Mégiscsak létezem…

Lipták Ildikó kamaszokról szóló regényének címével, a Csak neked akartunk jóttalegy gyakran használtmentegetőzést kerül terítékre. Hányszor hallani ezt a kijelentést szülőktől, tanároktól, barátoktól, családtagoktól, miközben a legtöbb esetben elfednek valamit. Háttérbe szorítják és elterelik a figyelmet valamiről, amiről viszont valóban beszélni kellene. A kötet borítóképe szintén ezt a kiélezett feszültséget jeleníti meg az égő gyufaszálon üldögélő lány képén keresztül, aki épp a mobiltelefonjába merül. A gyufaláng előterében látható a cím betűsora, míg a lány feje mögött és a lángnyelvek mellett előtűnik egy-egy, a címbeli kijelentéshez is társítható és annak egyúttal nyomatékot adó felkiáltójel.

A Csak neked akartunk jót remekül illeszkedik az elmúlt években megjelent kamaszok életét finom érzékenységgel és hiteleséggel ábrázoló regények és rövid prózák közé, amelyek kiváló tükröt tartanak a mai családok számára azzal, ahogy rámutatnak a gyerekek és a szülők életét, mindennapjait felforgató kérdések és problémák sorára. Hogy csak néhány példát emeljek ki közülük: Kertész Erzsi Göröngyös úti iskola című sorozatában az ön- és a másságelfogadás kérdéskörének széles spektruma kerül előtérbe, amelyekkel a mai kamaszok küzdenek. Wéber Anikó Az osztály vesztese, El fogsz tűnni és a Zuhanórepülés című regényei az iskolai agresszió és a gyerekkori traumák feldolgozását, valamint kezelésének problematikáját helyezik a középpontba. De gondolhatunk Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Aurora-telepen című novelláskötetének egyik legemlékezetesebb írására a Viszlát, kamaszkorra is, amely kíméletlenül szembesít a sokatmondó (el)hallgatások által átitatott, érzelmileg és intellektuálisan is sivár családi miliőben felnővő, önazonosságukat, egyediségüket és a kitörést kereső kamasz lány ikerpár vágyaival.

Lipták Ildikó második regénye egy mai csonka család történetét eleveníti meg. Egy vélhetően állami gondozásban felnőtt, kamasz lányát egyedül nevelő anya küzd a túlélésért, elveszítve otthonukat albérletről albérletre tengődnek. Egy kölcsönösen sok-sok kimondatlan kérdéssel, gondolattal, érzelmekkel és vágyakkal terhelt anya-lánya kapcsolatot láthatunk. Kikerülhetetlen számukra az új családba, otthonba, iskolába és osztálytársak közé kerülés során a szembenézés önmagukkal és egymással.

A Csak neked akartam jót érzékeny szeizmográfként mutatja meg, hogy a főszereplő Lilla hogyan jut ki ebből a szótlanságból és talál rá a saját hangjára, miközben felfedezi és fokozatosan megismeri új környezetét, a körülötte élőket és egyúttal önmagát. „Amikor kicsi voltam, olyan sokszor volt csönd a lakásban, hogy mindig ki kellett találnom valamit, ami bent, a fejemben megtörte az ordító némaságot. Például azon töprengtem, hogy ha nem hallgatnánk, mit mondanánk egymásnak” – olvashatjuk Lilla megrendítő visszaemlékezését és közben megelevenedik annak a csalódott kislánynak a képe is, akinek már többet nem olvas az anyukája lefekvéskor mesét, hiszen már ő is tud olvasni (22.).

A regény nyitó jeleneteiben Lilla még olyan újonnan hallott kifejezéseket ízlelget, mint a buklé, epeda vagy politúros, amiket az új nevelőapjától, Zsoltitól hall, vagy a számára addig nagyon távolinak tűnő nagynéni, unokatestvér és nagymama szavakat. A wellnessezés kifejezés kapcsán humorosan idézi fel Lilla az első találkozását a fogalommal: „Amikor kicsi voltam, azt hittem, hogy ebből a szóból a neszezés az értelmes rész, és ezer dolgot kitaláltam, mit adhat hozzá a well. Én az orkándzsekimben tudtam legjobban wellnessezni. Ha abban mentem valahová, direkt nagy lendülettel lengettem magam mellett a karomat, és a súrlódás folyamatos hangjától az egész létezésem más dimenzióba került.” (51–52.) Elgondolkodtató az új barátnőkkel történő beszélgetések egyoldalúsága, és hogy azok a főszereplő számára milyen perspektívákat nyitnak meg. Például Tündi a van-e testvére kérdésre felelve arról mesél kérkedőn, hogy az anyukájának elkötötték a petevezetékét. Ekkor a főszereplő nem csak a barátnő anyjának történetével szembesül, hanem Tündi testképével is, ami óhatatlanul rádöbbenti a saját testének adottságaira és határaira is. „Soha bele sem gondoltam anyám petevezetékébe. Neki meg még el is mondják az ilyesmit” – berzenkedik Lilla a barátnőjével való beszélgetés során, hiszen olyan dolgokkal találkozik ekkor, amikről addig sosem beszélgetett senkivel (97.).

Lilla azonban nemcsak az anyukájának vagy a nevelőapjának nem beszél magáról, hanem a barátnőinek sem, bár az sem mellékes, hogy nem is szokták kérdezni. A változás első mozzanatát a Zsoltitól kapott régi, ormótlan bőrdzseki eltűnése adja, ami miatt a keresés során kénytelen több tanárral és gyerekkel beszélni. A másik fontos momentum a magyarórára feladott vers megtanulása, amiben olyannyira magára talál, hogy elmondása után a tanár szavalóversenyre küldi, nem mellékes, hogy könnyedén meg is nyeri azt. E tapasztalat ad a regény főszereplőjének önbizalmat, amit tovább erősít a tesitanár is, amikor a jobbak között kiválasztva hívja a röplabdacsapatba játszani.

A Csak neked akartam jót főszereplőjét tulajdonképpen gyakran tekintik otthon, az iskolában, a „barátnői”, de olykor önmaga is láthatatlannak. Lilla ezt szokja meg és ideig-óráig kényelmesnek is tartja, hiszen addig is, míg nem vesznek róla tudomást, nem vele foglalkoznak. Ez szűnik meg akkor, amikor mégis képessé válik kiállni magáért mások előtt, amikor már akár finom iróniával és humorral megfűszerezve is ki tudja mondani gondolatait, véleményét, vágyait és kételyeit. Ilyen értelemben Lipták Ildikó regényének csúcspontja az a pillanat, amikor Lilla a háta mögötti pusmogásokat és a megszégyenítéseket megelégelve a következőképpen köszön el Tünditől: „– Majd egyszer te is átjöhetsz hozzánk. Amúgy tök jó a lakásotok, főleg szép az a micsoda a zongorán. Máshol az elégetett halottak hamuját tartják ilyenben. Nektek ki van benne?” (100.) Lilla ironikus szavai mutatják, már nem kiszolgáltatottja a nyelvnek, otthonra lelt a szavak között, ami egyúttal vitathatatlan segítség számára abban, hogy magabiztosan lépjen túl az addigi alá-fölé rendeltséggel terhelt barátságain.

A regény eseménysorának tényleges ideje alig pár nap. Viszont a kötet által kínált perspektívákon keresztül bekukkanthatunk a társadalom különféle rétegeit képviselő családok mindennapjaiba és nehézségeikbe, a perifériáján élőktől kezdve a tehetősebbekig. Így láthatunk széthulló és újonnan létrejövő családokat, miközben a kötetben megjelenő karakterek hitelesen képezik le a mai társadalom sokszínűségének széles spektrumát (az anya, Zsolti, Nusi, Timi néni, Tündi és Kinga szüleinek alakján keresztül).

Jásdi Juli karikatúrákra emlékeztető grafikái a regény által ábrázolt hétköznapi helyzetek groteszk jeleneteit emelik ki, amelyek egyúttal kiválóan ragadják meg a karaktereket. A kép és a szöveg erős összetartozását már a kötet borítóképe is felmutatja, melynek lényegét a nyelvi humor és a nyelvi játékok finom rezdülései adják. A tűz motívumai e képi és nyelvi jelentéssíkoknak a szoros együvé tartozását mutatják a vörös borítóképen látható gyufaláng és az előterébe kerülő kötetcím betűsora által. E jószándékú kijelentést/mentegetőzést a történetben Tündi szájából hallhatjuk, amikor beismeri Lillának a két barátnő titkát, de valójában bármelyik szereplő mondhatná, akár többször is a fordulatokkal teli történések során a regény főszereplőjének.

Lipták Ildikó: Csak neked akartunk jót. Csimota, Budapest, 2020