Iván András: „Szeretnénk a felvidéki népzenét minél több embernek megmutatni”

A 2010-ben Csallóközpósfán (Gelle) megalakult, autentikus népzenét játszó zenekar alapítói Iván Lajos és fiai: Péter, András, Zoltán, valamint gyerekkori barátjuk, Álló István. Az elmúlt tíz év során számos díjat és elismerést begyűjtöttek (Pro Traditione-díj, Nagyszombat Megye Önkormányzatának díja, Fölszállott a páva győzelem), és az idei jubileum alkalmából márciusban bemutatták első lemezüket is, Felvidékről szeretettel címmel. A lemezen, melynek Iván Lajos a keresztapja, a nemrég kivált Csiba Júlia (ének) és Gólya Márton (cimbalom) mellett közreműködött még Marton Virág, Madocsai Imre (ének), és ifj. Gelencsér János (hegedű).

Iván Andrást, a zenekar egyik alapító tagját a koronavírus következtében kialakult helyzetről kérdeztük.

Hogy jellemezné a zenekar tagjai körében jelenleg uralkodó hangulatot?

Türelmesek vagyunk. Nem könnyű ez az időszak egyik előadónak sem, de mást nem tehetünk. Várjuk, hogy alábbhagyjon ez a járvány, és ismét a színpadon és a táncházakban muzsikálhassunk a nagyérdeműnek. Néhanapján kétségbeejtőnek látszik a dolog. Addig is az online felület marad, mint a közönséggel való kommunikációs platform. Sajnos a kulturális élet elhanyagoltsága ebben a kiélezett helyzetben nagyon szembetűnő dolog. A hiánya és fontossága pedig nagyon is érzékelhető a társadalom reakcióin.

Milyen hatással van ez a megváltozott, keretek közé szorított kulturális élet a zenekar jelenére?

Ismét a márciusi helyzet állt elő: megüresedett a naptárunk, mert visszamondták a fellépéseinket, a fennmaradt szabadidőt pedig igyekszünk ésszerűen kihasználni. Most több idő jut a családra, a párjainkra, így ki is használjuk a lehetőséget. Természetesen a gyakorlás – ha csak lehet, a közös gyakorlás – nem marad el, ez az időszak pedig igazán alkalmas rá. Emellett az önfejlesztésre és egyéb hasznos szabadidős-tevékenységre is kihasználjuk az időt. Erre tudunk buzdítani mindenkit, akinél a megnövekedett szabadidő terén most sok lehetőség mutatkozik, hogy használja ki a jövőjére nézve a járványhelyzetnek ezt az egy pozitív hozadékát.

Milyenek a tapasztalatok, hogy reagálja le mindezt a közönség?

Úgy látjuk, hogy hiányzunk nekik, de ők nekünk jobban. Nagy öröm a muzsikálás, de még nagyobb, ha van kinek muzsikálni, annál is nagyobb, ha értik és értékelik, amit muzsikálunk. A nyári enyhülés idején összesen három táncházat tartottunk, ebből az első talán egyedüli volt a környéken, ami az enyhülés idején meg lett hirdetve. Az táncházra, a szórakozásra és a kultúrára való igény meg is mutatkozott, mert hozzávetőlegesen (ahogy néhány korábbi táncházunkban, most is) 3-400-an jöttek-mentek a Turul Vendéglő udvarán azalatt a néhány óra leforgása alatt. Azt hittük, tartózkodóbbak lesznek az emberek az ilyen tömegrendezvényektől, de megmutatkozott, hogy mennyire hiányzott a kultúra és a társaság nekik, hogy ezt mind mennyire igénylik.

A nemrég kiadott lemez segítségével még több emberhez eljutott a szlovákiai magyarság népzenéje. Milyen mértékben befolyásolják a folytatást a koronavírussal kapcsolatos intézkedések?

A lemezzel kapcsolatosan koncerteket terveztünk és meghívásokat is kaptunk határon innen és túl, számunkra jelentős rendezvényekre is, de a dolog megrekedt, amint a járványhelyzet rosszabbodni látszott. Azóta néhány rendezvényen ugyan találkozhattak velünk, ahol kapható volt a lemez, de nem ez volt életünk nagyban eladott példányszáma. Most inkább több időnk maradt tervezni ezzel kapcsolatban is. Amint pozitív változás lép fel a járvány terén, és a lehetőségek adottak lesznek rá, nem habozunk és felbukkanunk majd. Továbbra is kövessenek bennünket az érdeklődök. Szeretnénk a felvidéki népzenét továbbra is megmutatni minél több embernek, és elkalauzolni őket a táncházmozgalom berkeibe: megmutatni, hogy ebben semmi ciki nincs, hogy ez egy nagyon menő dolog – csak hagyni kell, hogy belevigyenek, hogy ráérezzünk. Ez a mi kultúránk, és csak ránk vár, hogy befogadjuk.

Milyen jövőkép alakult ki önben a zenekarral kapcsolatban így a második hullám idején?

Ha az eddigit átvészeltük, ezt is átfogjuk. A megnövekedett szabadidőt igyekszünk a zenekari és egyéni fejlődésünkre fordítani. A rendszerezettebb próbák, az ötletelés, az új koncepción való dolgozgatás most még eredményesebb lehet. Remélem, hogy másokat is alkotásra és hasonló tevékenységre sarkall ez a helyzet! Erre kell építenünk, hiszen (hál’ Istennek) nem mindig adódik ilyen lehetőség.

A Pósfa zenekar tagjaival a Művészetek völgye (2019) fesztiválon készült interjúnk itt tekinthető meg.