Gál Tamás: „Koronavírus ide vagy oda, megyünk tovább!”

A Komáromi Jókai Színház szeptember 18-án tartotta a Szeretkezz, ne háborúzz premierjét (Arisztophanész Lüszisztraté című művének színpadi átiratáról van szó, Hargitai Iván rendezésében), amely még tavaszról maradt el a koronavírus-járvány miatt. Gál Tamás – Dosky- és Jászai Mari-díjas színművész 2020 májusától áll a színház élén, őt kérdeztük a jelenlegi helyzetről. Sajnos időközben kiderült, hogy két színművésznél pozitív eredményt mutatott a koronavírusteszt, így a színház meghatározatlan időre bezár.

A megszorítások következtében elmaradt bevételek miatt nehezített körülmények közt vette át a színház vezetését – milyen mértékben befolyásolja ez a társulat tagjai körében uralkodó hangulatot? Milyen hatással van ez a megváltozott, keretek közé szorított kulturális élet a színház előadóira?

Még reménykedünk, bár egyre inkább fogy a remény. Sajnos Komáromban is gyorsan nő a fertőzöttek száma. Nagyon örülök neki, hogy még viszonylag „békeidőben” bemutathattuk a Szeretkezz, ne háborúzz című előadásunkat, és még a Hamlet bemutatója is belefért. Úgy látszik, a jóisten annyira szeret minket, hogy mindezt megengedte nekünk. Azt hiszem, most kicsit nehezebb idők várnak a színházra.

A színésznek akkor van jó kedve, ha játszik. Perpillanat én is derűs vagyok, mert tegnap este játszottam. Tehát ilyenek vagyunk mi, színészek. Természetesen mindenki számára elég deprimáló, ha bizonytalan a munkája, vagy egyáltalán megfosztják tőle. Sajnos már fél éve tart ez a helyzet, és egyikünk se tudja, meddig még. Természetesen folyamatosan munkálkodunk, bármilyen is az aktuális helyzet. Tudunk szövegeket tanulni, előadásokat létrehozni, próbálni… Ha a járvány miatt újra karanténba kell vonulnunk, akkor mindenki az otthonából fog tovább dolgozni, és készülni arra, hogy ismét megnyíljon a világ.

Hogy reagál a közönség a COVID-19 miatt érvényben lévő szigorításokra?

Megcsappant a nézőszám, de ez főleg a magyarországi nézőinkre érvényes, mivel a bizonytalan határátkelés miatt nem tudnak hozzánk ellátogatni. Ez érezhető volt az utolsó két premieren, illetve visszaesett a bérletesek száma is. Szerencsére ez nem olyan nagy mértékű visszaesés, mint amivel előzetesen számoltunk, így ezt az új vezetőség sikernek könyveli el, hiszen a bérletesek számának fogyatkozása nincs arányban a Magyarországról elmaradt nézők számával. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a közönség bizalmát élvezzük, amivel persze nem szabad hazardíroznunk. Nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy milyen darabokat játszunk. Szem előtt tartjuk az igényeiket, hiszen nekik játszunk. Mindemellett biztos vagyok benne, hogy a nézők dolga sem egyszerű, sőt nagyon nehéz helyzetben vannak. A bemutatók sem a megszokott időpontokra vannak időzítve. Volt rá példa, hogy öt bérletes előadást három nap alatt kijátszottunk, mert féltünk, hogy a produkciót tönkreteszi a koronavírus. Ezáltal nem a szokásos időben kapták az előadásokat a bérleteseink. Ha a járványhelyzet megengedi, hogy lejátszuk a Peer Gynt című darabot, az is egy cseppet sem hagyományosnak nevezhető időpontban fog történni – pl. a bemutatót október 19. hétfőre tervezzük. Az Ibsen-dráma Pataki András rendezésében kerül nálunk színpadra, és nevezhetjük egyfajta segítségnyújtásnak is, hiszen a Soproni Petőfi Színház és a Csavar Színház koprodukciója. Ezzel segítik színházunkat, aminek jelenleg sajnos semmi pénze nincs, csak adóssága – nem is kicsi.

Az iskolai tananyag online átadásának segítésére tervezték a felvidéki magyar költők műveinek feldolgozását – melyik fázisában van jelenleg  a program?

A program ebben a formában még nem valósult meg teljesen, mivel újra kinyithatott a színház és munkába álltunk. Viszont ha elér minket a második hullám, és be kell zárnunk, mindenképp folytatni fogjuk. Egyelőre Barak László és Vida Gergely karantén alatt íródott verseit dolgoztuk fel egy több mint egy órás produkcióban Ollé Erik és Lakatos Róbert kollégáimmal. A Tóth László költeményeiből készült verses-irodalmi összeállítás pedig, mely a Jöttünk külhonból címet kapta, az idei Kútfeszten is megtekinthető volt, illetve CD-n is megjelent. Valószínűleg ezt is feltöltjük majd az internetre, illetve lehetséges, hogy készítünk belőle videófelvételt is, ha elér minket a járvány második hulláma. A továbbiakban természetesen több színészkollégával együttműködve folytatnánk a programot, kedvük szerint. Egyébként készülünk a Fűje sarjad mezőknek Száz Pál-mű színpadi adaptációjára is. Azt mondhatom, hála égnek, nagyon jól állunk felvidéki kortárs irodalom viszonylatában.

A Csavar Színház, amelyet 13 éve alapították feleségével (Kiss Szilvia színművésznő), hogy éli túl ezt a rendeletekkel szabályozott időszakot?

Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy nyáron lazítottak a korlátozásokon, főleg ami Magyarországot illeti. Sok fesztiválon tudtunk játszani hétvégenként. Bár most látva az adatokat az új fertőzöttek számáról, nem tudom eldönteni, melyik kormány csinálta jobban: Szlovákiáé (aki csak minimálisat lazított a nyári időszakra), vagy Magyarországé. Mindenesetre a Csavar Színház így viszonylag jól vészelte át a nyarat, jelenleg pedig a próbáké a főszerep a színházon belül. Természetesen a Pajtaszínház építése most megakadt, ilyen luxus beruházásra sajnos nincs anyagi keretünk a jelen helyzetben. A COVID-19 akasztotta meg azt az építkezést is, hiszen nagy pályázati lehetőségeink voltak, melyeket a járvány miatt befagyasztottak. Magyarországról vártunk egy jelentősebb összegű támogatást, mivel az ablakokra kéne a pénz, mert azokat nem tudom önerőből elkészíteni, viszont nem olcsó mulatság. Személy szerint nagyon szeretem ott tölteni az időmet, a tavaszi karantén alatt sokat dolgoztam rajta: megcsináltam a szigetelést, a burkolást, de pénz nélkül ezt a folyamatot most nem tudom befejezni. Ennek ellenére a Pajtaszínház használható: a nyári időszakban itt valósítottuk meg a lovas színjátszó tábort.

Hogy érzi, sikerül megvalósítania ötleteit a Komáromi Jókai Színház felfrissítésével kapcsolatosan? Milyen jövőkép alakult ki önben így a második hullám idején?

Mindig azt mondom, hogy nem vagyok elkeseredve, mert tulajdonképpen már húsz éve úgy csinálok színházat, hogy sosem tudom, mire számíthatok a következő hónapban. Tehát nagyon magasan edzett vagyok. Másrészt, ha abból indulunk ki, hogy a háború alatt is volt színház, akkor azért csak nem fog minket térdre kényszeríteni ez a járvány. Színházat lehet csinálni, és kell is. Lope de Vega szerint a színházhoz nem kell más, mint „három deszka, két színész és egy közös szenvedély”. Nekem ez mára a jelmondatommá vált. Ráadásul most hatványozottan is értelmezhető. Nekünk deszkánk van, a színészeink zseniálisak, nézőnk pedig, bízom benne, mindig lesz – hiszen minden egyes színészünknek van rajongótábora, ha hozzászámoljuk a Csavar Színház és a Dialóg nonprofit szervezet nézőközönségét, rájövünk, hogy hatalmas az összefogás a színházunkban. Tehát koronavírus ide vagy oda, megyünk tovább!

A karantén idején a színház teljes előadásokat tartalmazó csatornáján megtekinthetővé vált több darab, elsőként Katona József Bánk Bánjának 2018-as, Hargitai Iván által rendezett előadása, majd azt követően rendszeresen töltöttek fel további előadásokat a legnagyobb videómegosztó portálra.

A színház igazgatójával korábban készített interjúnk itt olvasható.