Diszkrét végtelen

A Diszkrét végtelen cím a matematikában használatos „diszkrét” – ami a folytonos ellentéte -, valamint a „végtelen” szó összekapcsolásából született. A két fogalom egymással ellentétes viszonyban áll, ám a két művész, Király András és Tranker Kata alkotásaiban ezek szoros szimbiózisa jelenik meg. A diszkrét matematika véges dolgokkal, véges struktúrákkal foglalkozik. Olyan dolgokat tekintünk diszkréteknek, amelyek nincsenek egymáshoz túl közel, hanem rések vannak közöttük. És bár a matematikában ez azt jelenti, hogy nem érnek össze, valójában mégis közel állhatnak egymáshoz, anélkül, hogy kereszteznék egymás útját. Ez a szemlélet jelenik meg a két művész alkotásait illetően is: elsőre egymástól távolinak tűnik látásmódjuk, ám ha alaposabban beleássuk magunkat munkásságukba, rájövünk, több kapcsolódási pont is fellelhető művészetükben.

Király András legújabb festményei az elmúlt években született műveket követik, folytatva a geometriai formák – mint az ovális – és a rácsszerkezet alkalmazását. Az egyébként szabályos alakzatokat egyenetlen módon ábrázolja, elrejtve a szerkesztettség bárminemű jeleit. Az emberi kéz nyomai tűnnek fel ezáltal, s így az esetlegességről is tanúskodik. Ez a „káosz” azonban pusztán látszat, a művek mögött komplex rendszer húzódik meg, amely a gondos tervezésnek köszönhető.

Tranker Kata legfrissebb művein is tükröződnek alkotómunkásságának jellemző vonásai: a fotókból és objektekből építkező, reliefszerű installációival egy-egy „miniatűr” világot, jelenetet hoz létre. Munkáin egyszerre kapnak helyet figurális és absztrahált alakok, amelyek a köréjük teremtett miliővel az emberi alkotói tevékenység jegyeit őrzik. Ez elsősorban a megmunkálás apró nyomaiban ölt testet, és főként az anyagnak, a rétegelt papírmasszának köszönhető.

A matematika analógiaként van jelen mindkét művész munkásságában: egyrészt a formákat illetően (a gömbölyded alakzatok, mint a kör vagy ovális, illetve a rácsszerkezet), másrészt a fogalmakat illetően (például a halmazok és a metszetek). A matematika egyik fő jellemzője az egzaktsága, a rendszerelvűség mindkét művésznél fontos alkotóelem, erre rá is erősít az előszeretettel alkalmazott rácsszerkezet. Miközben rendszerekben gondolkodnak, használják a rendszerszerű elemeket, a megformálásmódjukat leginkább a szabálytalanság jellemzi. Kézzel, segédeszközök nélkül létrehozott műveik megtörik az általánosságban a rend(szer)ről alkotott elképzeléseinket. A Diszkréten végtelen kapcsán született új, közös mű: az a+b=x rávilágít arra, hogy milyen azonosságok húzódnak a két művész gondolkodás- és kifejezésmódjában.

A kiállítás 2021. január 30-ig tekinthető meg a Viltin Galériában.

A fotók forrása: Viltin Galéria (Bíró Dávid)