létrehozásának, amelyben csokifolyóban úszkálhatnak a gyerekek és ahol minden ehető, ízletes édességből van. A Charlie és a csokigyár szerzőjének ehhez a rendkívül összetett képzeletvilághoz képest igencsak egyszerű a kedvence – az ún. Kit-Kat puding, amely csupán összemorzsolt kekszből és tejszínhabból áll.

Az eredeti cikk itt olvasható.