Történelem a fikcióban
Az utóbbi évek során egyre több olyan sorozat készül, mely egy-egy fiatalon trónra került királynő életéről kíván tablót nyújtani; gondolhatunk például a II. Erzsébet regnálására fókuszáló A korona, vagy a címszereplő uralkodónő életét feldolgozó Viktória című Netflix-sorozatokra.
Noha életüket korábban számos alkotásban feldolgozták már, a mai napig nagy érdeklődés övezi a róluk szóló életrajzi filmeket és sorozatokat, hiszen mindketten olyan ikonikussá vált királynők, akik meghatározó szerepet játszottak/játszanak országuk történelmében. Ugyanezen okokból inspirált számos mozgóképes alkotást a porosz származású Nagy Katalin cárnő is, aki ráadásul nem örökölte, hanem magához ragadta – s haláláig meg is tartotta – a hatalmat, örökre beírva ezzel magát Oroszország történelmébe. Ennek fényében nem meglepő, hogy csak az elmúlt évek során három sorozatot is forgattak az életéről; az oroszok által készített – és még jelenleg is futó – Katalin cárnőt, és a 12 részes Nagy Katalint (2015), valamint a Helen Mirren nevével fémjelzett, a cárnő kései éveire koncentráló HBO/Sky-produkciót (2019).
Ezek után igencsak kérdéses volt, hogy a Hulu gyártásában készült Nagy Katalin – A kezdetek mennyiben tud újat nyújtani az előbb említett alkotásokhoz képest, s hogy egyáltalán van-e értelme ilyen rövid időn belül egy újabb Nagy Katalinra fókuszáló szériával előállni. Míg azonban az orosz sorozatok egy klasszikus kosztümös dráma keretei között dolgozták fel a cárnő trónja jutását, addig a Nagy Katalin – A kezdetek Oscar-díjra jelölt forgatókönyvírója, Tony McNamara egy merőben más megközelítésű életrajzi sorozatot álmodott meg. A szintén általa írt, számtalan díjat és jelölést bezsebelő A kedvenc (2018) ismeretének fényében ez egyáltalán nem meglepő, az viszont talán igen, hogy a hasonló stílusú és hangvételű sorozat története már egy évtizeddel az említett film premierje előtt megszületett. Az ausztrál forgatókönyvíró ugyanis először egy 2008-ban bemutatott kétrészes színdarabban – melynek köszönhetően Giorgos Lanthimos őt kérte fel A kedvenc történetírójának –, korántsem szokványos módon mutatta be a cárnő életét, s ennek első részét dolgozta át később film-forgatókönyvvé. (A későbbi évek történéseit a Hulu által már berendelt második évad mutatja majd be.)
A Nagy Katalin egyik meghatározó vonása a történelmi alapanyaghoz való viszonyban ragadható meg, hiszen az alkotók már a cím alatti csillagozott „lábjegyzetben” tudatják a nézővel, hogy „egy alkalmanként igaz történetet” fog látni. McNamara ugyanis nem történelmi hitelességre törekedett, hanem sokkal inkább egy olyan szórakoztató, valós és fikciós elemeket elegyítő tragikomédiát kívánt megalkotni, mely korszakokon átívelő mondanivalóval tud szolgálni a nézők számára, így ennek megfelelően a szereplők beszédében, öltözködésében és viselkedésében sajátos módon keverednek az autentikus és anakronisztikus elemek. Hasonló eljárásra már a szintén egyéni megközelítéssel bíró, Sophia Coppola által rendezett Marie Antoinette-ben (2006) is láthattunk példát (a korabeli lábbelik közé rejtett tornacipő, a kortárs rock és elektronikus zene használata stb.). A két alkotást emellett a fiatal és naiv uralkodófeleség felnövéstörténeti narratívája, valamint a történelmi hűséghez való alkotói viszony is rokonítja egymással, ugyanakkor az amerikai rendezőnő filmjében az egyes anakronizmusok inkább arra szolgálnak, hogy egy valós történelmi személy és kor viszonylatai között jelenítsék meg a 21. századi kamaszok életérzését, míg a Nagy Katalinban ezek komikus hatást keltő, sajátos megközelítésmód hordozói.
Az alkotók csak azokat a történelmi eseményeket és korra jellemző elemeket építették be a cselekménybe, melyek a humor és gúny forrásaként használhatóak fel, vagy pedig a kapcsolati dinamika megteremtéséhez, illetve a szereplők jellemzéséhez járulnak hozzá. Ennek megfelelően emelték a történetbe például az egyik legismertebb Katalin-pletykát (lóval való közösülés), melynek terjesztése az intrikáló udvarhölgyek egyik nevetséges húzásaként tűnik fel a történetben, s mely az azt kifigurázó szereplőknek köszönhetően élét és komolyságát is veszti. De ugyanígy cselekményképzővé válnak a cárné himlőoltás beadását támogató erőfeszítései is, melyek nemcsak felvilágosult gondolkodásmódját vetítik előre, hanem egyúttal frontvonalat teremtenek közte s az új tudományos eredményeket elutasító egyház álláspontját képviselő Érsek között.
A történelmi tényekkel való szabad bánásmód az egyes történelmi alakok ábrázolásának tekintetében is megnyilvánul; az éppen regnáló – s a sorozatban Nagy Péter fiaként bemutatott – Péter cár alakját például az alkotók II. és III. Péter személyéből gyúrták össze, az előbbitől az előnyös külsőt és az élvhajhász életmódot, utóbbitól az uralkodásra való alkalmatlanságot kölcsönözve. De szintén változáson ment keresztül Katalin egyik legbefolyásosabb szeretője, Grigorij Orlov is, aki ebben a változatban egy esetlen és önmegtartóztató életmódot folytató alak, valamint III. Péter nagynénje, Erzsébet is, aki bár a valóságban Péter elődje volt, a sorozatban azonban a néhai cárnő bohém életet folytató, excentrikus testvéreként látható, s aki a Katalint veszélyesnek tartó Érsek számára ideális utód lenne a cár halála esetén.
A sorozat másik meghatározó jegye a szatirikus hangvétel és fekete humor használata, melyek a történet számos pontján megjelennek, például abban a jelenetben, amelyben az orosz udvarba érkező svéd nagykövet a csernobili lánykórus tagjait „sugárzóaknak” találja, vagy amelyben Erzsébet és a cárné macarónt visznek a harctéren megsebesült katonáknak. Emellett a sorozatra a szélsőségesen groteszk megoldások is jellemzőek; az egyik részben például Péter vacsora közben minden udvaroncnak behozat egy-egy svéd katona testéről leválasztott fejet, hogy győzelmi vigasságként kinyomják a szemüket. Ezek a szcénák az udvar élvhajhász és barbár életmódjának érzékeltetésére szolgálnak, szembeállítva azt Katalin kultúrára és humanista eszmékre épülő értékrendjével. Éppen ezért külön humorforrásul szolgálnak azok a jelenetek, melyek során a francia eszmék által inspirált uralkodási elveinek vázolásakor arra figyelmeztetik a cárnét, hogy Oroszországban a nép és az udvar megnyeréshez „hihetőbb” program szükségeltetik, vagy amelyben az udvarhölgyek viccként értelmezik Katalin közös olvasásra vonatkozó javaslatát, hiszen egyikük sem tud olvasni.
A főszereplőpárost az előbbiekkel összhangban egymást szélsőségesen ellenpontozó jellemmel és értékrenddel bíró alakokként ábrázolja a sorozat. Katalin például választékos, szinte regényeket idéző nyelven beszél, míg Péter szókimondó és gyakran káromkodik, a cárné szeretkezik a szeretőjével, míg férje csak gyors kielégülést vár a nőktől, vagy míg a cár az udvaroncokhoz hasonlóan csak értelmetlen és időpocsékoló kedvtelésekben leli örömét, addig a felesége könyvekről társalog és iskolát kíván alapítani.
A szatirikus ábrázolási mód ellenére a szereplők nem statikus jellemű, hanem komplex személyiségű és fejlődésre képes alakok; legfőképp természetesen a cár és a cárné esetében figyelhető meg a következetes jellemépítés, melyhez – a jól megírt jelenetek és párbeszédek mellett – a színészi alakítások is nagyban hozzájárulnak. Katalin életének eseményeit az uralkodóvá érés folyamatát kirajzoló, illetve egy klasszikus felnövéstörténeti narratíva keretei közé helyezi a sorozat, így egyszerre ábrázolja a lány énképével összhangban álló, nagy sorsra hivatott leendő uralkodóként, s teszi emberközelivé a figuráját a tinédzserkori tapasztalatlanságból fakadó hibázásai által.
Elle Fanning – az előbbiekkel összhangban – hitelesen jeleníti meg a kezdetben naiv, idealista és országismereti hiányosságokkal küzdő feleségből erős, megfontolt, s a változás reményével kecsegtető uralkodójelöltté érő Katalin metamorfózisát. Bár a Nicholas Hoult által megformált Péter egy érzéketlen, másokból gúnyt űző, csak az élvezeteknek élő, és hatalmát gyerekesen fitogtató cár benyomását kelti – aki kezdetben a teherbe esni nem képes feleségének megölését fontolgatja –, a sorozat mégis árnyalt, gyerekkori lelki sérülései miatt szeretet után sóvárgó jellemként mutatja be őt, aki idővel a maga módján még a szerelemre is képessé válik. Ugyancsak remek alakítást nyújt Sacha Dhawan a cárnéhoz hasonlóan idealista, hedonista élvezetektől tartózkodó, s az őt lenéző szereplőkből bizonyos tetteivel végül elismerést kiváltó Orlov szerepében, a bohém életet élő, ám jó szándékú és hűséges Erzsébet nénit megformáló Belinda Bromilow, valamint Adam Godley a Katalin növekvő befolyásának megfékezésére törekvő, hatalmát kihasználó Érsek szerepében. Szintén említésre méltó a felesége Péterrel folytatott kényszerű viszonya miatt frusztrált, haragjában meggondolatlan cselekedetekre vetemedő, ám pozíciója érdekében végül minden felett szemet hunyó Grigort megformáló Gwilym Lee, valamint az egykori rangját visszaszerezni kívánó, forrófejű Marialt alakító Phoebe Fox játéka is.
A Nagy Katalin – A kezdetek egy olyan szatirikus hangvételű, markáns alkotói stílusjegyekkel bíró alkotás, mely nem az adott történelmi kor hiteles felidézésére vállalkozik, hanem a világtörténelem egy kivételes alakjának sajátos megközelítésű, valós és fikciós elemekre egyaránt építkező felemelkedéstörténetét meséli el.
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!